Tűz és víz

Hódmezővásárhely speciális eset. Hogy mennyire az, mutatja, hogy az ellenzéknek egy korábbi Fidesz-szimpatizánsra volt szüksége a Fidesz legyőzéséhez. Bár a baloldali és liberális pártok Hódmezővásárhely tanulságaként az összefogás fontosságát hangsúlyozzák, sőt immár az LMP is megfontolná az esetleges visszalépéseket, valójában egy országgyűlési választás teljesen más, mint egy megyei jogú város polgármester-választása.

Hódmezővásárhelyen nem egy párt, s nem is egy széles pártszövetség nyert a kormánypárt ellen, hanem éppen hogy arctalanná olvadt minden ellenzéki erő. Az arctalanság lehetőségét pedig az adta, hogy az elmúlt 27 év sorozatos választási vereségei miatt Hódmezővásárhelyen az ellenzéki pártoknak nem volt számottevő jelöltjük. Vagyis nem kellett a tüzet és a vizet összeházasítani, az egyéni és a pártambíciókat alárendelni az összefogásnak.

De elképzelhető-e az, hogy az országgyűlési választásokon mind a 106 egyéni körzetben visszalépjen az összes párt, és közös nevezőt jelentő független jelöltet támogasson? Mert szó szerint értelmezve a hódmezővásárhelyi minta ezt jelentené. Vagy elképzelhető például az, hogy Veszprémben Kész Zoltán lemondjon a jelöltségről a Simicska Lajos által favorizált Varga-Damm Andrea kedvéért? Reális-e feltételezni, hogy a főváros XIII. kerületében a Horn Gyula szobrát pufajkás gyilkosozó jobbikos Magvasi Adrián visszalép a szocialista Hiszékeny Dezső javára? A sor hosszan folytatható lenne, ráadásul a visszalépések a listás helyek elszámolásánál fontos töredékszavazatok elvesztését is jelenthetnék, ám a hatalomvágytól részeg Jobbik elejét vette a kombinálásoknak, amikor bejelentette: mindenhol ragaszkodnak az önálló jelöltállításhoz. Vagyis szerintük az összefogás csak azt jelentheti – ahogy Vona Gábor korábban már fel is szólította a baloldali szavazókat –, hogy beáll mögéjük a többi ellenzéki párt.

Tűz és víz házassága, vagyis az összefogás abszurditását mutatja a közös elvek hiánya is. Mennyire lenne működőképes az a kormány, amit semmi más nem tartana egyben, csupán a Fidesz iránt érzett gyűlölet? Hogy osztanák el a tárcákat, miként tudna együttműködni mondjuk a jobbikos Belügyminisztérium a liberális népjóléti tárcával? A közös kormányzásba erőltetett különböző nézetek kényszer-koalíciója a tapasztalatok szerint néhány hónapnál, maximum fél évnél nem működik tovább Európában. Sok esetben pedig már maga a kormányalakítás valószínűtlenül hosszú folyamattá válik, ahogy ötödik hónapja láthatjuk Németországban.

Magyarország, a környező országok közül egyedüliként, eddig nem tapasztalta meg, milyen veszteségeket okoz az egyszerre több irányba húzó, döntésképtelen kormányzás. Könnyen lehet, hogy a testületben továbbra is fideszes többségű Hódmezővásárhely Márki-Zay Péter vezetésével ezt már a következő hónapokban megtapasztalhatja.