Az LMP annak idején azzal a programmal jött létre, hogy a rendszerváltás utáni bal- és jobboldali kormányokat egyaránt elutasítják, egy új, „más” politikát követnének, amibe nem fér bele sem Gyurcsány, sem Orbán, egyenlő távolságot tartanak tőlük, stb. Ez méltányolható célkitűzés, nagy támogatottságot ugyan nem élvez a társadalomban, de mégis egy hitvallás.

Ehhez képest azt halljuk, hogy megkezdődött az egyeztetés az MSZP és az LMP között, áprilisra nem tartják kizártnak (sőt, egyre inkább szorgalmazzák) a „teljes ellenzéki összefogást” a baloldallal (sőt, talán a Jobbikkal is, ha ők hajlanak erre). Vagyis feladták eredeti elképzelésüket, hogy nem társulnak se jobbra, se balra. Ha pedig ezt feladják, akár a Fidesszel is szövetkezhetnének. De nem, a céljuk Orbán mindenáron való leváltása.

Ezzel pedig nem kevesebbet állít az LMP jelenlegi vezetése, mint hogy Orbánnál még Gyurcsány is jobb. Ízlelgessük. A gyurcsányizmus nyolc évének „eredményeképpen” létrejött romokon zászlót bontó XXI. századi párt azt mondja, a szemkilövető, devizahiteles, IMF-lélegeztetőgépre kapcsoló, államadósságot az egekbe halmozó, a nyugdíjakat magas kamatozású külföldi hitelekből fedező, családilag a legsötétebb bolsevikok közé bekötött, „anyám a gázórát olvassa” demagóg milliárdos, „mi az hogy, nagyon is” becsületes, mentorát megpuccsoló, az egyházakat rendszeres bérmálkozása dacára üldöző, a szaúdi focistákat leterroristázó, de migránsokat lakásába (országába) befogadni vágyó, a határon túli magyarok ellen féktelenül uszító, vizitdíjat bevezető, reggel-délben-meg este hazudozó, kurva országot irányító, egykori KISZ-titkár Fleto Fletonovics még mindig jobb, mint a devizahiteleket kiváltó, munkanélküliséget megszüntető, inflációt csökkentő, multikat megadóztató, családtámogatásokat felpörgető, béreket emelő, áfát és rezsit csökkentő, elcsatolt magyaroknak állampolgárságot adó, a lesajnált Magyarországot az európai diplomáciai térképre visszahelyező, a migráns beözönlést Európában először megállító (azóta számtalan követőre találó) stb. stb. Orbán Viktor.

Mert a gyűlölet nem ismer határokat. Álljon itt példaként a hvg.hu egyik véleménycikke, amely nem a kommentek között, hanem a „főoldalon”, tehát szerkesztői jóváhagyással, támogatással jelent meg. (Ide kattintva olvashatják el.)

A cikk szerzője végtelen ostobaságában, elfogultságában, a hazája és azok lakosai iránti mérhetetlen utálatában maga is elismeri, hogy az ellenzék győzelme ugyan káoszt fog eredményezni, de ez kifejezetten tetszene neki.

Így zárja a cikket, amelyben azt vizionálja, hogy az Orbán-ellenes proteszt szavazatoknak hála győz az ellenzék:

„És, hogy mi lesz másnap? Hogyan fog a világnézetileg összeegyeztethetetlen pártokból álló társaság kormányozni a legfőbb ügyész, a köztársasági elnök és az Alkotmánybíróság ellenében? Feltehetően sehogy. De élvezeti szempontból mindegy is. Úgy kell szavazni, mintha nem lenne másnap. Ha ilyen fejet vágnak, amikor egy városházát vesztenek el, mennyire kéjes lenne nézni azt, amikor az országot.”

Ezt akarjátok, Orbánt nem kedvelő honfitársaink? Csak azért, hogy Orbán rosszul érezze magát, dögöljünk meg mindannyian? Micsoda világkép, micsoda erkölcs, micsoda emberek! Ezt nevezem felelősségérzetnek! Ez az ember vajon hogyan végzi a munkáját? Ha egy ország sorsát odalökné saját bosszúvágyának kielégüléséért, vajon ez az alak, ha esetleg orvos, belevág-e poénból egy artériába, hogy lássa, spriccel-e a vér? Ha mérnök, homokra építteti-e a házat, mert szereti látni, ha összedől? Ha autószerelő, elvágja-e a fékcsöveket, hogy kiderüljön, mennyire törésálló a karosszéria? Ezek a figurák papolnak nekünk bármiről? Akarjuk, hogy ez a mentalitás kerüljön többségbe?