Jelenlegi hely

Szertefoszlott a terrorvád

Ágoston Balázs képe

10 hónap és 8 nap, illetve 11 hónap és 6 nap szabadságvesztésre ítélte a Bukaresti Ítélőtábla a terrorcselekmény előkészítésének vádjával bíróság elé citált székelyeket. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kézdivásárhelyi vezetője, Beke István és erdélyi elnöke, Szőcs Zoltán ellen a Szervezett Bűnözést és Terrorizmust Vizsgáló Ügyészség (Direcția de Investigare a Infracțiunilor de Criminalitate Organizată și Terorism, DIICOT) emelt vádat 2015 decemberében, azt állítva, hogy a két fiatalember házi készítésű bombát akart robbantani Kézdivásárhely főterén a december 1-jén Erdély elszakítását és román megszállását ünneplő provokatív katonai parádén.

Az első fokú ítélet paradox módon a megvádolt székely vármegyések ártatlanságát bizonyítja, a kiszabott büntetés ugyanis napra pontosan megegyezik azzal az idővel, amit a két magyar fiatal előzetes letartóztatásban, majd házi őrizetben töltött. Az is sokatmondó, hogy Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt végül „csak” pirotechnikai eszközökkel elkövetett bűncselekményekben mondta ki bűnösnek az alapfokú bíróság – a terrorizmus nevetséges vádja tehát látványosan összedőlt.

A helyzet tehát az, hogy a Bukaresti Ítélőtábla döntésével – bár ezt kimondani nem merte – gyakorlatilag fölmentette a kézdivásárhelyi fiatalokat.

A Demokrata már tavaly nyáron rámutatott (Újjáéledt a szekusvilág, 2016. június 15.), hogy a komolyan vehetetlen „bizonyítékokból” összetákolt rendkívül silány vádirat össze fog omlani. Az ugyanis mindössze arra alapozta a képtelen, ugyanakkor paranoiás alaptételt, hogy Beke István 400 petárdát vásárolt. Ami korántsem szokatlan, figyelembe véve a minden decemberben esedékes szilvesztert. A román hatóságok a terrorvádból semmit sem tudtak bizonyítani, pedig a vádiratban mintegy hangulati aláfestésként megemlítették a Székely Hadosztály tiszteletére szervezett megemlékezéseket, a Bolíviában Rózsa-Flores Eduardóval és társaikkal együtt meggyilkolt Magyarosi Árpádot, a Székely Nemzeti Tanács által rendszeresen megszervezett Székely Szabadság Napját, sőt, az Erdélyi Magyar Ifjak által minden augusztusban Gyergyószentmiklóson megszervezett EMI-tábort is, mint olyan rendezvényt, ahová „problémás, terrorizmussal és szélsőségességgel terhelt” régiókból, például Baszkföldről és Katalóniából is érkeztek résztvevők.

A koncepció és a cél nyilvánvaló: összekötni, azonosítani az önrendelkezési törekvéseket a terrorizmussal, és ezzel párbeszéd helyett kriminalizálni az erdélyi magyar autonomista törekvéseket.

E beteg elképzelés az első fokú ítélettel semmivé foszlott, és bár a történelmileg jól ismert cinikus román szemforgatás nem engedi nyíltan bevallani a vádak képtelenségét, a döntés önmagáért beszél. A magyar cél ebben az ügyben most már nem lehet más, mint másodfokon kiharcolni a bűncselekmény hiányában egyedül elfogadható felmentő ítéletet.