Jelenlegi hely

Szakálla volt gender

Ágoston Balázs képe

Való igaz, mindig voltak különös hajlamú emberek. Sok minden volt, van és lesz széles e világban ég és föld között, ámde az élet vastörvénye megkerülhetetlen: a szexualitás bármely formájának természetes volta nem furcsa szekták által konstruált még furcsább jogok kérdése, hanem a pőre fajfenntartásé. A biológiai reprodukcióra képtelen zsákutcás vonzalmak ebből fakadóan természetellenesek. Ami önmagában nem baj, az emberiség évezredeken keresztül leginkább udvariasan félrenézett, nem látott és nem hallott, ha efféle bizarr kapcsolatokba botlott.

Aztán évtizedekig járta a vicc: mindegy, hogy a természetellenes vonzalmak bűvkörében élők mit művelnek egymással a hálószobában, csak ne legyen kötelező!

Sokáig nevettünk ezen, de nagyjából az ezredfordulón kezdett arcunkra fagyni a mosoly. Ezidőtájt Magyarországon is provokatívan utcára vonult a kisebbség kisebbsége, hogy a lehető legintoleránsabb arroganciával ráerőltesse saját elferdült létformáját a normális emberekre. Évről évre egyre hosszabb, igazából csak a beavatott szektatagok által dekódolható betűszavakkal (LMBTQIXYZWSCGFHUUUU, vagy amit akartok, amíg csak tart az abc) masíroznak a magyar főváros utcáin mindenféle paradicsommadárnak öltözött identitászavaros lények, perverz kéjjel gyalázva a keresztény szimbólumrendszert és magát a keresztény erkölcsiséget. (Természetesen más vallásokat óvakodnak célkeresztbe venni, az antiszemita másság megjelenése ugyanis zavart és inkoherenciát okozna az erőben.)

Az efféle provokatív ugrabugrálásra ki-ki vérmérséklettől függően reagál, a heveny hányás középutas immunválasznak tekinthető.

A dolog azonban ott válik igazán veszélyessé, amikor a szimpla, jól megszokott homoszexualitás már nem elég. Buzgó elmebetegek mostanra ötven-egynéhány nemi identitást számoltak össze, és ez csak a Föld bolygó – határtalan lehetőségek előtt állnak, ha a Marson valóban élet nyomait fedezik fel a kutatók.

És mindezt, mármint az ötven-egynéhány nemi identitást (vajh’ mi lehet a férfiakon és a nőkön túl???) és az ezzel való foglalatosságot elnevezték gendertudománynak, és erre egyetemi katedrák, no és persze zsíros állások és ösztöndíjak alapulnak.

Valamint szoktató- és szórakoztatóipar. A magát Conchita Wurstnak nevező női ruhás, szakállas bolond tökéletes jelképe mindennek. Ő maga a „gendertudomány”. Lehet, hogy lombikban keverték ki perverz humorú marslakók, miközben a kiforgatták a jól ismert mondókát, hogy tudniillik: volt egyszer egy ember, szakálla volt gender.

És mégis, ma már mindezt tudományként, mi több, kívánatos jövőképként tálalják bizonyos felsőoktatási intézményekben, elzárva a jövő nemzedékeit az élet örök valóságától, vagyis a tudástól, irányítható, szektás agymosottakat nevelve belőlük.

Ott tartunk tehát, hogy mindazok a lelki és mentális defektusok, amelyeknek normális esetben csak annyi közük volna a tudományhoz, hogy az elmekórtan számára nyújtanak kimeríthetetlen vizsgálódási lehetőséget, mára beteg rögeszmék és cinikus anyagi, valamint hatalmi érdekek gigantikus, világméretű emberkísérletének elszabadult eszközeivé váltak.

Magyarországon és általában Közép-Európában azonban még tartja hadállásait – bár habzó szájú ostrom alatt áll – az objektív normalitás. E térség szerepe morálisan és erkölcsileg egy génbankéhoz hasonlatos, ahol az egészséges élet feltételeit őrzik bármiféle külső apokalipszis esetére. Elemi emberi és nemzeti érdek e normalitás megőrzése, egy olyan világ fenntartása minden eszközzel, amelyben nők és férfiak vannak, és szakállal csak utóbbiak rendelkeznek.