Kalandfilmbe illő nyitány: egy közönséges csaló, aki banktisztviselők tucatját téveszti meg, fiktív cégeket alapít, fiktív számlák segítségével másfél milliárd forintot mozgat meg, majd amikor kitör a botrány, eltűnik… közben Siemens-pénzek vándorolnak… egy cégóriás hálót sző, miközben árbevétele egyre nő… hűtlen kezelés, vesztegetés a vád… mindez történik Németországban. A magyar Siemens leányvállalat mindent tagad. Ők tiszták. A Nemzeti Nyomozó Iroda azonban vizsgálatot folytat. Olyan hajléktalan ügyvezetőket hallgatnak ki, akik cégének a gyanú szerint a Siemens jutalékot fizetett. Ez ám a kaland!

Pár hete kétszáz adónyomozó, rendőr és ügyész jelent meg a Siemens németországi irodáiban és néhány középvezető lakásán. Razzia indult Svájcban, Olaszországban és Ausztriában is. A vizsgálat pénzmosás, megvesztegetés és hűtlen kezelés vádjával indult, és eddig mintegy 200 millió euró (körülbelül 52 milliárd forint) elsikkasztására derített fényt. A banki tranzakciók alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a vesztegetésre fordítandó összegeket osztrák, illetve svájci folyószámlákról különböző fantomcégek közbeiktatásával juttatták célba. A végállomást a különféle off-shore cégek mögé bújó állami, önkormányzati vezetők jelentették: azok, akiktől a multicég busás állami megrendeléseket remélt. A botrány Olaszországban tört ki. A bolzanói ügyészség már évek óta nyomozott olyan innsbrucki számlák ügyében, amelyeken keresztül ötmillió euró vándorolt egy Csatorna-szigeteki off-shore céghez, amely mögött az olasz telefontársaság korábbi vezérigazgatója állt. A gyanú szerint a Siemens a kenőpénzekkel az olasz távközlési társaság privatizációját segítette elő. Az olasz üzletember és társa a pert első fokon elvesztette. Jelenleg tizenkét gyanúsított van, hatan közülük előzetes letartóztatásban vannak. Valamennyien a Siemens távközlési részlegével álltak kapcsolatban. A kenőpénzekről hamarosan kiderült, hogy a világ minden tájára jutott belőlük. Vietnami, szaúdi, kuvaiti, szír és indonéz beruházások, nigériai projektek… A görög hatóságok is nyomozást indítottak az athéni nyári olimpiai játékok nagyberuházásai miatt: a Siemens részt vett az athéni metró felújításában és a játékok időtartama alatt működtetett biztonsági rendszer kiépítésében. A több mint másfél évszázados múltra visszatekintő cégóriás világszerte közel 500 ezer alkalmazottat foglalkoztat. Mivel a kenőpénzekről sokan tudtak, a cég menedzsmentje most joggal aggódhat, mi lesz, ha a kihallgatott, megszorongatott középvezetők mindent kipakolnak? Mindenesetre úgy tűnik, a Siemens cégcsoport korrupciós ügyei az európai közvélemény érdeklődésének középpontjába kerültek. Ekkor jött a hír: letartóztatták a konszern egyik magas beosztású vezetőjét, Thomas Ganswindt volt vezérigazgatót, akire az egyik volt munkatársa olyan terhelő vallomást tett, amely szerint Ganswindt tudott a feketeszámlákról és a kifizetett kenőpénzekről… A megvesztegetési botrány kirobbanását követően felkérték magánnyomozásra azt a veterán amerikai szakértőt, aki annak idején részt vett a Watergate-botrány felderítésében, aminek következtében Nixon amerikai elnök is lemondani kényszerült. S noha a Siemens megvesztegetési botrányának szálai messzire nyúlnak és egyre szövevényesebbé váltak, sokáig úgy tűnt, a botránynak nincs magyarországi vonatkozása… De lett.

Szegény gazdagok Baráth László és Kutrucz László évekig korrekten élték a hajléktalanok színes életét. Társaikhoz hasonlóan kapualjakban laktak, hálózsákban aludtak és alkalmi munkából tengették életüket. Ámde egy szép napon rájuk mosolygott a szerencse Schrödl András könyvvizsgáló képében. A Siemens volt tanácsadója a Boráros téri Jolly eszpresszóban talált rájuk. – Akarsz egy kis pénzt keresni? – szólt az ott melegedő Kutruczhoz, aki azonnal igent mondott. Schrödl András ajánlata könnyű pénzkeresetnek bizonyult. Jobban jövedelmezett, mint a hajléktalanújságok terjesztése. Csak alá kellett írni kitöltetlen szerződéseket, a nevét kellett adni cégek alapításához, üres csekkfüzeteket és formanyomtatványokat kellett szignálni. Így alakult meg a Blue Consult Kft., Kutrucz cége, amelynek fő profilja a kórházi közbeszerzések terén bontakozott ki… Kutrucz a jóságos könyvvizsgáló kérésére újabb és újabb hajléktalanokat szervezett be a ragyogó üzletbe. Egyik társa, Baráth László hosszú évekre ügyvezetője lett az Euraction Service Kft.-nek, amelynek számlájára a Siemens magyarországi vállalata rendszeresen komoly összegeket utalt át. Íme egy csodálatos karrier! A magyarországi Siemens szerződést kötött a hajléktalan Kutrucz és az ugyancsak hajléktalan Baráth cégeivel, méghozzá projektmenedzseri feladatok ellátására! Éppen időben, mert nem sokkal később a hajléktalan Baráth László Euraction Service Kft.-je megbízást kapott a Belügyminisztérium okmányirodai rendszerének kiépítésére kiírt pályázat projekt-menedzselésére! A csöves ügyvezetők roppant tehetséges üzletembereknek bizonyultak: közreműködésükkel a Siemens elnyerte a kártyaigazolványok kiállításához szükséges gépek, szoftverek kiépítésére, illetve az orvosi műszerek szállítására kiírt közbeszerzési pályázatot… A Siemens nem maradt hálátlan, és a „projekt-menedzserek” tevékenységét tekintélyes összegekkel honorálta, ám ebből az ügyvezető urak, akiknek Schrödl időközben albérletet vett ki, hogy „munka” előtt rendbe szedhessék magukat, csak igen keveset láttak. Alkalmanként, vagyis amikor pénzt vettek fel a bankban, 2-5 ezer forint ütötte a markukat. A csekély honoráriumért fel kellett keresniük „cégeik” számlavezető bankjait a XII. kerületben, és felvenni a pénzt, majd odaadni Schrödl-nek. A csövi direktorok igen szerénynek bizonyultak. Kétmillió forintnál mindig kevesebbet vettek fel, hogy a készpénzmozgást a pénzintézetnek ne kelljen jelenteni a hatóságoknak. Kétmillió fölött ugyanis már kell… Akkor ugyanis pénzmosás gyanúja merülhet fel… És kétmillió alatt? A rendőrségi gyanú szerint a Boráros téri presszóban melegedő Kutrucz karrierje valamikor 2001 táján indult. 2001. július 16-án kelt az első cégbejegyzés… Azután Schrödl 2005-ben újabb cég, a Major Tax vezetésével is megbízta. És bővült a csapat is. Az újonnan beszervezetteket Schrödl felöltöztette, fejenként 10-25 ezer forintot adott nekik tisztálkodásra és ruhákra, később pedig lakást is bérelt, hogy tisztálkodhassanak. Mindenre gondolt. Könnyen feltűnhetett volna a bankban, ha a hajléktalan ügyvezető büdös… Amikor pedig a rendőrség gyanút fogott, Schrödl-nek egyszerűen nyoma veszett.

Jól dolgoztak A magyarországi Siemens-botrány Európa-szerte hatalmas visszhangot keltett. Budapesti riportban számolt be az ARD német közszolgálati televízió a fantomcégek alapításáról. Egy meglehetősen nyomorúságos ház lépcsőházában megtalálták Kutrucz László ügyvezető igazgató urat is. Kutrucz az ARD-nek elmondta, hogy az általa vezetett cég főként a kórházi közbeszerzések terén segédkezett a Siemensnek. Az ügyletek 2001-ben kezdődtek. Azután egyszer Schrödl András helyett valaki más jött. És az ügyvezetők néhány óra leforgása alatt a Nemzeti Nyomozó Irodában találták magukat… A hatóságok most Kutrucz Lászlót és Baráth Lászlót okirat-hamisítással és sikkasztással gyanúsítják. Kutrucz László ügyvédet fogadott, mondván, hogy Schrödl megtévesztette őket. Védője, Lichy József a német közszolgálati televíziónak úgy nyilatkozott, hogy rendkívül komoly pénzmozgásról van szó, ami öszszefüggésben áll a Siemens magyarországi leányvállalatával. A tizennyolc vállalatból és érdekeltségből álló magyarországi Siemens-cégcsoport, amelyből egyedül a Siemens Zrt. árbevétele 2004-ben meghaladta az 58 milliárd forintot, és számos közbeszerzési pályázat győztese lett – talán nem kis részben a csöves ügyvezetők közbenjárásának köszönhetően -, amit azonban a Siemens menedzsmentje tagad. Mindenesetre tény, hogy a Siemens nyerte a – még ma sem épülő – 4-es metró biztonsági rendszereinek kiépítésére, valamint a metróvonal automatizálására kiírt pályázatot, amelynek értéke önmagában 28 milliárd forint. A Siemens lett a botrányosan alkalmatlannak bizonyult, viszont észbontóan drága nagykörúti Combino villamosok szállítója, noha a versenytársainál jóval kedvezőtlenebb ajánlatot tett, a Combinók rendszeres meghibásodása pedig joggal sokkolta a közvéleményt. A tehetséges német multicég emellett elnyerte a Miskolci Fűtőerőmű Kft. új erőművének megépítésére kiírt pályázatot is. A legfelsőbb fővárosi vezetéssel is kiváló kapcsolatokat ápoló Siemens nevéhez természetesen korábbi nagyberuházások is kapcsolódnak: ilyen a földalatti rekonstrukciója, a budapesti parkoló-automaták rendszere, vagy a Magyar Posta budaörsi központjának logisztikai rendszere. Finom politikai felhangja is lehetne akár annak a ténynek, hogy a német multicég a legtöbb közbeszerzési pályázaton az Orbán-kormány bukásának évében, 2002-ben nyert… azóta az elnyert tenderek értéke éves szinten 19-59 milliárd forint között mozog. Az ajánlatkérők között van a BM Központi Adatfeldolgozó Hivatal, az Elmű Rt., a Tiszai Vízerőmű Kft., és számos megyei és városi kórház: a Siemens egyike az egészségügyi közbeszerzések öt legnagyobb nyertesének, akik 2005-ben együttesen az ágazat közbeszerzéseinek 53 százalékát kapták meg.

Különös szponzorpénzek A botrányok sorának ezzel még nincs vége. A BRFK nyomoz abban a sikkasztási ügyben, amelyben Farkas Imre, a Satelit Tv-t üzemeltető TVegy Rt. egykori vezérigazgatója tett feljelentést. Az egykori vezérigazgató zsarolási vádja mellett több mint négyszázmilliós követeléssel is szembe kell néznie a Siemensnek. A két cég kapcsolata 2000 novemberében indult, ekkor kezdte szponzorálni a Siemens a Satelitet, hatéves támogatást ígérve. 2001-ben fizetett is 1,2 milliárd forintot a műsorszolgáltatónak, ám 2002-ben váratlanul kihátrált a partnerségből és sorsára hagyta a televíziót, amelynek elkeseredett munkatársai 2004 áprilisában a cég Gizella úti székháza elé vonultak. Hiába, a Siemens többé már nem támogatta a televíziót. Farkas Imre, az egykori tévés azzal vádolja a multicéget, hogy a mintegy másfél milliárd forintos szponzorpénz egy részét, 720 millió forintot vissza kellett csorgatni a Siemens egyes vezetőinek… Ha a gyanú beigazolódik, a kör bezárult. Hisz az így mosott pénzzel a topmenedzserek újabb politikai és gazdasági potentátokat kenhetnek meg, újabb megrendelésekért cserébe. A módszerek semmiben sem különböznek a német vagy olasz mintától. Csak talán egy kicsit még gátlástalanabbak. A józan szemlélő tökéletesen érti a helyzetet. Egy száz- vagy ezermilliárdos megrendeléseket bezsebelő multicég itt, Magyarországon is a megrendelésekért tízmilliárdos nagyságrendben fizet közvetítők útján hálapénzt a megrendeléseket odaítélő korrupt, és a dolgok lényegéből fakadóan szükségszerűen magas beosztású közhivatalnokoknak. A közvetítők balfácánokat alkalmaznak, akik természetesen a dolgok rendje szerint végül lebuknak. A közvetítők egyike ugyan ismertté válik, csak éppen nem találja őt senki. Lehet, hogy talán azért, mert álnevet használt… De nem ez az igazán fontos kérdés. Hanem az, hogy akik éveken át a Siemens javára döntöttek, akiknek off-shore cégeiben szép csendesen landoltak a milliárdok, ők vajon mikor buknak le? Mikor ismeri meg a közvélemény a feltehetően még ma is fontos tisztségeket betöltő gazembereket? És a Demokratán kívül miért nem kíváncsi rájuk senki a hatalmas magyar médiában? Hernádi Zsuzsa