„A hamisság mindenképp önzésből fakad, sorsa is szükségszerűen véges. Vele szemben az igazság csak ideiglenesen veszíthet” (Pilinszky János)

Fotó: MTI (archív, illsuztráció)

Akárcsak a Krisztust megelőző évszázadokban, úgy jó néhány száz évvel utána is szép számmal tűntek fel hamis messiások a jeruzsálemi Templom külső szentélyében. Természetesen mindegyikük magára értelmezte, és bizonyította is a próféták jóslatait arra nézvést, hogy kétségtelenül ő a megváltó. Ezek egy részét kikacagták, más részükre oda se figyeltek, s olyan is akadt, akit először jól megvertek, majd, ha nem tanult az esetből, akkor halálra köveztek. E „messiások” számos dologban különböztek. Volt azonban egy dolog, amiben azonosak voltak: közülük senki sem állította magáról, hogy ő egy olyan messiás, amelyik Istentől teljesen független.

A Jelölt
Szerda este írom e sorokat, hatalmas izgalomban, hogy vajon ki lesz az egyesült ellenzék közös EP-listájának vezetője? Az a bizonyos teljesen független közéleti személyiség, aki majd a végső harcba vezeti a Föld rabjait, hogy aztán végre nemzetközivé váljon a világ. Mert igen, végre, ennyi idő után totálisan valóra vált az Internacionálé szövege. Itt, ebben a korban, ebben az országban, most öltöttek testet az eddig semmitmondó szavak. 

Azt ugyan nem tudom, hogy ez a jelölt mitől lesz független. Esetleg vércsoporttól, vagy futballszurkolói szempontból. Merthogy pártoktól nem lehet, az teljesen biztos. Illetve… mégis. Paritás tekintetében ugyanis a mostani ellenzéki pártok teljesen egyek, mondhatni ugyanazok. Bárhol, bármikor, bármelyik tette vagy szavai behelyettesíthetők. Lettlégyen az szélsőbal, szélsőjobb vagy zöld, esetleg a három kusza elegye, megtoldva némi bohócos gőggel és zagyva őrülettel. 

Mi a cél?
A cél természetesen a kondér körül maradás biztonságos tudata. Azaz legalább 12-13 mandátum megszerzése. Ennyivel aztán Brüsszelben is falkába verődve gyalázhatnák tovább hazánkat, azt az országot, ahol ők jelenleg tartózkodnak, s amelynek papíron állampolgárai. Tudom, nem könnyű szavak ezek, na de nem is simogatni akarok velük. Nem is fogok, az szentigaz. Na, de kérem!

Az „orbántakarodj” kisszerű, s jelentéstartalommal már idehaza sem bíró mantráját európai léptékre nagyítani nemcsak nevetséges, de egyenesen vérlázító. 

Mondjuk már most is érdekesen rendeződtek át az eddigi erőviszonyok. Ami korábban elképzelhetetlennek tűnt, az mára testet öltött. Mára például egy Niedermüller- és egy Balczó-felszólalás illetve voks közötti különbség mikroszkóppal is alig látható. S hogy ezt mennyire leképezi ez a bizonyos ellenzéki közös lista is, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a pártok listán elfoglalt helyét a közvélemény-kutatási adatok határoznák meg. Tehát első helyen a Jobbik állna, őt követné az MSZP, majd a DK. 

A Monty Python-effektus
Persze a Monty Python-effektus (cselekedj abszurd módon, majd tagadd még abszurdabban) itt is közbeszólt. Gondolom, a Jobbik vezetősége felmérte biztos szavazói táborában, hogy mennyire lenne népszerű egy Gyurcsánnyal közös lista. S miután kijött az eredmény, miszerint nagyjából annyira, mint amennyire jól lehet látni egy szemgolyó helyén lévő gumilövedékkel, Varga-Damm Andrea (hallgatás helyett bundájába burkolózva) azt nyilatkozta, hogy pártja nem kötődik a közös listához. Ne keressük e kijelentés jelentéstani értelmét, mert az nincs neki. Viszont végre megtudtuk, hogy a Jobbik egy „szociális néppárt”. Gondolom, ez is egy evolúciós folyamat végeredménye, melynek során a szocialistából szociális, a nemzetiből pedig nép lett. 

A „közös listaállítás” nevű szent őrület egyébiránt Medgyessy Péternek jutott eszébe, még 2004-ben. Csakhogy ő egy olyan listát szeretett volna, amit a kormányoldal és ellenzék közösen állít, hiszen – elmondása szerint – a brüsszeli feladatok az ország egészét érintik, és nem pártvillongások terepeként kellene hogy működjenek. Persze ez már akkor is amolyan házi demagóg javaslat volt, amit az akkor kormányzó MSZP le is söpört. Az uniós voksolás viszont ezt követően hatalmas Fidesz-győzelmet hozott. E tekintetben tehát maximálisan pártolom az ellenzéki összefogást! Na és még azért, mert imádom az abszurd humort. 

***
Most olvasom Gyöngyösi Márton nyilatkozatát, miszerint „nem csak Gyurcsány Ferenccel, az ördög öreganyjával is” készek összefogni a kormány ellenében. Na, hát akkor az én tippem a közös ellenzéki lista vezetői posztjára Heller Ágnes.