Jelenlegi hely

Provokáció

Ungváry Zsolt képe

Gyurcsányt – többek között – azért is szeretjük, mert nem rejti véka alá, amit gondol. (Azért is szeretjük, mert nem mindig bontja ki az igazság virágának valamennyi szirmát, és még sok mindenért, amit helyhiány miatt nem sorolnék fel.)

Ezúttal a választások utánra üzent nekünk, jobboldali, konzervatív, keresztény, fideszes magyaroknak, hogy ne próbáljunk meg egy választási vereség esetén tüntetni, mert akkor ismét kilövik a szemünket, és lovasrohamot vezényelnek ellenünk, amiképpen az egy liberális demokráciában, különösen a diktatórikus Orbán-rendszer elmúltával lenni szokott.

Az index.hu szerint nagyjából így vélekedik a lánglelkű hazafi: „Gyurcsány arra készül, hogy a jobboldal nem fog belenyugodni a vereségbe, ezért előre figyelmeztette az országos rendőrfőkapitányt és a belügyminisztert, hogy az ő feladatuk a nyugalom és a közrend fenntartása. Vagyis Gyurcsány arra célzott, lehetnek utcai zavargások egy fideszes vereség esetén. »Ha utat engednek az erőszaknak, ha félrenéznek«, akkor nem lesz az új kormány megbocsátó.”

Értem én, hogy Fletó egy kipróbált provokátor, és ezeknek a megjegyzéseinek éppen az a célja, hogy addig hergeljen bennünket, amíg ugrunk, és akkor felmutathatja a világnak: íme, az agresszív fideszesek, ezektől óvom én a rendet és a világot. Okos, türelmes ember ellenáll a provokációnak. Én eddig bírtam. Úgyhogy egy kis történettel üzennék Gyurcsánynak. (Nem tartom kizártnak, hogy olvassa, mert miután megírtam a Demokrata-blogon, hogy káoszhoz vezetne az ellenzék győzelme, néhány nappal később ezt nyilatkozta ő is, és azóta szinte mindenki evidenciaként kezeli ezt a tényt.)



Szóval, a történet: 2006. október 23-án családommal (feleség + akkor még csak 3 gyerek, akik 11, 8 és 5 évesek voltak) kimentünk az Astoriához meghallgatni Orbán Viktor ünnepi beszédét. A Puskin utca sarkán álltunk, és a műsor végén azon hezitáltunk, kimenjünk-e Zuglóba a szüleimhez és induljunk a kisföldalatti Deák téri állomása felé, vagy inkább menjünk haza Budára. A gyerekek fáradtak voltak, mi sem vágytunk már újabb programra, ezért gyalog a Múzeum körút és a Szabadság híd felé vettük az irányt.

Már a Kálvin téren jártunk, amikor aggódó rokonaink telefonáltak, megvagyunk-e, mert a Deák tér környékén lőnek a nagygyűlésről hazatérőkre. Nem hittem el. Később kiderült, hogy valóban ez történt.

Nos, kedves Fletó, inkább ne gondoljuk végig, mi lett volna, ha annak idején a Deák tér felé indulunk, és ne adja Isten, az azonosító nélkül garázdálkodó pribékjeid kárt tettek volna valamelyik gyermekemben. Biztos nem írnék ilyen kedélyesen rólad. Esetleg megkérdezhetnél valakit, akinek maradandó testi-lelki sérülést okoztak az akkori megtorlások, vajon milyen érzésekkel várja a választást és azokat az időket, amikor ismét Gyurcsány fogja irányítani a rendőröket, hogy ki ellen, mikor és mit tehetnek.