Politika helyett cirkusz

Nem állítható, hogy a választásokon vesztes pártok méltósággal viselnék a vereséget. A hét közepe óta egyre abszurdabb érvekkel próbálnak a „meccs után” fordítani az eredményen, pedig ez a sport világában is csak legritkábban sikerül, és különösen visszatetsző kiütéses vereség után. Előbb a DK, az LMP, majd a Jobbik kezdte követelni a szavazatok teljes újraszámlálását, amihez a parányi Momentum is csatlakozott egy Alkotmánybírósághoz címzett beadvánnyal. A Pest megyei MSZP pedig már ezzel sem elégszik meg, egyenesen új választások kiírására szólítja fel a köztársasági elnököt.

Az ellenzék arra építi követeléseit, hogy bizonyos esetekben „eltűntek” szavazatok amiatt a szabály miatt, hogy ha nemzetiségi szavazók – a szavazatszámláló bizottság hibájából – pártlistára is voksolnak, minden párt szavazatából le kell vonni a téves mennyiséget. Emellett kifogásolják a határon túlról érkezett szavazók számát, illetve azt a néhány választóköri tévedést és hibát, ami ugyanúgy megtörtént most, mint az előző választások bármelyikén.

A követelések abszurditását azonban érzékelteti, hogy az ország 10.286 szavazóköréből csak 700-ban haladta meg például a hibás listás szavazatok aránya a 3 százalékot. Vagy hogy például az ellenzék által emlegetett „utaztatás” célpontjának mondott, Kárpátaljával szomszédos Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében jellemzően 60 százalék fölötti eredménnyel nyertek a fideszes jelöltek, vagyis ha igazak lennének a vádak, a pártnak közel annyi bérszavazót kellett volna a szavazóhelyiségekhez szállítania, mint a megye teljes szavazóképes lakossága.

Erős csúsztatással terhelt Gyurcsány Ferenc magyarázata is, aki azokban a körzetekben számoltatna újra, ahol a bizottságokban nem ült ellenzéki szavazatszámláló. Mivel azonban ez nem valamiféle fideszes mesterkedés következménye volt, a DK elnökének inkább önmagát kéne kritizálnia, hogy pártja miért csak 1967 tagot tudott delegálni a bizottságokba, sőt a vele szövetséges MSZP is csak 5173-at. Valójában még el sem kezdődtek a választások, és a baloldal vidéki visszaszorulását már ez előrevetítette: alig több mint fele annyi embert tudtak felvonultatni a választási bizottságokba, mint négy évvel korábban.

A választási adatok szerint a Fidesz–KDNP szövetség a megnyert 91 körzetből 52-ben győzedelmeskedett 50 százaléknál is nagyobb arányban, és további kilenc helyen 48 vagy 49 százalékos többséggel, ezzel pedig már jócskán megvan a választókerületek többsége, ahol a legjobban teljesítő ellenzéki jelölt is maximum 25-30 százalékot kapott. E rendkívüli különbséget semmilyen újraszámlálás nem fordíthatja meg.

Meglehet, még nőne is a különbség, ha teljesülne az MSZP-s követelés, és újra kiírnák a választásokat. Hisz kivel is indulna például az MSZP az ismételt megmérettetésen? A pár napja lemondott teljes vezetőséggel? Ahogy a Jobbik vagy az LMP is visszaemelné listáira a pár napja megbukott elnökségi tagokat?

A választások tisztaságának megkérdőjelezését valójában az érintett pártok sem gondolhatják komolyan. Zavarkeltésnek ugyanakkor kitűnő ürügy lehet, amire ráadásul további, civilnek álcázott akciókat lehet építeni. Amit már láthatunk is a „Mi vagyunk a többség” névre hazudott szombati megmozduláson…