„Ha a székelyföldi intézményekre kiteszik a székely zászlót, akkor azok is lógni fognak akik kitették azt. A székelyek autonómiájáról szó sem lehet. (…) Ugyanaz lesz a válaszom, mint amikor, nem tudom milyen nap alkalmából, zászlót próbáltak kitűzni. Ekkor világossá tettem, hogy ha az a zászló lobogni fog a szélben, ott fognak lengeni mellette a helyi felelősök is” – böfögte az éterbe miccsszagú gyűlöletét Mihai Tudose.

A Realitatea TV-nek nyilatkozó román kormányfő ezzel az 1849-ben Nagyenyed vidékét felprédáló Avram Iancu-féle rablóhorda, az 1944-45-ben Székelyföldön fejeket levágató Iuliu Maniu martalócai, az 1990-ben Marosvásárhelyen lincselő Vatra-csőcselék, valamint az erdélyi magyarságot stadionokban összeterelni és legéppuskázni szándékozó néhai nagyromániás szekus vezér, Corneliu Vadim Tudor nyomdokaiba lépett, megadva az alaphangot az Erdély megszállásának és leigázásának idei centenáriumi évében borítékolható hisztériarohamhoz.

Mindez szót sem érdemelne, ha marginális bocskoros-bundás-cujkás kocsmai hőzöngés volna. Csakhogy a magát szociáldemokratának nevező, valójában Ceauşescu kommunista pártjából átalakult formáció által delegált Mihai Tudose diplomás ember, jogász és Románia miniszterelnöke. Ebből adódóan voltaképp a hivatalos állampolitika szintjére emelte a vérgőzös, gyilkolni kész magyarellenességet.

Tette pedig ezt az Európai Unió egyik tagállamának kormányfőjeként, nyíltan halállal fenyegetve a székelyeket, vagyis ezáltal az egyetemes magyarságot. Kíváncsian várjuk, vajon a hazánkat évek óta pellengérre állító, ostoba hazugságokkal rágalmazó brüsszeli retardáltak miként reagálnak a bornírt román fröcsögésre. (Természetesen sehogyan sem fognak reagálni, mert lefoglalja őket a migránssimogatás és a genderbűvölés.)

Magyarországnak viszont a lehető leghatározottabban kell fellépni a vérszomjas lincselni vágyóval szemben. Minden román érdeket, szándékot blokkolni kell a nemzetközi fórumokon mindaddig, amíg Bukarest nem veszi emberszámba, helyette leigázott gyarmati lakosságnak tekinti magyar polgárait, és nem biztosítja bevett európai minták alapján szabad közösségi önkifejezésüket, kollektív jogaikat. Itt az ideje megértetni a román politikai osztállyal, hogy a sötét és primitív balkáni tempó soha többé nem marad következmények nélkül.