Jelenlegi hely

Emléket állítanak Lukács Györgynek

Ágoston Balázs képe

Nem halogatható tovább a nagytakarítás a Magyar Tudományos Akadémián. Az egykor gróf Széchenyi István felajánlása nyomán létrejött tudós testület az 1945 utáni bolsevista diktatúra idején, majd a rendszerváltozást követő országfosztó és lélekgyaluló balliberális posványban gyalázatosan elfajzott, vezetése cinikus politikai provokációk engedelmes eszköze lett. Ennek legújabb bizonyítéka, hogy az MTA most éppen Lukács György hagyatékát tervezi rendezgetni, hogy végül állandó kiállítást rendezzenek ennek az ócska kommunistának.

„A végrendeletnek megfelelően megkezdte Lukács György filozófus hagyatékának feldolgozását a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ. (…) Korábbi terveitől eltérően az MTA mégis fenntartja a Lukács György korábbi lakásában kialakított kutatóhelyet (…) A filozófus egykori otthonában elhelyezett hagyaték szakszerű feldolgozásáról és a filozófus által használt lakás felújításának menetrendjéről az MTA elnöke, Lovász László és Kelemen János akadémikus, a Lukács György Nemzetközi Alapítvány (LANA) kuratóriumi elnöke állapodott meg. (…) A felújított lakásban berendezendő állandó kiállítást az MTA Könyvtár és Információs Központ, valamint az MTA BTK Filozófiai Intézet közösen tervezi meg. A kiállításhoz többnyelvű vezető füzet és ismertető leporelló készül a látogatók számára. Az Akadémia egyidejűleg várja a LANA által ígért szakmai koncepciót a lakás szélesebb felhasználói kör számára való hasznosítására, a fiatal kutatók érdeklődésének felkeltésére” – adja hírül arcátlan nyíltsággal az MTA honlapja.

Ez pedig azt jelenti, hogy az MTA egy véreskezű kommunista gyilkosnak készül emléket állítani. Az 1885-ben Löwinger György Bernát néven született, a szabadkőműves Galilei-körben nyüzsgő, majd marxistává váló Lukács ugyanis az egyetemes szellemtörténetben teljességgel érdektelen és jelentéktelen figura, ellenben az 1919-es magyarországi vörösterror helyettes közoktatásügyi népbiztosaként egy embertelen, vérengző diktatúra egyik vezetője volt. Buzgalma odáig fajult, hogy kommün Vörös Hadserege 5. hadosztályának politikai kommisszárjaként 1919. május 1-jén megtizedeltette a Tiszaföldvárról visszavonuló bakákat. Kezéhez nyolc vöröskatona vére tapad.

A kommün bukása utána Bécsbe emigrált, majd visszatért Budapestre, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja Központi Bizottságának tagjaként az embertelen bolsevista ideológia hatalomra juttatása érdekében szervezkedjen. 1935-től 1939-ig a Szovjet Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének munkatársa volt, ám 1941-ben az NKVD letartóztatta, és Taskentbe toloncolták.

Sajnálatos módon ez a vörös kalandor 1945-ben visszatért Budapestre, és – immár a berendezkedő kommunista diktatúra egyik agitátoraként – magyar földön folytatta kártékony tevékenységét. Nagy Imre 1956-os kormányának népművelési minisztere lett, majd az áruló Kádár mellé állt, részt vett a Magyar Szocialista Munkáspárt Megszervezésében. Nagy Imréékkel mégis a jugoszláv követségre menekült, a szovjetek letartóztatták, Romániába vitték. 1957-ben szabadon újra visszatért Magyarországra, de sértettségében úgymond belső emigrációba vonult, és kizárólag nyugati lapokban volt hajlandó publikálni. Neki lehetett… 1967-ben végül belépett az MSZMP-be, 1971-es haláláig Kádár pártjának tagja maradt.

A Magyar Tudományos Akadémia most ennek a tartás nélküli, megszállott kommunista gyilkosnak – akinek akadémiai tagsága nem mellesleg ma is fennáll – készül emléket állítani, meggyalázva ezzel a kommunizmus áldozatainak emlékét, ahelyett, hogy végrendeletét a kukába hajítanák, ahová való. Eközben mindmáig nem hajlandó rehabilitálni az akadémiai tagságától 1945. július 20-án alapszabály-ellenesen megfosztott korszakos történészt, egykori kultuszminisztert, Hóman Bálintot, az Akadémia 1936 és 1944 közti elnökét, József főherceget és a katyni vérengzés valós történetét feltáró Orsós Ferenc patológus professzort, noha az Alaptörvény egyértelműen kimondja, hogy 1944. március 19. és 1990. május 2. között interregnum volt, ebből következően az ezen időszakban hozott döntések nem lehetnek joghatályosak.

A Magyar Tudományos Akadémia vezetése azonban a jelek szerint fittyet hány a történelmi tényekre, az elemi tisztességre, az igazságra, az erkölcsre.