Milyen betegségre gyógymód az Alaptörvény?

Gondolatok a miniszterelnök megfenyegetésének jogi hátteréről

Egy megközelítés szerint az Egyesült Államokban statisztikailag a legveszélyesebb hivatás az elnöké. A végrehajtó hatalom feje nem csupán szervezett szélsőséges csoportok, magányos örültek, hanem verbális értelemben az ellenzék és újabban egyre módszeresebben a média céltáblájaként is szolgál.

Mielőtt a konkrét fenyegetések jogi megítélésére rátérnénk, merengjük el korunk egyik legitim kérdésén, jelesül azon, hogy helyes gyakorlat-e személyek – különösen közéleti szereplők – becsületének, emberi mivoltának korlátlan sárba tiprását a véleménynyilvánítás és szólásszabadság kontextusában értelmezni, ezáltal feltétel nélkül eltűrni?

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata szerint nem, az öncélú mocskolódás gátját képezi a szabad beszédnek, de ez fájóan kevés a probléma komplexitására tekintettel.

Az emberi méltóság és a szólásszabadság gyakorta fogalmi ellentétpárként szerepel közbeszédünkben. Az Alaptörvényünk szerint az emberi lét alapja az emberi méltóság, amely sérthetetlen és a véleménynyilvánítás szabadságának korlátját képezi.

A méltóság, a másik embernek kijáró tisztelet először a 15. századi humanizmusban mint politikai értékben fejeződött ki, míg a szólásszabadság talán első szimbolikus dátuma 1644-re datálódik, amikor a neves barokk költő, John Milton – az angol parlament cenzúratörvényére reagálva – szenvedélyes röpiratban állt ki a mindenkit megillető szabadságjog mellett. A kortárs Baruch Spinoza szerint csak úgy lehet biztosítani leg­jobban egy állam fennmaradását, ha minden egyes polgárnak lehetővé teszik, hogy azt gondolja, amit akar, és kimondhassa azt, amit gondol.

A következő évszázadokban számos rezsim született, amely elnyomta a véleménynyilvánítás szabadságát, és – legdurvább formáikat öltve – szinte mindent, ami az emberi méltósághoz köthető, felszámolt. A felvilágosodás utáni Európa gyakori viszontagságaihoz képest Észak-Amerikában – lásd amerikai alkotmány, 1791-es első módosítás – szervesen alakulhatott ki az a politikai kultúra, amelyben a szólás szabadságához való jog szinte megkérdőjelezhetetlen, elidegeníthetetlen joggá vált, miközben ugyanakkor az emberi méltóság különböző konstituensei – például a faji szegregáció kapcsán egészen az 1960-as, 70-es évekig – jóval lassabban vertek gyökeret.

Az eltérő történelmi fejlődési utak különböző hozzáállásokat és alkotmányos megközelítéseket eredményeztek az óceán két partján. 1948-ban – amikor Európa szovjetek megszállta keleti felén megkezdődött az önkényuralmi rendszerek kiépítése – az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata elidegeníthetetlen jogként deklarálta a szólásszabadságot. Amerikában ez mind a mai napig így van; ennek szélsőséges példája, hogy a „szabadság földjén” Nemzetiszocialista Mozgalom néven, szabadon működhet náci párt. Vagy egy másik esetben, Kathy Griffin komikus-színésznő véres Donald Trump-fejjel pózolhat fotón, nem kis felháborodást keltve még a szólás jogát általában minden más érték elé helyező hazájában is.

Magyarországon – ahol egy riporter korábban arról faggathatta interjúalanyát, hogy az mennyiért vállalná az éppen regnáló magyar kormányfő meggyilkolását, vagy egy ismert előadóművész ugyancsak a miniszterelnök szigetelőanyagból készített szobrának fejét rugdalta meg – az Alkotmánybíróság nemrég egyértelműen állást foglalt [3001/2018. (I. 10.) AB határozat]. Eszerint a közügyek megvitatásánál a szólásszabadság kiemelt védelmet élvez, ugyanakkor az ilyen jellegű véleménynyilvánítás szűk körben korlátozható – mégpedig akkor, ha sérti az emberi méltóság korlátozhatatlan, az emberi státuszt meghatározó lényegét, vagyis a másik személy emberi mivoltában való megalázására irányul. Az ilyen közlésekre nem terjed ki a véleménynyilvánítás szabadsága – mondta ki verdiktjét az AB. Vagyis: a mostani taláros testület árnyalta a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság által kialakított azon káros gyakorlatot, miszerint a szólásszabadság feltétlenül primátust élvez minden más alapjog felett, mely olyan bűn volt, ami hazánkban az emberi méltóság háttérbe szorításával egyidejűleg a közéletet megmérgezte és beteggé tette.

A bejegyzés folytatása IDE KATTINTVA, az alaptorvenyblog.hu címen olvasható.