„Mindig a próba. Mindig a bukás. Sebaj. Kezdd újra. Bukj újra. Bukj jobban.” (Samuel Beckett)

Amikor a honi, sőt a nemzetközi, vagy inkább a páneurópai jogvédelemről esik szó – különös tekintettel a menekültstátusz megadására vagy elutasítására –, az Ahmed H. nevével fémjelzett, külföldről pénzelt civil jogvédők sosem mulasztják el az emberi élet védelmének elsődlegességét kihangsúlyozni. Érdekes, hogy egy túlnyomórészt ortodox, ám emellett jelentős, mintegy 45 százalékban muszlim népességű ország egykori első számú vezetőjénél ezek a lózungok (amik persze csak az ő hazug szájukból lózungok) egész egyszerűen elfelejtődnek. S még ennél is érdekesebb, hogy az egykori szélsőjobb – mai szélsőbal – Jobbik egyik első embere hogyan reagál a történésekre. Na, ez a reakció az a bizonyos Mirkóczki-paradoxon.

Fotó: MTI/Máthé Zoltán

„A Föld fog sarkából kidőlni”

Az már senkire sem hat az újdonság erejével, ha a mostani Jobbik háza táján olyan dolgok történnek, amelyek abszurditásban még a Monty Python-féle „hülye járások minisztériumát” is toronymagasan verik. Hol van már a választópolgárok egykori ingerküszöbe, ami a vizslakölykös cukiságkampány kezdetén még több tízezer, egy időben leeső állat eredményezett… Vajon ki emlékszik már arra, hogy mennyire meglepődött, amikor az egykori pártvezér vegán oroszlánnak hazudta magát a Gozsdu udvar szomszédságában… S manapság már az is csak egy szapora szempillarezgést ér, ha az ember azt olvassa: a Jobbik tévének hazudott YouTube-csatornáján egyazon műsorban szerepel Perjés, Havas meg Kálmán.

Hajlamosak lennénk ugyanezzel a méla közönnyel fogadni azt a hírt is, miszerint Mirkóczki Ádám, az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának jobbikos elnöke nemzetbiztonsági kockázatként értékeli a volt macedón miniszterelnök befogadását, aminek okán az EU csúcsszerveihez fordul állásfoglalásért. S legfeljebb enyhén remegő kézzel nyúlnánk egy KGBéla márkájú vodkás üveg felé, már ha lenne ilyen márka (nem igaz, hogy még nincs…), amikor azt halljuk, hogy a bizottsági elnök úr a magyar–macedón viszony miatt aggódik. Inkább aggódna azon, hogy egykori elnöke bukott politikusként politikai kurzusokat tart. Gondolom, azt tanítja ezeken az előadásokon, hogy miként lehet az embernek távoltartania magát az igazán fontos államigazgatási feladatoktól.

Ne csak a valódit

A költő óta tudjuk, hogy politikusok, s kiváltképp ellenzéki politikusok esetében az igazat kell nézni, nem csak a valódit. De hogy pilátusi retorikával éljünk, vajon mi az igazság? Nos, az igazság, ez a kellemetlen imposztor ez esetben a párt, azaz a Jobbik megmaradására tett elkeseredett kísérlet. Persze fatornyos kis hazánkban meglehetős óvatossággal, mondhatni patikamérlegen kell mérni a politikai jóslatokat, de a Jobbik jelenidejű agóniája és az egykori SZDSZ lassú haldoklása közti párhuzam már annak a számára is nyilvánvaló, aki máskülönben a Való Világ összefoglalóiból tájékozódik a világ folyásáról.

Mirkóczki Ádám egy okos, tájékozott, jól felkészült politikus. Önmagától tehát sosem lenne képes olyan merész és enyhén szólva is megalapozatlan lépésre, mint a kellő információk hiányában történő ex cathedra állásfoglalás. Mirkóczki pontosan tudja, hogy Nikola Gruevszki hogyan lépte át a magyar államhatárt. Tisztában van például azzal, hogy minden okmányát leadta a magyar szerveknek, s nem csak úgy ad hoc átmászott a kerítésen egy általa vágott lyukon, jobb zsebében egy név nélküli bankkártyával, a balban meg egy eredeti csomagolású iPhone-nal. Azt is jól tudja, hogy az új macedón államvezetés politikai fősodra honnan és kik által távvezérelt. És ne féljünk kimondani: a bizottsági elnök úr annak is tudatában van, hogy amennyiben a hivatalos és szabályos menedékkérelmet mi magyarok elutasítjuk, az őt ért életveszélyes fenyegetéseket figyelembe véve nem lehetetlen, hogy Gruevszki még a pravoszláv karácsonyt sem éri meg.

Tizenkilencre lapot

Csak hát… A járulékos veszteség elve alapján Gruevszki élete simán megér a Jobbiknak annyit, hogy felsőbb pártutasításra hasraütés-szerűen összehívja a Nemzetbiztonsági Bizottságot, ezzel mintegy felülbírálva a befogadást intéző szervek intézkedésének morális és jogszerű voltát. Nem mellesleg szembehelyezkedve még az ENSZ idevágó passzusaival is, melyeknek értelmében a befogadás a nemzetközi jog szabályainak mindenben megfelelt.

No, de közelít az a fránya EP-választás. Utána pedig kisvártatva érkezik a helyhatósági választás. S ha nem is feltétlenül igaz az üres pártkasszáról való állandó harpagoni siránkozás, azért a két megmérettetésen való alulteljesítés könnyen a párt teljes és végleges megsemmisülését jelentheti. Be kell hát biztosítani a Jobbikot. Csakhogy már korántsem idehaza, hanem Brüsszelben. Például az ilyesfajta partizánakciókkal, amik már indulásukkor teljes kudarcra ítéltettek.

***

A Mirkóczki-paradoxon nem más, mint egy segítséget kérő ember életveszélybe sodrása, méghozzá az emberi jogok folyamatos emlegetése közepette. Sajnálni ugyan nem sajnálom, ellenben mélységesen szánom a Jobbikot. Ennek a pártnak úgy sikerül lassan, de biztosan a semmibe tűnnie, hogy sem a Fideszhez való 2006-os, illetve 2010-es közeledési kísérlete, sem az összellenzéki baloldallal való 2017-es nyílt kollaborációja nem juttatta soha a hatalomnak még a közelébe se.

De a jövő szebb lesz nélkülük.