Tizenöt éves a United, hazánk egyik legnépszerűbb pop-funk együttese: a zenekar december 1-jén ünnepel a Müpában. Pély Barnával, a zenekar vezetőjével a tehetségkutató műsorokról, a Cseh Tamás Programról és a valódi tehetség összetevőiről beszélgettünk.

– A tizenöt éves jubileum tiszteletére a Müpában léptek fel. A helyszín is sejteti, nagyszabású koncertre készül a zenekar: mire számíthat a közönség?

– A zenekar nyolc fúvóssal, ugyanennyi vonóssal és vokalistával egészül ki. Mindegyik zenész a barátunk, úgyhogy ez a koncert tényleg olyan lesz, mint egy igazi születésnap.


– Egy ilyen jubileum alkalmával készít az ember számvetést? Gondolkodtál azon, arra kanyarodott a karriered, amerre szeretted volna?

– Számomra az a legfontosabb, hogy visszatekintve lássam, jó döntéseket hoztam. Mert így biztos lehetek benne, hogy van lehetőségem a lelki fejlődésre. Boldog ember vagyok, ugyanakkor tudom, egy művész sosem lehet teljesen elégedett, hiszen akkor nem lenne, ami vinné előre, a céljai felé. Mindig vannak újabb céljaim, ötleteim – ez inspirál napról napra.


– Cél lehet például CD megjelentetése, vagy egy zenekar számára elég lehet csupán, persze a fesztiválfellépések, koncertek mellett, az internetalapú terjesztés?

– Szerintem egyértelműen a koncertek a legfontosabbak, mert így közvetlen kapcsolatod van a közönségeddel. Ha ezt nem jól csinálod, akkor sokszor a lemez is csak üres marketingfogás marad. Mindemellett egy művésznek nyomot kell hagynia: én személy szerint az örökkévalóságot választom, úgyhogy éljen sokáig az internet.


– És mennyire kell jelen lennie egy zenekarnak a rádiókban?

– A rádió fontos dolog, viszont ma már az ismert zenekarok egy-egy régebbi, bejáratott slágerét nagyon nehéz új dalaikkal kiszorítani. Mindenesetre meg kell próbálni. A mi dolgunk a dalírás, a zenét pedig meg kell próbálni eljuttatni az emberekhez.


– A Megasztár zsűritagjaként láthattál sok ambiciózus fiatalt, ugyanakkor a Kodolányi Főiskolán jazzéneket tanítasz: működik a csiszolatlan gyémánt effektus, vagy a könnyűzenei pályán az ér el eredményt, aki szívós munkával tanul, majd tudatosan fölépíti magát?

– Véleményem szerint két út van: a tehetségkutatók segítenek abban, hogy gyorsan megismerjenek egy-egy előadót, de nagyon nehéz fennmaradni, mert jönnek az újabb és újabb tehetségkutató műsorok. Az alulról való építkezés egy hosszabb folyamat, de tartósabb lehet. Szerintem egy előadóművész számára talán az önazonosság az egyik legfontosabb dolog – ezt mindenki más úton tudja elérni.


– Mi lehet az oka, hogy már a sokadik évadnál tartanak a tehetségkutatók, és még mindig nem unják a nézők?

– Mindig nagyon fontos, hogy az ember találjon magának olyan dolgokat, amiért rajong. Alapvetően szeretetre vagyunk kódolva, és egy új tehetség mindig szerethető.


– És mennyire telített a hazai könnyűzenei piac? A Megasztár idején sokszor szóba került, hogy a tehetségkutatók felfedezettjeinek szervezett fellépései kiszorítják a piacról a többi zenekart. Ez változóban van?

– Ez a dolog világjelenség, nemcsak Magyarországon, hanem más országokban is vannak tehetségkutatók, amik alapvetően meghatározzák a piac struktúráját. Véleményem szerint minden előadónak kell szerveznie. Vannak, akik sosem járták meg a tehetségkutató műsorokat, mégis rengeteg fellépésük van. Többségében a közönség dönti el, hogy mire van igény, és ez jól van így.


– Érdekes lehet egyszerre tanárként és előadóművészként dolgozni, hiszen tanítod is, amit csinálsz…

– A diákjaim szerint az egyik előnyöm, hogy gyakorló előadóművész is vagyok, ezért a színpadon szerzett tapasztalataimat is át tudom adni. A tanítási módszerem része, hogy pszichológiai tréninget is tartok az órán. Nem elég tehetségesnek lenni, vagy jól énekelni, el kell tudnod helyezni magad a világban – persze ez mindenkire igaz, tehát az énekesekre is. Engem erősít a tanítás: szerencsés vagyok, mert tehetséges főiskolás diákjaimmal együtt is tudok gyakorolni.


– Mi a legfontosabb összetevője a sikernek? Mennyire múlik a tehetségen, a szuggesztív személyiségen?

– Természetesen mindkettőn múlik, de zenei vagy társadalmi alázat nélkül egyik sem ér semmit. Lehet, hogy ez keményen hangzik, de így van.


– Jó ötletnek tartod a Cseh Tamás Programot? Ez is lehet afféle tehetségkutató, tehetséggondozó program?

– A Cseh Tamás Program nagyon jó kezdeményezés. Gyakorló pedagógusként hasznosnak tartom, hogy a kezdő előadók, zenekarok lehetőséget kapnak arra, hogy megmutassák magukat, és tapasztalatokat gyűjthessenek egy-egy országjáró turnén. A B the First nevű zenekarommal idén is turnéztunk a program keretein belül két előzenekarral. És jövőre is tervezzük.


– Külföldi turné?

– Négy évvel ezelőtt bizonyos értelemben szólókarrierbe kezdtem B the First nevű formációmmal. Amelynek pontosan az volt a célja, hogy az angol nyelvű saját blues-rock szerzeményeimet megmutassuk külföldön is. Most jöttünk haza egy európai turnéról. Hollandiában, Németországban és Luxemburgban jártunk. Jövőre is tervben vannak ezek az országok, és még továbbiakkal egészítenénk ki.


– A jubileumi koncert után mire készülsz?

– A United és a B the First az én két fő zenekarom. Mindkét csapattal újabb és újabb dalokon dolgozunk, és minél több helyen szeretnénk őket megmutatni az embereknek. Emellett néhány formációban vendégként szoktam közreműködni. A koncert után sem lesz idő a pihenésre, mert a dalszerzés mellett folyamatosan tanítok és koncertezem.

Szentei Anna