Láttam egy közepesen rossz amerikai filmet, Captain Fantastic a címe. A film egyik jelenetében, a társadalomból kivonult, baloldali nézeteket valló apa a karácsony paródiáját játszatja el gyermekeivel. Ők ugyanis nem karácsonynak, hanem Noam Chomsky születésnapjának nevezik az ünnepi alkalmat, amikor megajándékozzák egymást (ha valaki nem tudná, Noam Chomsky ismert anarchista-baloldali nyelvészprofesszor).

Megkérdezi az apát az egyik gyermek: mi miért nem ünnepeljük a karácsonyt? Miért nem nevezhetjük úgy, mint a többi családban?

Mire az apa azt válaszolja: mondj egyetlen indokot, amiért jobban hiszel a mítoszban, a mesében, mint a valóságban! Inkább ünnepeljük Chomskyt, ő úgyis sokat tett az emberiségért! Szóval? Van ellenérved? Ha van, mondd el, és ha meggyőztél minket, elfogadjuk. A fia persze, nem támaszt semmilyen ellenérvet, megszégyenül, vereséget szenved.

Egy pillanatra én is elgondolkodtam: miért is ünnepeljük a karácsonyt, és nem mondjuk, Noam Chomsky születésnapját? Nem egyszerű a válasz. Illetve azzal tisztában vagyok, mit mondanék, de nem biztos, hogy azzal bárkit is meggyőznék.

Egyet viszont biztosan tudok. Az apa sem vétek nélküli a mesék gyártásában. Egy számára csak könyvekből ismert ember, Noam Chomsky születésnapját ünnepelni ugyanis hajszálpontosan olyan mítoszteremtés, mint amit ő felhánytorgat másoknak.
Lelepleződött? Igen. Ők ilyenek, vegyük tudomásul.

A párbeszéd lehetetlen, mert a modernitásba és haladásba vetett hit rabszolgáiként egyetlen percig sem hiszik el, hogy valamiben hinni egyéni választás dolga, nem pedig „az” igazság maga.

Nagyon sajnálom, maradok a karácsonynál.