Nagy erőkkel küzd a balliberális ellenzék (MSZP, DK, PM, LMP, Jobbik) a nemzeti kormány 2022-es negyedik kétharmados győzelméért. A szórakoztatóipari társulat legutóbb Orbán Viktor miniszterelnöki eskütételekor bizonyította teljes fölöslegességét és inkompetenciáját. 
 


Fotó: MTI, Szigetváry Zsolt

A szocialisták, a rájuk akaszkodott LMP-szakadárok, az utóbbiaktól már semmiben sem különböző LMP és a Gyurcsány-féle magyargyűlölő hazaárulók jelen sem voltak a miniszterelnök államférfiúi nagyságot bizonyító programbeszédekor – úgy viselkedtek, mint a duzzogó kisgyerek, akitől elvették a nyálas sarkú kispárnát, és ezért a szobájába zárkózva nem hajlandó megenni az ebédet. A nemzeti oldalról dezertált Jobbik pedig az 1990-es évek egyszerre szánalmas és irritáló SZDSZ-es toposzait húzta elő, mondván, a kormány gyűlöletet kelt, Magyarország elszegényedik és elszigetelődik. 

A Farkasházy Tivadar Charta-raccsolásának színvonalát idéző butáskodás természetesen a valóság totális ellentéte. A gyűlöletet az Orbán-fóbiás balliberális ellenzék (MSZP, DK, PM, LMP, Jobbik) kelti, és szemlátomást elégedettek is uszításuk következményeivel, legalábbis e sorok írásakor még egyikük sem ítélte el hivatalos közleményben az általuk felhergelt csatornalakó csürhét, amely kedden református elöljárókra támadt a Kossuth Lajos téren.

Magyarország nem szegényedik el, épp ellenkezőleg: a reálkeresetek folyamatosan és dinamikusan nőnek, az államháztartás mutatói pedig az adósság és a hiány tekintetében is egyre kedvezőbbek. És természetesen nem szigetelődik el hazánk, épp ellenkezőleg: Magyarország a közép-európai együttműködés motorja, a következetes migrációellenes kiállás több éves távlatban látványosan megfordította az európai politikát, és annyi szervilis évtized után végre van saját, büszke magyar külpolitikai érdekképviselet. 

Meghökkentő, egyben szórakoztató lélektani tünemény, hogy az elmúlt hetek Soros-pride-jain népfrontos egységben masírozó balliberális ellenzék (MSZP, DK, PM, LMP, Jobbik) ilyen mértékben elszakadt a nyilvánvaló valóságtól. A programtalan, távlattalan, sorskérdések helyett ilyen-olyan nünükékkel bajlódó izgágák hülye járása a Monty Python társulat legjobb pillanatait is felülmúlja, bár valahol ijesztő, hogy mindez élesben megy. Ugyanakkor megnyugtató, hogy a díszes kompánia napról napra maga bizonyítja teljes alkalmatlanságát, kormányképtelenségét, gondolattalanságát, intellektuális ürességét. Meglesz az a kétharmad négy év múlva is.