Jelenlegi hely

Elfogultság és biztonsági kockázatok az NGO-támogatásoknál?

Elfogultság és súlyos biztonsági kockázatok az uniós NGO-támogatásoknál?

Az Európai Unió költségvetéséből évi sok száz millió eurót fordít humanitárius segélyezésre – legalábbis az ilyen jogcímen finanszírozott segélyezéssel az Európai Bizottság egy külön szervezeti egységet, a Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatóságát (ECHO) tartja fenn. A humanitárius segítségnyújtásban hivatalosan több mint 200 partnerszervezet és ügynökség vesz részt, melyek között nem kormányzati szervezetek (NGO-k), nemzetközi szervezetek, a Vöröskereszt hálózata, valamint szakosított ENSZ-ügynökségek is megtalálhatók.

2016-ban az ECHO humanitárius partneri hálózatán belül mintegy 788 millió euró uniós támogatást juttatott különböző NGO-knak, míg a nemzetközi szervezetek 237 millió eurót kaptak (a kettő együtt összesen több mint 1 milliárd eurót tesz ki, emellett további 1,1 milliárd eurónak megfelelő összeg jutott a különböző ENSZ-egységeknek). Bár az Európai Unió hivatalos honlapja hangsúlyozza a támogatások pártatlanságát, és hogy a rászorulók faji, etnikai, vallási, nemi hovatartozására, korára, állampolgárságára és politikai meggyőződésére való tekintet nélkül folyósítják az uniós polgárok adópénzeiből juttatott támogatásokat, a kialakult gyakorlat sok esetben inkább ellentmondásosnak mondható, és nem csupán az elfogultság gyanúját veti fel, hanem adott esetben súlyos biztonsági kockázatokat is rejthet magában.

Az ECHO és NGO-partnerei közötti kapcsolatot az ún. NGO Partnerségi Keretmegállapodás (FPA) tartalmazza. Az FPA meghatározza a partnerség elveit és feltételeit, valamint azokat a célkitűzéseket és feltételeket, amelyeknek teljesíteniük kell az EU által finanszírozott humanitárius műveletek végrehajtásakor. Elvileg minden intézkedést és célkitűzést úgy határoztak meg, hogy a rendelkezésre álló pénzalapokat a lehető leghatékonyabban kihasználják.

Bár az uniós polgárok 85 százaléka az Európai Unió felmérése szerint elvben egyetért a humanitárius segítségnyújtások pénzügyi támogatásának folytatásával, mégsem mindegy azonban, hogy mekkora körültekintéssel választják ki végül az érintett partnereket.

Az FPA-keretmegállapodás partnerei között finanszírozott szervezetek között megtalálható például a nagy hatalmú Transparency International, amely elvileg az átláthatóságot hivatott ellenőrizni. (Érdekes, bár nem meglepő, hogy a pénzáramlás mindkét oldalról jön: a Soros György-közeli Transparency Európai Unióval foglalkozó alszervezete például 500 ezer dollárt kapott a Nyílt Társadalom Alapítványoktól a 2017–18-as időszakra, elsősorban az uniós politikákkal és az eurózóna gazdasági kormányzásával kapcsolatos projektekre.) A Transparency élesen támadja a neki nem tetsző színezetű kormányokat, így nyomás alatt tartaná az Orbán-kormányt, vagy éppen a lengyel kabinetet a Transparency lengyelországi partnere (Stefan Batory Alapítvány) segítségével tüzelt, szakmainak álcázott politikai nyilatkozatháborúkkal.

A FPA-támogatottak között ott van a tengeri mentések és a migránsok Európába juttatása kapcsán a sajtóban sokat szereplő (Soros György amerikai üzletemberhez ugyancsak közel álló) segélyszervezeti hálózat, az Orvosok Határok Nélkül, amellyel kapcsolatban korábban a tengeri embercsempészekkel való összejátszás gyanúja is felmerült (végül 2017 nyarán külső nyomásra felfüggesztették a Földközi-tengeren végzett vitatott tevékenységüket).

Érdekesség, hogy az uniós keretmegállapodás részeként az Islamic Relief Deutschland nevű NGO is kap európai forrásokat, noha az Islamic Relieffel szemben Izrael 2008-ban működési tilalmat rendelt el a Hamász palesztin terrorszervezet „rejtett finanszírozásának” gyanúja miatt. 2014-ben Izrael az erre vonatkozó irányelvet megújította, így az Islamic Relief és valamennyi leányszervezetének működését betiltotta a zsidó állam – az Izraelben illegálisnak minősített, terrorfinanszírozás-gyanús NGO esete azonban aligha érzékenyíthette az érintett uniós döntéshozókat, hiszen mind a mai napig FPA-partnerként pénzelik a németországi szervezetet.

Akár a terrorszervezet-finanszírozás gyanúja, akár a földközi-tengeri embercsempészet kapcsán felmerült aggályok – amik valószínűleg csupán jéghegycsúcsok az NGO-finanszírozás kérdésében – arra kell hogy intsék a felelős politikai vezetőket, hogy a külső érdekek helyett az uniós polgárok alapvető érdekeit és biztonságát helyezzék meghatározó szempontként az első helyre.

Az írás eredetileg a Tűzfalcsoport blogján jelent meg