Az előző hetekben újra és újra foglalkozott idősebb Lomnici Zoltán személyével a román média. Már olyan – román viszonylatban mértékadónak számító – újságban is felbukkant a neve, mint az Adevărul. Több cikk szerzője is felvetette, hogy Lomnici Zoltánt, az Emberi Méltóság Tanácsának vezetőjét nyilvánítsák nemkívánatos személynek a román hatóságok, azaz tiltsák ki a román állam területéről. Így tehát Erdélyből is.

A szerzőket nem érdekli, hogy egy ilyen jogi eljárás igen nehezen kivitelezhető, különösen akkor, ha valaki magyar, ezen keresztül pedig uniós állampolgár is, Románia pedig tagja az Európai Uniónak.

Tény, hogy Lomnici Zoltán adott egy-egy Trianonnal, így Erdély sorsával kapcsolatos nyilatkozatot ottani magyar portáloknak. Korrekt formában, de nyilván volt benne néhány olyan történelmileg valós elem, amelyet nem szívesen hallgat, illetve olvas a román politikai elit. Például azt, hogy Erdély 1918. december 1-jén nem a népakaratból következő egyesüléssel, hanem katonai megszállással került Romániához. Hát hogyne hangzana ez fülsértően abban a történettudományi közegben, amelynek egyik legújabb „slágere” szerint Erdély mindig is román föld volt, csak a mi vezetőink és uralkodóink elmagyarosították.

Ami pedig a napi politikát illeti, nem tetszhettek azok a kritikus szavak sem, amelyekkel a román miniszterelnök akasztásos beszédére reagált Lomnici Zoltán egy kolozsvári sajtótájékoztatóján. Merthogy azt nem hagyhatta válasz nélkül. Persze, Erdéllyel kapcsolatos nyilatkozata lehetett a fajsúlyosabb. Románia ugyanis idén „ünnepeli” Erdély elcsatolásának századik évfordulóját. A hírek szerint egész évben tartó ünnepségsorozat indul országszerte a „nagy esemény” okán. Olyan, amelyben súlyos, magyarellenes provokációkra is számítani lehet. Civilizált és mértéktartó, mégis jelentős válasz lehet erre a Mátyás király-emlékév erdélyi rendezvénysorozata, amelyben Lomnici Zoltán, az emlékév szülőatyja is meghatározó szerepet visz majd.

Csakhogy Mátyást két formában jeleníti meg a román történetírás és az általa manipulált közgondolkodás. Vagy saját királyaként kérkedik vele, vagy ádáz ellenségének tekinti. Innen nézve tényleg eléggé feldühítheti a román értelmiség magyarellenes szárnyát egy Mátyás-év, már ha azt a „bozgorok” rendezik. De nem magyar közéleti személyiségeket kellene kitiltani, hanem szembenézni a történelmi tényekkel.