Jelenlegi hely

Örvény

Elsőre semmi új nem volt a hétfő hajnali terrortámadásban. Aki éppen nem tudott aludni, vagy korán kelt és álmosan böngészte a híreket, talán át is siklott felette azzal, hogy már megint… elvégre még az előző támadás visszhangja sem ült el egészen. 


MTI/EPA/Facundo Arrizabalaga

Ösztönös reakció ez, hiszen több tucatnyi terrorcselekmény után már nem üt akkorát egy gázolós-késelős merénylet híre, főleg itt, Magyarországon, ahol egyelőre nyugalom van. Két hete ugyanez esett meg a brit fővárosban, a London hídon. Valószínűleg fel is írta mindenki a szélsőséges iszlamisták számlájára ezt az újabb merényletet, a feltételezés logikusnak tűnt a korábbiak alapján. Talán fejben már meg is fogalmazódtak azok a mondatok, amelyek ilyen esetekben a főcímlapokon szerepelni szoktak – hogy imádkozzunk Londonért, együttérzünk az áldozatokkal, nem migráns volt az elkövető, vagy ha mégis, akkor se okoljuk a menekülteket, és a többi hasonló, Shadiq Khan pedig megdicsérhette megát, hogy ő bizony szólt előre, hogy ehhez hozzá kell szokni.  

Ám a délelőtt során gyorsan fény derült rá, hogy egy egészen másféle terrortámadás történt. A támadó ugyanis egy fehér férfi volt, aki muszlimokat akart ölni, ezért hajtott a Finsbury Park mecsetjéből távozók közé, akik a Ramadán böjtjét követő esti imádság után indultak volna haza. Tettének mozgatórugóiról a rendőrség egyelőre nem nyilatkozott, de igen valószínű, hogy a hogy a középkorú brit a korábbi iszlamista terrorcselekményekért akart revansot venni. 

Tette azonban messze túlmutat az önbíráskodáson. 

Az őslakosok és a bevándorlók közötti polgárháború első látványos akciója volt ez, miközben a rendőrségi statisztikák szerint az iszlamista terrortámadások után már menetrendszerűen megugrik a muszlimok elleni támadások száma is, az Iszlám Állam pedig máris bejelentette, hogy készül a bosszúra. 

Terror és megtorlás – az eszement befogadáskultusz sárkányfogveteménye máris kikelni látszik. 

Senki nem mondhatja viszont, hogy mindez váratlanul jött. 
Bár Nyugaton nem volt divat erről beszélni a fősodratú médiában, azért itt-ott elhangzott a figyelmeztetés, Magyarországon pedig számos cikk született a témában. A Demokrata olvasói is találkozhattak ezekkel, Nógrádi György, Georg Spöttle és Földi László több mint egy éve, legalább tucatszor figyelmeztetett a polgárháború veszélyére. Iparkodtak is minél hangosabban körberöhögni őket mindazok, akik a migránsok befogadása mellett kampányoltak, ezért annak minden veszélyét el akarták bagatellizálni. 

Az is számtalanszor elhangzott már a kezdet kezdetén, hogy a tömeges migráció növeli a terrorveszélyt. Jóval azelőtt, hogy a ballib megmondóemberek egymással versenyezve elkezdtek volna azzal haknizni, hogy szamárság összekötni a terrort a menekültekkel, elvégre a terroristák repülővel érkeznek, mivel eszük ágában sincs gyalogolni. 

Félreértés ne essék, egyetlen pillanatig sem örülünk annak, hogy korábbi kasszandra-jóslataink pontról pontra valóra váltak. A polgárháborút el lehetett volna, és el is kellett volna kerülni, mert ezen végül mindenki rajtaveszt majd. Muszlimok, keresztények, ateisták egyaránt. A szélsőséges iszlamisták eddig válogatás nélkül öltek, de lám, az első válaszcsapás is pont egy olyan muszlim közösséget talált el, amelyik nem híve az erőszaknak, ékes példája ennek, hogy nem volt köztük maradása a felbujtó prédikációiról elhíresült Abu Hamza el-Maszri hitszónoknak, akit később el is fogtak a hatóságok. 

A kérdés már csak az, hogy van-e, lesz-e visszaút, vagy végérvényesen és jóvátehetetlenül beszippantja Európát a polgárháború örvénye?