Olvasom, hogy néhány nappal ezelőtt egy újabb politikus hagyta el az LMP-t. Schiffer András 2016 májusi háttérbe vonulása után most Sallai Róbert Benedek döntött úgy, hogy 2018-tól nem kíván tovább a párt színeiben politizálni és visszavonul. Bár motivációjuk különböző, jelzésértékű, hogy egy év alatt ketten is maguk mögött hagyták az egy helyben toporgó „zöldpártot.”

Merthogy stagnálás van, az biztos. A párt a 2010-es országgyűlési választások után, 2014-ben sem tudott látványos eredményeket felmutatni, mindkét alkalommal az 5 százalékos parlamentbe jutási küszöböt is épphogy sikerült átlépnie. Az LMP azóta sem tudott elmozdulni a holtpontról, hovatovább a Momentum Mozgalom ifjú gárdistáinak „előretörésével” még nagyobb bajba kerülhet a jövőre esedékes országgyűlési választásokon. A válságot jól mutatja, hogy az LMP például a Nézőpont Intézet és a ZRI-Závecz idei februári mérései alapján sem érné el a bejutási küszöböt.

Pedig Schiffer András alig egy éve még reményekkel telve adta át a stafétabotot, mondván: mennek a dolgok nélküle is. Az elnök egyébként a háttérbe vonulás zavaros indokai között a párt mögötti szellemi erőtér hiányát nevezte meg, ennek felépítésére szánna több időt. Aztán egy indexes interjúból kiderült, Sallai Róbert Benedek már több mint két éve „kifelé nézelődött”. A képviselő elmondta, 2015-ben érezte először, hogy számára nem fog bejönni a „budapesti élet”, a parlamenti munka, és már ekkor eldöntötte, hogy előbb-utóbb kiszáll.

Persze az okok között van ezért más is. „Kicsik között a legnagyobb szerep nekem kevés” – kesereg az interjúban a politikus, egyúttal érzékeltetve, milyen szerepre vágyott volna a politikában. Aztán folytatódik a panaszkodás: „A gond még mindig ugyanaz: magányosak vagyunk. Kivel fogjunk össze? Ez a Momentum egy picike reménycsillagként felragyogott, most viszont már látható, hogy kicsodák…”. Hogy ez utóbbi kijelentése alatt mit értett a képviselő, rejtve maradt. Mindenesetre jól érzékelhető, hogy számára a Momentum felbukkanása lehetett az utolsó csepp a pohárban: a volt SZDSZ-es, MSZP-s felmenőkkel büszkélkedő mozgalom az utolsó reményt, a liberális fővárosi szavazókat happolta el végleg a párttól.

Kérdés az is, hogy az LMP az évek során a fővároson kívül miért nem tudott erős szavazóbázist kiépíteni. A magyarázat akár kézenfekvő is lehet: az ügynöklistákkal, a Soros-egyetemmel és hasonló témákkal kampányolni nem sok sikerrel kecsegtet vidéken. Tudják ezt Túrkevén is. Nem hiába panaszkodott Sallai Róbert Benedek az interjúban, hogy a vidéki emberre nincs idő, és „itt mindig azzal kell foglalkozni, amit a napi média nyom, most például a CEU-val, mert ez van a figyelem középpontjában.” Nos, a Soros-egyetem ügyét éppen a milliárdos által pénzelt liberális média tartja folyamatosan napirenden.

Sallai stílusát egyébként egy 2015-ös epizód is jól jellemzi, amikor is a politikus magát lejáratva trágyát öntött az egyik kormányhivatal elé. Nemrég pedig nem átallott páros lábbal belerúgni a hazai autós társadalomba is. Merthogy a biogazdálkodó mostanában annyira komolyan veszi a környezetvédelmet, hogy egy idei februári indítvánnyal 2020-tól gyakorlatilag megtiltotta volna a dízel gépkocsik forgalomba hozatalát, míg 2025-től a benzinesekét. A képviselő ezen kívül egy újabb, autósokat érintő adó bevezetését, és az üzemanyagok jövedékiadó-tartalmának emelését is kívánatosnak tartotta. Még a legszélsőségesebb környezetvédő politikusok is foghatták a fejüket, amikor Sallai úr felvázolta számukra e durva jövőképet, amelynek bevezetésével aztán tényleg járhatna mindenki villanyrollerral, vagy éppen biciklivel.

Ezek után csodálkoznánk, ha egy árva könnycseppet is hullatna valaki a képviselőért. Mostanában az Országos Választási Bizottságot érthetetlen kérdésekkel bombázó Szél Bernadett és Hadházy Ákos társelnököknek pedig talán inkább a szétesőben lévő LMP összetartásával kellene foglalkoznia.