A rendezés gazdasági vetülete lehetett volna megosztó tényező, ám azt gondolom, a szakértők által készített alapos tanulmány is megmutatta, hogy nem csupán megtérülésre, de gazdasági haszonra is számíthatunk amellett, hogy hosszú távon is növelné az ország és a főváros ismertségét, elismertségét – mondta a Demokratának Szabó Bence, a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára.


– Sok szó esett az elmúlt hónapokban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság decemberben elfogadott Agenda 2020 programjáról. Ez teszi reálissá Budapest olimpiai pályázatát, vagy enélkül is felmerülhetett volna a rendezés?

– Véleményem szerint az Agenda 2020 nélkül valószínűleg most még nem vágtunk volna bele a pályázatba, hiszen ez a program nagy hangsúlyt fektet a gazdaságos rendezésre, s ennek jegyében lehetőséget ad például arra, hogy ne csak egy város, hanem akár egy egész régió jelentkezzen. Így aztán Budapest is képes arra, hogy egy olimpiai rendezés vezérhajója legyen, úgy, hogy más magyarországi városokat is be tudunk vonni. A korábbi szabályok szerint a gazdag országok metropoliszai mellett nem nagyon rúghattunk volna labdába.


– A PricewaterhouseCoopers vezetésével elkészült hatástanulmányból kiderül, hogy az olimpiarendezésből származó előnyök jóval meghaladják a ráfordításokat. Mit jelentene az ötkarikás játékok budapesti megrendezése a magyar sportéletnek?

– Ahogy az Olimpiai Védnöki Testület egyik tagja, Kovács Kokó István mondta a MOB közgyűlésén, „a matek jó”, hiszen az a 774 milliárd forint, amit tíz év alatt kellene a rendezésre fordítani, nem jelentene elviselhetetlen terhet az országnak, s mint kiderült, gazdasági szempontból megtérülne. Emellett való igaz, a magyar sportnak is óriási lökést adhatna. Már az elmúlt négy-öt évben is jelentős infrastrukturális fejlesztések zajlottak, főleg a tizenhat kiemelt sportágban, ez a kör a rendezéssel tovább bővülhetne, s az utánpótlás-nevelés is még nagyobb figyelmet kapna. Hiszen mindannyiunknak fontos, hogy egy esetleges budapesti olimpián nagy és eredményes csapattal vehessünk részt. Sportolóként magam is átéltem, mit jelent hazai közönség előtt sikert aratni, hiszen világbajnokságot nyertünk a régi BS-ben, ráadásul közvetlenül a rendszerváltozás után a már Független Államok Közössége néven induló Szovjetuniót győztük le. Bár ezután is nyertem vb-t, s van két Eb-aranyam is, az olimpiai aranyérmek mellett ez a budapesti siker jelentette a legnagyobb élményt. Jó lenne, ha hasonlót sok magyar sportoló átélhetne 2024-ben.


– Intő példaként emlegetik az athéni olimpiarendezést, amely után több létesítmény az enyészeté lett a kihasználatlanság miatt. Nem fenyeget ez a veszély?

– A MOB közgyűlésén bemutatott tanulmányból kiderül: az infrastrukturális és városfejlesztési programok túlnyomó része az olimpia nélkül is megvalósulna. Ha csak a legnagyobbakat nézzük: már épül a Dagály uszodaközpont, amely otthont ad a vizes világbajnokságnak, elkészül addigra az új Puskás-stadion, amelyben 2020-ban Európa-bajnoki mérkőzések is lesznek, de mint említettem, az elmúlt években számos más sportágban is folyamatos volt a fejlesztés. Amire, tegyük hozzá, szükség is volt, hiszen a háttér sajnos sok esetben nem volt méltó a sportolók teljesítményéhez. Úgyhogy ezek a programok sem csak a budapesti rendezés reményében zajlanak, bár nyilván egy vívóterem vagy egy birkózócsarnok megújulása nem kap akkora figyelmet, mint egy kézilabdacsarnok vagy egy futballstadion átadása.


– Sokan azt mondják, hazánk nem olyan erős sportdiplomáciában, mint amilyen az eredményeink alapján lehetne, bár az elmúlt időszakban arattunk szép sikereket, mint például a már említett vizes világbajnokság elnyerése. Sportvezetőként hogyan látja ezt?

– A helyzet attól függ, mihez viszonyítjuk. Ha azt nézzük, hogy Svájcnak van öt rendes NOB-tagja, nekünk pedig Schmitt Pál személyében egy, akkor nem állunk jól, pláne, ha az olimpiai érmeink számát is nézzük. De említhetném az olaszokat is, akik számos fontos sportág szövetségébe adnak vezetőket. Tény és való tehát, jó lenne erősíteni a pozícióinkat, ugyanakkor azt gondolom, szégyenkezésre sincs okunk. Ha sikeresen bonyolítunk le világversenyeket, az jó ajánlólevél lehet, mint ahogy egy színvonalas olimpiai pályázat is. Ám emellett az is kell, hogy miként az idősebb edzők segítenek a fiatalabb szakembereknek, úgy a tapasztalt sportdiplomaták is vezessék, tanácsaikkal segítsék a pályájuk elején lévő sportvezetőket.


– Nagyon kevés olyan terület van, ahol Magyarországon társadalmi egységet lehet teremteni. Üdítő kivételt jelentenek például az olimpiák, amelyek idején az emberek kortól, ideológiától mentesen drukkolnak a magyar versenyzőknek. Az olimpiai pályázat lehet-e ilyen pozitív példa?

– Valóban, a sport összeköti az embereket, s bízom benne, hogy éppen ezért a budapesti jelentkezés is jó pozícióból indul. Az esetleges rendezés gazdasági vetülete lehetett volna megosztó tényező, ám a szakértők által készített alapos tanulmány is megmutatta, hogy nem csupán megtérülésre, de gazdasági haszonra is számíthatunk amellett, hogy hosszú távon is növelné az ország és a főváros ismertségét, elismertségét. Így nyugodt szívvel mondhatjuk: a magyar rendezéssel mindenki nyerne, még azok is, akik egyébként annyira nem kedvelik vagy követik a sportot.


– Mi a további menetrend?

– Szeptember 15-ig kell hivatalosan jeleznünk rendezési szándékunkat. A végső döntést a NOB 2017 szeptemberében, Limában hozza meg, a két dátum közötti időszakban több lépcsőben ellenőrzik és rangsorolják a kandidáló országokat. Ebben a két évben tehát meg kell győznünk a világot arról, hogy alkalmas és jó házigazdái lennénk az ötkarikás játékoknak. Ebben segítségünkre lehet, hogy a magyarországi rendezésű világversenyek rendre nagy sikert arattak. Amikor például a szegedi kajak-kenu vb-ről beszélgettem a nemzetközi szövetség elnökével, áradozott, hogy nincs még egy hely a világon, ahol a helyszínen negyvenezren szurkolnak. De a vívó- és a birkózó-világbajnokságnak is pozitív visszhangja volt, hogy csak a legutóbbi példákat említsem. Úgyhogy nagyon bízom benne, a hazai közvélemény után a sportvezetők közül is mind többen a budapesti rendezés mögé állnak.

Bándy Péter

Érvek az olimpiarendezés mellett

„Az olimpia megvalósítható és hasznos vállalkozás Magyarország számára” – állapítja meg az a tanulmány, amelyet a PricewaterhouseCoopers, a világ egyik legnagyobb nemzetközi tanácsadó cége készített magyar várostervező, szakmérnök és közlekedéstervező partnereivel.

A MOB közgyűlésén bemutatott anyag szerint az olimpiarendezés gazdasági mérlege egyértelműen pozitív lenne. A rendezésre összesen mintegy 774 milliárd forintot kellene fordítani, azonban a sportlétesítmény-fejlesztési, közlekedésfejlesztési és általános infrastruktúrafejlesztési beruházások túlnyomó része az ötkarikás játékok nélkül is megvalósulna. Ráadásul a kiadások a felkészülés éveire lebontva átlagosan csupán a központi költségvetés fél százalékát tennék ki. A büdzsé olimpiai bevételei ugyanakkor rövid és hosszú távon mintegy 1100 milliárd forintra becsülhetőek, vagyis több mint 300 milliárd forinttal meghaladnák a kiadásokat.

Az olimpia rendezése 2017 és 2025 között mintegy százezer munkahelyet hozna létre, nőnének a turisztikai bevételek, növekedne hazánk versenyképessége, az ország, illetve a főváros ismertsége és jó híre, az uniós források felhasználása még hatékonyabbá válhatna, s a sikeres pályázat a legkiemelkedőbb években akár 0,3 százalékkal is meglökhetné a GDP növekedését.

A tanulmány szerint Budapest több okból is esélyesként pályázhatna. Egyrészt az Agenda 2020-nak köszönhetően – a NOB tavaly decemberben, Monacóban elfogadott reform­programja a gazdaságosabb olimpiarendezést tűzte ki célul, helyzetbe hozva ezzel a kisebb városokat. Sportdiplomáciai szempontból pedig érv lehet, hogy az olimpiák történetének tíz legeredményesebb országa közül csak nálunk nem rendeztek még játékokat. Sokat nyomhatnak a latban az elmúlt évek pozitív gazdasági folyamatai, a már elindult sportlétesítmény-fejlesztési programok, valamint például az is, hogy a legutóbbi időszakban sikerrel pályáztunk a vizes világbajnokságra, valamint a 2020-as futball-Eb több mérkőzésének (csoportmeccsek és nyolcaddöntők) lebonyolítására is.

A MOB a február hatodikai közgyűlés után elindította a Társadalmi Párbeszéd az olimpiáért programot, amelyhez azóta számos szervezet és közel hatvan médium – köztük a Demokrata – is csatlakozott. A program keretén belül egyebek mellett szakmai konferenciasorozattal járják az országot, míg a szélesebb közönségnek családi napokat szerveznek. A budapesti, miskolci és győri konferenciák után még Szegeden tartanak hasonló rendezvényt, majd a záróesemény szintén a fővárosban lehet, míg a múlt hét végi, a Groupama Arénánál szervezett családi nap után Győrben, Szegeden és Miskolcon várják a közönséget. A Társadalmi Párbeszéd program szeptemberig tart.