Levadásznák a 2Rule-t

Jó másfél héttel ezelőtt mi is beszámoltunk róla, hogy bemutatták a 2Rule elnevezésű magyar sportruházati márkát. Bár az ellenzéki sajtó már hónapokkal a hivatalos bejelentés előtt is támadta a vállalkozást, sokáig úgy gondoltuk, felesleges foglalkozni az álhírekkel, a fröcsögéssel – a cég majd bizonyít a „pályán”, a politikailag motivált támadások pedig szép lassan elhalkulnak.

Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Naivak voltunk, tévedtünk: a végtelenül frusztrált, mindenben rosszat kereső megmondóemberek tovább folytatják a harcot. Olyannyira, hogy még arra a Dárdai Pálra is tüzelnek, aki Németországban és Magyarországon is általános megbecsültségnek örvend – azt azonban a jelek szerint nem tudják megbocsátani a válogatott volt szövetségi kapitányának, hogy a 2Rule reklámarca lett.

A kritikusoknak alapvetően két problémájuk van. Az egyiket bevallják: a Magyar Sportmárka Zrt.-ben többségi tulajdonos Mészáros Lőrinc egyik cége. A másik kifogásuk – amit azért ennyire nyíltan nem vállalnak fel –, hogy egy olyan magyar márkáról van szó, amely nevével és logójával, a turullal is kifejezi magyarságát. Márpedig „magyarkodni”, „nemzetieskedni” szerintük ciki. Mint tudjuk, USA feliratú, amerikai zászlós pólóban sétálni az utcán menő, magyar címerrel díszített felsőben viszont legfeljebb sporteseményekre menjen az ember; persze, ha lehet, oda se.

Bár az előítéletes megmondóembereket nyilván nem győzzük meg – őszintén szólva ez nem is cél –, azért ideje tisztázni néhány tényt.

Először is, számos országnak van nemzeti sportmárkája, és sok ország törekszik is arra, hogy válogatottjait a helyben alapított vagy ott működő cégek öltöztessék. A legutóbbi világbajnokságon a legjobb 16 közé jutó dán labdarúgó-válogatott például – bő egy évtized kihagyás után – ismét a Németországban alapított, de dániai székhelyű Hummel mezeiben futballozik, amely cég úgy mutatja be termékeit, hogy azokat meghatározza „a dán tervezési hagyomány”. Az angol labdarúgó-válogatott ugyan öt éve az egyik amerikai multi mezeiben játszik, de előtte hosszú évtizedekig kizárólag angol sportszergyártókkal működött együtt a szövetség, mint az Umbro, az Admiral, vagy a hatvanas években a (ma már ismeretlen) Bukta. De ha már multik: a Dassler testvérek vitája és szétválása után a negyvenes évek végén alapított Adidas számára az jelentette az áttörést, hogy az NSZK csapata 1954-ben az ő speciális stoplikkal ellátott cipőiben aratta (számunkra fájó) világbajnoki győzelmét. Vagyis a helyi cégek termékeiben elért siker, ha úgy tetszik, kétszeres nemzeti diadal.

A 2Rule számára persze első körben az a feladat, hogy – az erős, politikai motivációjú támadások ellenére is – elnyerje a vásárlók bizalmát. Ha beválnak a termékei, biztosan lesz igény a magyar sportszergyártóra. A világmárkák ugyanis kétségtelenül jó minőségűek, viszont nagyon drágák, hiszen nem csupán a terméket kell megfizetni, hanem a jól csengő nevet is. Egy kisebb klub, amatőr vagy utánpótláscsapat számára óriási, nehezen kigazdálkodható kiadást jelent, hogy rendre mezek, nadrágok, sportszárak és melegítők tucatjait kell beszereznie. Ahogy sok szurkoló is csak álmodhat arról, hogy megveszi kedvenc klubja eredeti mezét húsz-harminc-negyvenezer forintért. Ha a 2Rule hasonló minőséget kínál, ám sokkal megfizethetőbb áron, az a klubok és a hobbisportolók számára vonzó lehet. És mivel 2Rule-osok már most is szerződtek több profi egyesülettel és például a vívószövetséggel is, rajtuk keresztül bizonyíthatják: jó termékeket készítenek.

A magyar tervezésű mezek emellett imázsépítés szempontjából is előnyt jelenthetnek. Nemrég az angol élvonalban dobogón végző Tottenham Hotspur szurkolói háborodtak fel azon, hogy kedvenc csapatuk új, idegenbeli mérkőzéseken használt meze szinte teljesen megegyezik a Barcelona edzőfelszerelésével – sokan közülük úgy érezték, ezáltal bebizonyosodott, a Tottenham kevésbé fontos, mint a Barca. Ami persze túlzásnak vagy apró problémának tűnhet, mindenesetre jól mutatja: mondjuk egy közepes méretű magyar (szlovák, román, lengyel…) klub nem is reménykedhet abban, hogy egy multitól beszerzett, egyébként drága mezen – a ruhára varrt címeren túl – bármi egyedi is lesz. Hiszen egy világcég elsősorban a legnagyobb reklámhordozónak számító megrendelőkre összpontosít. Ezzel szemben a magyar sportmárka, egy reális határon belül, sokkal jobban odafigyelhet az egyedi igényekre.

És végül nézzük a 2Rule-ra vadászók egyik legfontosabb támadási pontját. Kéjes örömmel adtak hírt ugyanis arról, hogy a magyar sportmárka termékei kínai és török alapanyagból is készülnek. Lendüljünk túl azon az apróságon, hogy a multik termékeit többnyire Kínában, Bangladesben vagy mondjuk Pakisztánban gyártják – ott, ahol olcsó a munkaerő. A 2Rule esetében ennél sokkal szomorúbb oka van annak, hogy egyelőre csupán a termékek húsz-harminc százaléka készül itthon, nevezetesen az, hogy a hazai textil- és ruházati ipar a rendszerváltozást követő, sok szempontból meglehetősen zavaros időszak áldozatai közé tartozik. Így ma szinte nincs is. Ha a 2Rule sikeres lesz, akkor itthon fektet be, újabb és újabb munkahelyeket teremtve, vagyis a hazai ruházati és textilipar feltámasztásához is nagyban hozzájárulhat. És akkor néhány éven belül tényleg szinte teljes egészében Magyarországon készülhet, ami egyébként az alapítók felvállalt célja is.

Minden okunk megvan tehát arra, hogy drukkoljunk a Kővári Ágnes által megálmodott márkának – és bízzunk a 2Rule szárnyalásában.