Bűnösök közt bűnösök

Mirkóczki Ádám (ez az illető volt az, aki korábban cinikusan az egykor bennük bízó hazafiak arcába vágta, hogy amit 2010 előtt mondtak, az nem volt igaz) „optikailag unortodox” lépésnek nevezte, hogy Gyurcsánnyal közösen fogadkoztak az Országgyűlés lépcsőjén. (Nem, nem az számít, hogy mozgott-e a jelenlévő ballikosok rágó szájszerve vagy sem – a modern kori olimpiai játékok atyjától, Coubertin bárótól tudjuk, hogy a részvétel a fontos.) 

Fotó: MTI/Máthé Zoltán

A Ballik kommunikációs igazgatója (vagy micsodája) ezúttal a „Magyar” Narancsban magyarázgatta pártja hazaárulóvá válását, mondván, „még a legsötétebb Medgyessy-, Gyurcsány-, Bajnai-időszak is a demokrácia aranykora volt ahhoz képest, ami most van”, meg még azt is mondta, hogy „ebben a pillanatban nem a 2006-os, mára bukott hatalommal kell küzdenünk, hanem a jelenlegivel, és egy időre felül kell emelkedni a múltbeli sérelmeken.”

Nem, a prostipárt fordulata már rég nem lep meg senkit. Tudjuk, hogy a Ballik Orbán Viktor ellenében az ördög öreganyjával, Heller Ágnessel (meg annak kitartottjaival szövetkezve az öregapjával, George Sorossal is) hajlandó összefeküdni. De a szemérmetlen arcátlanság láttán, amivel a legsötétebb árulást megmagyarázzák, újra és újra kinyílik a bicska a becsületes emberek zsebében.

Nos, a közös esküdözés nem unortodox, hanem undorító, a 2002 és 2010 közötti nemzetvesztő balliberális rezsim mentegetése pedig hazug és aljas. Mert nem csupán a szemkilövetésekben, az azonosító nélküli egyenruhás bűnözők vérengzésében, a Magyar Rádió épületének koncentrációs táborrá alakításában, a futószalagon hozott koncepciós és törvénytelen vérbírói ítéletekben bűnös a XXI. század első évtizedében tobzódó MSZP–SZDSZ-vircsaft. 

Történelmi gaztetteik nem korlátozódtak 2006 őszére. A polgári szabadságjogokat 2002 nyarától folyamatosan lábbal tiporták. Tüntetések törvénytelen betiltása, feloszlatása, az EU-csatlakozás ellen kampányolók rendőri üldözése, koncepciós terrorvád megkomponálása, hazánknak az államcsőd szélére taszítása és egeket verő eladósítása, a külföldi multinacionális cégek és a bankrendszer totális uralmának biztosítása, a devizahiteles társadalmi katasztrófa szabadjára engedése, Magyarország kiszolgáltatása a külföldi nagytőkének, és persze a 2004-es kétigenes népszavazás kampányában tanúsított gyalázatos, minősített haza- és nemzetárulás – Reményikkel szólva mindent felírtunk. 

Aki ezeket mentegeti, aki ezekkel optikailag és minden tekintetben undorító módon összeáll, mint az a bizonyos tisztátalan alsónemű, arra ráragad a bűn mocska. A dezertálás, az árulás olyan bűn, amire nincs bocsánat.