Zsigeri gyűlölet

Ma reggel megérkeztek Budapestre lengyel testvéreink, hogy velünk együtt ünnepeljék március 15-ét, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 170. évfordulóját. Hatszázan szálltak vonatra Varsóban, hogy tiszteletüket tegyék a magyar nemzeti ünnepen, s ezzel újabb pecsétet nyomjanak arra a megtörhetetlen barátságra, ami népeink között köttetett csaknem ezer évvel ezelőtt.

Beszélni és írni is nehéz arról az érzésről, ami az emberből előtör, amikor személyesen is megtapasztalja azt a túláradó szeretetet, amit barátaink zúdítanak ránk egy-egy ilyen találkozáskor. A Keleti pályaudvaron ma ismeretlenek szorítottak kezet és ölelkeztek össze, mint a családtagok, akik rég nem látták egymást. Az „idegen” fogalma ismeretlen volt, az sem számított, hogy nem beszéljük egymás nyelvét. A tekintetekből olvastunk, az üzenetek közvetítéséhez pedig nem volt szükség tolmácsra.

A megható pillanatokat a demokrata.hu élőben közvetítette az interneten. A felvételeket több ezren követték, s kommentálták, sorra érkeztek a szeretetteljes köszöntések, örömteli megnyilvánulások. De persze ahogy az lenni szokott, ezúttal sem csak azok ültek gép elé, akik töltekezni akartak a csodálatos képsorok láttán. Billentyűzetet ragadtak azok is, akiknek a kokárda láttán émelyegni kezd a gyomra, s akiknek a holnapi nap csupán egy kiváló alkalom lesz arra, hogy lombsöprűzzenek a kertben vagy ablakot pucoljanak.

Miközben a többség könnybe lábadt szemmel, elérzékenyülve figyelte az eseményeket, mások gyorsan kitörölték a csipát a szemükből, majd kitisztították gyűlölettartályuk eldugult szelepét is, hogy megszabadulhassanak a lelkükben felgyülemlett mocsoktól. Jóérzésű ember felfogni is képtelen, hogy egyesek miért nem éheznek arra a szeretetre, amit a lengyeleken kívül egyetlen európai nép sem táplál felénk. Volt, aki egyenesen azzal vádolta meg az érkezőket, hogy fizetségért cserébe utaztak ide, másnak egyetlen jelző jutott eszébe a videó láttán: „ALJASOK.”

Persze megszokott viselkedés ez a balliberális oldal képviselőitől. Nem kéne meglepődnünk, hiszen a határon túli honfitársainkat is hasonlóképp köpik szembe nap mint nap. Csak hát egy hazáját szerető magyar mindig reménykedik abban, hogy egyszer az ellentábort is megérinti majd az egészséges nacionalizmus szele. A mai példák azonban azt igazolják, erre bizony még várnunk kell…

Provokátorok persze mindig is voltak, mindig is lesznek, a Békemenet szervezői ezért is figyelmeztettek a napokban mindenkit, hogy március 15-én ne üljünk föl ilyen kísérleteknek. Inkább örüljünk lengyel testvéreinknek, karoljunk egymásba, és mutassuk meg közösen, hogy a barátság és elköteleződés megingathatatlan.
 

Képgalériánkat IDE kattintva nézheti meg lengyel testvéreink érkezéséről.