Jelenlegi hely

A nagyhalak sérthetetlenek

Újabb, részben Oroszország ellen irányuló szankciókat sikerült kiverekednie a hidegháborús politizálást erőltető amerikai establishmentnek. A törvény ellen, amelyben a Paul Ryan házelnök által a történelem legszélesebb körű szankciós csomagjának nevezett intézkedések is helyet kaptak, mindössze hárman szavaztak a képviselőházban, és hasonlóan simán ment át a szenátuson is. De még mielőtt a Putyin-ellenes szeánszok terén élen járó mainstream médiában kitörhetett volna az örömmámor, Moszkva olyan helyről kapott segítséget, ahonnan senki, vagy csak nagyon kevesen gondolták volna. Az történt ugyanis, hogy az orosz-ellenességben egymásra találó demokrata és republikánus képviselők annyira igyekeztek történelmivé kovácsolni szankcióikat, hogy belevették az Oroszországgal energetikai téren együttműködő cégek megbüntetését is. A körbe így beletartozna a németek nagy üzlete, az Északi Áramlat II. is, amelyet a Gazprommal közösen hoznak tető alá, meg is mozdult egyből az unió gépezete. Berlin – maga előtt tolva az Európai Uniót – már a múlt héten figyelmeztette az Egyesült Államokat, „nem szándékolt következményei lehetnek” annak, ha egyoldalúan súlyosbítja az Oroszország elleni szankciókat. A Financial Times a héten már arról cikkezett, hogy Brüsszel biztosítékot kért az amerikai kormánytól, a készülő szankciók nem sértik majd az EU érdekeit. Ugyanakkor kilátásba helyezték, hogy ha nem így lesz, akkor az európai jog segítségével fogják megakadályozni, hogy az intézkedéseket alkalmazni lehessen az unióban, illetve további ellenlépésekre is készülnek.

Az új szankcióknak köszönhetően egy csapásra nyilvánvaló lett, mennyire hazug és képmutató volt Brüsszel eddigi szankciós politikája, amelyet mindaddig erőltetni kellett, amíg a periférián élők gazdaságát érintette érzékenyen. Érdemes felidézni, micsoda rikácsolás volt Brüsszelben, amikor Orbán Viktor a magyar gazdaságot védve arról beszélt, az EU önmagát lövi lábon a büntetőintézkedésekkel. Most viszont, hogy német érdekeket sértenének, a brüsszeli elit, amely tegnap még krokodilkönnyeket hullajtott a Krímért és jobban rettegett az SZVR hekkereitől, mint az időről időre lecsapó muszlim terroristáktól, a selyempapírba csomagolt fenyegetésekkel azt üzeni az USA-nak, hogy mehet a búsba a szankcióival. A nagyhalak sérthetetlenek, még akkor is, ha az évek óta csúcsra járatott oroszellenes hisztéria következtében sok helyen lelkesen támogatta volna a közvélemény, hogy az EU is csatlakozzon a szankciókhoz, térdre kényszerítve végre „a keleti zsarnokot”.

Persze lehetne jó vége az egész hercehurcának, például – most már minek tagadni – kimondhatnák végre, hogy Moszkva az EU fontos kereskedelmi partnere, és megtehetnék az első lépéseket a sokat emlegetett Eurázsiai Unió felé. Ám hiába jött el a történelmi pillanat, el is fog múlni nyom nélkül. A mainstream médiában évek óta zajló „Russia-bashing” után egy ilyen éles váltásnak kevés a realitása. Sokkal valószínűbb, hogy a nagy halak, amelyek ezüstös háta most néhány másodperc erejéig megvillant a napfényben, szép csöndben visszabújnak az iszapba, és marad minden a régiben. A kicsiknek pedig marad a Putyin bérence címke, ha védeni próbálják gazdasági érdekeiket.