A villamosenergiát termelő atomerőművek történelme több mint 60 évre vezethető vissza – ez idő alatt a nukleáris technika hatalmas mértékben fejlődött. Napjainkban közel félezer atomerőmű működik a világon, amelyek hozzávetőlegesen 400 gigawatt összteljesítmény leadására képesek.A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség reaktor-adatbázisa alapján a világ 30 országában 438 darab atomerőművi reaktor működik. Ezek biztosítják a világ villamosenergia-termelésének 11 százalékát. Európában a villamosenergia közel harmadát atomerőművek állítják elő. A legnagyobb európai termelő Franciaország, ahol a villamosenergia-szükséglet 75 százaléka atomerőművekből származik. Magyarországon ez a szám 36 százalék.

Közelebbről megnézve a térséget azt látjuk, hogy Közép- és Kelet-Európa jelentős mértékben támaszkodik az atomenergiára – néhány kivétellel: Ausztriában a hetvenes években építettek atomerőművet, a közvetlenül a befejezés küszöbén álló erőmű üzembe helyezését azonban 1978-ban, egy népszavazás után leállították. Ausztria a villamosenergia-termelésének 60 százalékát vízi erőművekkel állítja elő, hozzá kell tennünk azonban, hogy alpesi országként ehhez minden természeti feltétel adott.

Fotó: Paksi Atomerőmű archívuma



Szerbia és Lengyelország nem rendelkezik atomerőművekkel. Utóbbiban több mint 80 százalékban szénerőművekkel termelik a villamos energiát, csakhogy így az Európai Unió által előírt szén-dioxid-kibocsátási normáknak nem tudnak megfelelni. Talán ennek is köszönhető, hogy az országban nemrég öt atomerőművi blokk építését vették tervbe.

A legtöbb közép- és kelet-európai ország alkalmazza az atomenergiát. A nukleáris energia adja a villamosenergia-termelés 35 százalékát Csehországban, ahol nemrég jelentették be, hogy jövőbeni energiapolitikájuk részét képezi két új atomerőművi blokk építése. Szlovákiában két atomerőmű is működik: a mohi és a bohunicei az ország elektromosenergia-termelésének több mint 56 százalékát adja, ezzel Franciaország után a második legnagyobb nukleáris energiából nyert villamosenergia-termelő országgá lépett elő. Ukrajnának összesen 15 működőképes atomreaktora van, amelyek 4 különböző erőművi telephelyen találhatók. Tavaly az ukrán áramtermelés közel fele származott atomenergiából. Romániában, a cernavodai atomerőműben eddig két reaktor épült meg. 1400 megawatt összesített teljesítményükkel az atomreaktorok az ország villamosenergia-termelésében 18 százalékot jelentenek, emellett újabb blokkokat is üzembe kívánnak helyezni. Szlovénia Horvátországgal közösen üzemeltet atomerőművet. A reaktort 1981-ben kapcsolták a hálózatra, amikor a két ország még Jugoszlávia része volt. Az atomenergia a szomszédos országok hosszú távú energiapolitikájának szerves részét képezi.

Nyugat-Európa országaiban meglehetősen nagy eltérések mutatkoznak a nukleáris energiával kapcsolatos politikában. Franciaország a legnagyobb nukleárisenergia-termelő ország, ahol 58 blokk üzemel. Párizs a hetvenes évek olajválsága óta fordult az atomenergia felé, mondván, az ország elég nagy és erős ahhoz, hogy ne legyen kiszolgáltatott másokkal szemben. Komoly atomprogramot hajtottak végre, nagyrészt megoldva a hulladékkezelés és az üzemanyag-feldolgozás kérdését is. Nagy-Britannia szintén az atomenergiában látja a jövőt, erre részben rá is kényszerül, hiszen szigetországként korlátozottak az energiahordozó-import kapacitásai. Az országban 30 év után ismét új reaktorokat kezdenek építeni, a tervek 9 új blokkról szólnak.

Svájcban 5 atomerőművi blokk működik, a 2020-as és 2030-as években tervezik kivezetésüket. Németország szintén ezt az utat választotta azzal a különbséggel, hogy a német kormány – többek között a fukusimai baleset hatására – 2022-ig vállalta atomerőműveinek bezárását, eddig 9-et leállítva a 17-ből. Jelzésértékű, hogy ez a 17 erőmű adta az ország villamosenergia-termelésének 25 százalékát. A bezárások hosszú távú hatásai egyelőre kiszámíthatatlanok, egy azonban biztos: a megújuló energiaforrások erőltetett elterjesztése következtében a lakossági energiaárak az egekbe szöktek, ráadásul megnőtt a szén-dioxid-kibocsátás, mivel a villamosenergia-termelés gerincét a leállított atomerőművek helyett alaperőműként üzemeltetett szénerőművek adják.

Olaszország 1986 óta nem alkalmaz atomenergiát, villamosenergia-szükségletük jelentős részét így kénytelenek importálni, jórészt franciaországi atomerőművekből beszerezni. Korábban rengeteg olajtüzelésű erőművet építettek, amelyek nemcsak gazdaságtalannak, de a környezetre is ártalmasnak bizonyultak. Kiváló az együttműködés az atomenergia felhasználása tekintetében Dánia, Svédország, Finnország és Norvégia között, ahol a négy ország egységes villamosenergia-piacot alkot. Norvégiában a vízi erőműveknek meghatározó szerepük van a villamosenergia-termelésben, míg Finnországban és Svédországban atomerőművek is üzemelnek. A négy ország a kiegyensúlyozott együttes energiamixnek köszönhetően gyakorlatilag teljes önellátásra képes.

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség legfrissebb reaktor-adatbázisa szerint a világ 15 országában jelenleg 67 darab atomerőművi reaktor épül. Nem meglepő, hogy a jelenleg épülő reaktorok csaknem 60 százaléka az ázsiai régióban igyekszik mérsékelni az ott jelentkező hatalmas energiaigényt. Külön ki kell emelnünk Kínát, ahol az ipari termelés óriási mértékű növekedése a villamosenergia-szükséglet évente 10 százalékkal történő növekedését eredményezte. Ennek kielégítésére gyorsan felépíthető és könnyen hozzáférhető tüzelőanyagra alapozott erőművekre volt szükség, így kezdtek el széntüzelésű erőműveket építeni. Hatásukra a szénfelhasználás drasztikusan megnőtt, a levegőszennyezettség mértéke pedig óriási lett. A kínai kormány, érzékelve a problémát, próbál nyitni a levegőszennyező hatásoktól mentes technológiák, így az atomenergia fejlesztése felé. Jelenleg az országban csaknem 30 atomerőmű épül – ez a világon építés alatt álló erőművek közel fele. De Peking nemcsak egyszerűen megvásárolja a technológiát, hanem úgynevezett technológiatranszfert ír elő. Ez azt jelenti, hogy a külföldi jelentősebb atomerőmű-fejlesztőktől nem csupán néhány blokkot vásárolnak, hanem komolyan részt vesznek a blokkok építésében, egyes esetekben pedig a reaktortípusok továbbfejlesztésének jogát is megvásárolják.

A kínai építőipar és a gépipar eközben felkészült a fejlett technológiát igénylő feladatokra: a jelenleg épülő külföldi blokkokba már saját turbinát és reaktortartályt is gyártottak kínai vállalatok. Az országban jelenleg 27 nukleáris reaktor üzemel, amelyek Kína villamosenergia-termelésének ma még csak 2,4 százalékát adják. A tervek szerint 2020-ra ez 6 százalékra növekszik. Kína ma ott tart, hogy saját fejlesztésű atomerőművet üzemeltet, fejleszt és épít, ezzel szakértők szerint tíz éven belül komoly atomerőmű-szállítóvá válhat a nemzetközi piacon.

Meghatározó tényezővé vált az atomenergia Dél-Koreában is. Olyannyira, hogy az ország már saját technológiát képes exportálni, amelyet a koreai háború után, amerikai atomerőművek mintájára fejlesztettek ki. A technológiával jelenleg a fosszilis energiahordozókban, kőolajban és földgázban gazdag Egyesült Arab Emirátusokban építenek 4 új dél-koreai blokkot. Az arab országok egy része már most gondol a jövőre: nem akarják maguk elhasználni azt az energiaforrást, amit később jó áron értékesíthetnek, ráadásul a földben nyugvó készletek is végesek. Egyébként Szöul energiapolitikájának egyik legfontosabb célkitűzése – Magyarországhoz hasonlóan – az importfüggőség csökkentése, vagyis az energetikai ellátásbiztonság növelése, de egyértelműen törekszenek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának mérséklésére is. Az atomenergiát hazai energiaforrásnak tekintik, és a legfrissebb koreai erőmű-fejlesztési terv szerint azt a célt tűzték ki, hogy 2029-re 36 atomerőművi blokk üzemeljen az országban a jelenlegi 24-gyel szemben.

A fukusimai baleset után több mint 50 reaktort állítottak le Japánban – az ország villamosenergia-termelő kapacitásának 30 százalékát, amelyek csak hosszas engedélyezési folyamat és biztonságnövelő intézkedések végrehajtása után termelhetnek ismét áramot. Ennek érdekében a japán nukleáris hatóság a világ egyik legszigorúbb követelményrendszerét dolgozta ki. Az atomerőművek leállása miatt jelentősen megnövekedett az üvegházhatású gázok kibocsátása Japánban, és nagymértékben romlott a kereskedelmi mérleg is a nagyobb fosszilis energiaimport miatt. Háromévi vita után végül a japán kormány által elfogadott energiapolitika a leállított reaktorok újraindítását javasolta, mostanra 24 reaktor esetében megindították az újraindítási engedélyezési eljárást. Az első blokkok visszaindítását augusztusra tervezik.

Az Egyesült Államok a legtöbb atomerőművel rendelkező ország a világon, ahol több reaktor üzemidő-hosszabbításáról döntöttek már, sőt folyamatban van 4 új blokk építése is. Az ország villamosenergia-termelésének közel 20 százalékát biztosítja a közel száz darab reaktorból álló amerikai „nukleáris flotta”.
Oroszországban a nukleáris technológia vezető iparág. Az első kereskedelmi célú atomerőművet 1954-ben adták át. Az orosz atomenergetikai ipar a világ legfejlettebb dúsítótechnikájával és korszerű, 3+ generációs nyomottvizes reaktortípussal rendelkezik. A 2015-ös adatok alapján a működő blokkok száma 34, jelenleg 9 áll építés alatt. Az Egyesült Államokhoz hasonlóan számos blokknál folynak teljesítménynövelési, üzemidő-hosszabbítási programok. A tervek szerint Oroszországban 2050-re a nukleáris energia biztosítja majd a villamosenergia-termelés 50 százalékát.

A paksi új atomerőművi blokkokat is építő orosz állami holding, a Rosatom alá 250 vállalat 300 ezer munkatársa tartozik, tevékenysége a nukleáris ipar teljes vertikumát magába foglalja. A cég által épített erőművek híresek a megbízhatóságukról. Ennek köszönhetően megrendelések egész sorát kapta: India, Kína, Fehéroroszország, Törökország és Finnország is orosz típusú atomerőműveket épít. A Ros­atom export rendelésállománya megközelíti a 100 milliárd dollárt.

Ipari szakértők úgy számolnak, hogy a világ villamosenergia-termelésében a nukleáris energia szerepe az elkövetkezendő évtizedekben még tovább erősödhet (egyes becslések szerint akár 40-50 százalékos kapacitásbővülés is elképzelhető), mivel az atomerőművek szén-dioxid-kibocsátástól mentesen, versenyképes áron képesek nagy mennyiségű alaperőművi villamosenergiát előállítani.

Takó Szabolcs