Tudatosan kell keresni a párbeszédet német politikusokkal, akik szembehelyezkedtek a merkeli migrációs politikával a kormányzó pártokon és az új politikai erőkön belül is, amelyek a Merkel-kormány katasztrófális menekültügyi politikája miatt érezhetően tért nyertek. Németország öngyógyulása végső soron csak belülről indulhat el – mondta a Demokratának Jan Mainka, aki 1988 óta él Magyarországon, Budapesten végzett közgazdasági egyetemet és 1999 óta a német nyelvű Budapester Zeitung kiadója és főszerkesztője.

– Rosszul kezdődött ez az év Németországban. A kölni szilveszteri bűncselekmény-sorozatra gondolunk. Önnek mi a véleménye erről?


– Rosszul is, meg nem is. Van egy másik olvasata is ennek a döbbenetes történetnek.


– Éspedig?

– Ezek a Kölnben és más nagyvárosokban látott szörnyű jelenetek hozzájárultak ahhoz, hogy a német társadalom felébredjen végre. A bevándorlás sebessége, ez a per pillanat napi négyezer fős áramlat egyszerűen nem tartható fenn: el kell jönnie a változásnak, ha pedig nincs meg a változtatáshoz szükséges bátorság, akkor a dolgok logikája szerint előbb-utóbb bekövetkezik egy vagy több olyan katartikus esemény, ami a fordulatot kikényszeríti. Akkor talán megteszik végre azokat az észszerű lépéseket, amelyeket minden józanul gondolkodó politikus már időben megtett volna, ahogy az Orbán-kormány meg is lépte ezeket a lépéseket. Magyarország nem várta meg, hogy a Vörösmarty téren a kölnihez hasonló események történjenek szilveszter éjjelén.


– A német politika azonban nemhogy lassítaná, de mintha katalizálná, mintha szándékosan gyorsítaná is ezeket a folyamatokat. A kancellár asszony szíreknek küldött elhíresült meghívójára gondolok. Mi ennek az oka?

– A német politika döntésképtelen és gúzsba kötött, a nagykoalícióban kormányzó Merkel-kormány a nagyon agresszív baloldali-liberális-zöld pártok és aktivisták akarata mentén politizál. Ezek a pártok kisebbségben vannak ugyan, mégis dominálnak. Látszólag úgy tűnik, mintha Angela Merkel nagyon határozott politikája szabná meg a fő csapás­irányt, a valóságban viszont Németországnak ő az első zöldpárti elnöke.


– Aki valójában kereszténydemokrata.

– Ennek ellenére minden fontos döntésében a baloldali, zöld és liberális nyomásnak enged. Ráadásul az sem kizárt, hogy személyes ambíciótól vezérelve, a saját politikai halhatatlanságának emlékművét építi.


– Ezt hogy érti?

– Elődei beírták magukat a történelembe: Helmut Kohl Németország újraegyesítésével. Gerhard Schröder a munkapiac reformjával (Agenda 2010) és azzal, hogy Németország megtagadta részvételét a nemzetközi jog megsértésével indított iraki háborúban. De Merkel mit tett eddig? Angela Merkel nevéhez az atomerőművek tervezett leépítésén túl, ami gazdasági nonszensz, akárcsak az eddigi eurómentés, nemigen kötődött eddig semmi pozitívum.


– De Merkel fizikus, akiről elvileg feltételezhető a racionális gondolkodás képessége.

– Elvileg. Ám ez már az elhibázott energiapolitikája láttán is megkérdőjeleződött. A menekültválság kezelése pedig végképp eloszlatta a kételyeket: Angela Merkel migránspolitikájára sem a racionális, sem a tárgyilagos jelző nem illik.


– És ha mégis van ebben némi logika? Sokan a drámai demográfiai mutatókkal és a német munkaerőpiac egyre fokozódó munkaerőigényével magyarázzák Németország befogadó-behívó migránspolitikáját.

– Aki ezt gondolja, nem foglalkozott azzal, hogy kikből áll ez a migránsáradat. Becslések szerint is egy éven belül mindössze tíz-tizenöt százalékuk integrálható a munkaerőpiacba. Legtöbbjüknél nincs semmiféle idegennyelv-ismeret, sokan közülük nem tudnak írni, olvasni, és semmilyen szakképesítéssel nem rendelkeznek. A „szír orvosokról”, a kvalifikált, diplomás bevándorlókról festett kép illúzió. Az a kérdés, hogy vajon a német adófizetők hajlandóak-e mindezt hosszú távon finanszírozni, mert ha igen, akkor minden rendben, de ha nem…


– Akkor?

– Van egy legalább egymillió főből álló, erős, fiatal, dühös arab férfitömeg az országunkban. Kiszabadult a szellem a palackból, és már senki sem tudja többé visszacsalogatni. Ez egy nagyon veszélyes játszma…


– Van példa a munkaerő-piaci integrációra egyáltalán?

– Több cégről olvastam, hogy adott esélyt menekülteknek. Azután az új munkavállalók napról napra lemorzsolódtak, vagy egyéb gondok adódtak. Németországnak kétségkívül szüksége van szakképzett, kvalifikált munkaerőre. A megoldás azonban a minőségi bevándorlás, ahogy ezt Kanada vagy Ausztrália esetében látjuk. De nem az, amit a Merkel-kormány tesz.


– Mégiscsak kell legyen valamilyen kézzelfogható magyarázat a Merkel-kormány bevándorláspolitikájára.

– Amellett, hogy a bevándorlási hullám hatalmas üzlet a nemzetközi embercsempészbandáknak, Németországban is sokan profitálnak belőle. A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) egykori újságírója, Udo Ulfkotte aktuális könyvében (Die Asyl-Industrie) a „migrációs iparban” foglalkoztatottak számát 2,4 millióra becsüli. A bevándorlók fogadása, ellátása óriási iparággá fejlődött, hatalmas lobbival a háta mögött. Minden új menedékkérő munkahelyeket biztosít szociális gondozók, tolmácsok, szociálpedagógusok, nyelvtanárok számára, és így tovább…


– Akik tulajdonképpen eladják Németországot?

– A haszonszerzők köréhez tartozik a gyógyszeripar is, amely a menekültek rossz egészségi állapota miatt hatalmas, államilag finanszírozott keresletnövekedésnek örvendhet. A Merkellel szelfizők és valamennyi, a migránsokat ünneplő úgynevezett jóember valójában az embercsempészek és a hazai migránsipar malmára hajtja a vizet. Ők afféle sales-managerek, csak nem tudnak róla. Az csak a későbbiekben fog kiderülni, hogy esetükben csak „hasznos bale­kokról” van-e szó, vagy teljesen tudatos szerepvállalásról. Lehet mondani, hogy ez összeesküvés-elmélet. Tény azonban, hogy az embercsempészbandák, akárcsak a német migránsipar, hatalmas bevételektől esnének el, ha a szír menedékkérők továbbra is szomszédos menekülttáborokban, vagy akár Szíriában maradnának.


– Úgy látjuk, miközben a szövetségi kormány a menekültáradat gerjesztésében nagyon sikeres, a jövevények integrációja akadályokba ütközik.

– Kölnben már láttuk, hogy milyen az egyes bevándorlók viszonya a nőkhöz. Talán az is hamarosan kiderül, hogyan reagálnak a homoszexuálisokra, a leszbikusokra, a zsidókra, vagy az USA-katonákra. Függetlenül attól, hogy a kormány liberális bevándorláspolitikája a lakosság egyre nagyobb részét teszi ki egzisztenciális veszélynek, a baloldal saját szavazóbázisa tekintetében roppant irracionálisan cselekszik. Nem állhat az SPD, vagyis „a munkások pártja” érdekében, hogy az alacsony bérből élőkre olyan hatalmas nyomás nehezedjék, ami a béreket még lejjebb nyomja, vagy hogy az olcsó bérű lakások száma megfogyatkozzék a városokban. Nem értem, miként tudja ezt a baloldal a világról alkotott képével összeegyeztetni.


– Kinek jó üzlet még a bevándorlás?

– Nyilvánvalóan az építőipar számára, elvégre a menekültek nem élhetnek örökké csarnokokban. De óriási fellendülés tapasztalható a fegyver- és az önvédelmi iparágban is, a drámaian romló közbiztonság miatt.


– Milyen fegyverekről van szó?

– Kisfegyverek, pisztolyok, önvédelmi fegyverek, gázspray-k. Már a német fősodratú média is hemzseg a tudósításoktól a fegyverszaküzletekben tapasztalható keresletnövekedésről. Óriási a kereslet az önvédelmi kurzusok iránt is.


– Mi történt? Megszűnt a cenzúra? Már erről is lehet olvasni a német sajtóban?

– Erről is, de még ennél jóval többről is. Lenyűgöző, ahogy a német média hirtelen ráébred a valóságra. Meglepetésként éltem meg, amikor a kölni rendőrkapitány január 4-én arról beszélt, hogy az elkövetők java része észak-afrikai, illetve arab térségből származik. Ledőlt egy tabu! Eddig a rendőrség és a sajtó nem fedhette fel egy bűncselekmény esetén az elkövető etnikai hovatartozását, a valós tényeket elhallgatták. De most már valószínűleg akkorára nőtt a szakadék a valóság és a médiában felvázolt álomvilág között, hogy ezt a cenzúrát már nem tudták volna fenntartani.


– Nem merik tovább titkolni a tényeket? Vajon miért?

– Mert egyre többen tapasztalják a valóságot a saját bőrükön, és van internet, ahol meg tudják osztani egymással a tapasztalataikat, ezért egyre kockázatosabb elhallgatni a tényeket. A fősodratú média kockáztatná a még megmaradt hitelességét, ha továbbra is csak a politikailag korrekt álomvilágot éltetné.


– Vége a ferdítésnek, az elhallgatásnak, a hazudozásnak?

– Sajnos nem. Az enyhülés rövid időszaka után a politikai osztály és a sajtó pár nap alatt visszatért a sablonhoz: a multikulti működik, ami pedig nem működik tökéletesen, azt a német fél részéről még erősebb integrációs törekvéssel biztosan meg lehet oldani… A bevándorlók gazdagítják Németországot, és csupán annyi történt, hogy Kölnben és másutt leszerepelt a rendőrség, ezért kellett a parasztáldozat: a rendőrfőkapitánynak kellett távozni, és egyáltalán: Németországban az egyedüli valós fenyegetést a közbiztonságra a jobboldal jelenti, ami alatt mindenkit érteni kell, aki a merkeli bevándorláspolitikát nyilvánosan megkérdőjelezi és azt fontolgatja, hogy az utcára vonul.


– Mégis, minek kellene ahhoz történnie, hogy a német média észhez térjen?

– A bevándorláspolitikában komplett újrakezdésre lenne szükség, de ezt Merkellel az élen nem tudom elképzelni. Ideális esetben a politikai osztály egyes részeinek és a fősodratú média egyes vezetőinek is távozniuk kellene. Végső soron felelősek mindazokért a folyamatokért, amelyek Németországot 1945 utáni legnagyobb válságába sodorták.


– Van erre esély?

– Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy ez a folyamat a kölni eseményekkel elkezdődött, de még messze nem ért véget. Attól tartok, addig, amíg Németországban bevezetik a helyes lépéseket, még jó néhány a kölnihez hasonló, kijózanító hideg zuhanyt el kell szenvedni. A politikai megoldásra pillanatnyilag nagyon kicsi az esély. A nagykoalíció négyötödös többséget élvez. Merkel nem fog visszalépni, mint tette azt elődje, Gerhard Schröder az elvesztett tartományi választásokat követően. A kancellár asszony a végsőkig ki fog tartani, annál is inkább, mert ha lemond, a mentelmi joga sem illeti meg többé. Jogosan tarthat attól, hogy a menekültkérdés önjáró kezelésének büntetőjogi következményei is lesznek. Több alkotmányjogász is felvetette már ezt, köztük az Alkotmánybíróság néhány volt tagja.


– Azért az szép, hogy miközben Magyarországot bírálták a sajtószabadság állítólagos korlátozásával, mi itt nyíltan beszélgethetünk, a német sajtó viszont állandó öncenzúra alatt áll. Mi az oka annak, hogy a német média a hatalom szócsövévé vált?

– A német média vezetőinek többsége balliberális, illetve zöld szavazó, így a sajtó strukturálisan eleve baloldali. Történelmileg ennek az elvesztett II. világháború az oka. A győztes amerikaiak a németekbe elültették a lelkiismeret-furdalás, a bűntudat és az öngyűlölet magvait. Ez olyan jól sikerült, hogy ma már gyakran a patriotizmus is nácizmusnak minősül: a megtévesztett németek pedig azt hiszik, hogy ha Németország ellen pozicionálják magukat, akkor erkölcsileg magasabb szinten állnak.


– Szomorú. Hetven év után talán már föl lehetne szabadulni… Egyébként ön szerint mi lehetne a megoldás a migrációs áradatot illetően?

– Ahogy azt az Orbán-kormány időben felismerte, a megoldás a kerítés és a szigorított határvédelem. Van egy jó hírem: Európa déli részén van már egy óriási természetes kerítés, a Földközi-tenger. Ezt kellene végre értelmesen őrizni.


– Hogyan?

– Egy EU-flottának következetesen a nyílt tengeren kellene állomásoznia, mentenie kellene a menekülteket, és szépen visszavinni őket arra a partra, ahonnan jöttek. Az üres embercsempészhajókat pedig meg kellene semmisíteni. Ezzel párhuzamosan a nemzetközi közösségnek a jelenleginél jóval erőteljesebb lépéseket kellene tenni a menekülttáborokban az életkörülmények javításáért, amire elegendő lenne a jelenleg Németországban felmerülő költségek töredéke, és elő kellene készíteni a Szíriába való visszatérés lehetőségét is. Egy-két héten belül már nem lenne menekülthullám.


– Akkor miért nem ezt teszik?

– Mert ez politikailag nem korrekt. Az az alapvető baj, hogy a politikai osztály még mindig a politikai korrektség koordináta-rendszerében keresi a megoldást, miközben ilyen megoldás ott már régóta nem létezik.


– Ez a 22-es csapdája, amiből nincs kiút…

– Egy van: ha a kölni események nyomán a nyilvánosság nyomást gyakorol a politikai osztályra, hogy végre a „politikailag nem korrekt” térben is keressék a megoldást. Jelenleg Németországban a jogállam kapitulációját látjuk. A rendőrség túlterhelt, egyre több hézag keletkezik. Mivel a migránsok közül a bűnöző elemek rájöttek arra, hogy gyakorlatilag minden különösebb kockázat nélkül meglophatnak, molesztálhatnak német polgárokat, a helyzet rövid távon biztosan nem javul.


– Ha viszont valaki a gyülekezési jogával élve demonstrál, annak súlyos következményei vannak.

– Attól függ, melyik oldalon tüntet. A kölni szilveszter eseményein felháborodott Pegida nevű, a bevándorlást kritizáló szervezet tüntetését 1700 rohamrendőr oszlatta fel vízágyúkkal. Jelenleg Németország nagyon rossz felé halad. Egy roppant meggyengült, nagyon szelektív módon, esetlegesen fellépő rendőrség, egy magát felfegyverző, polgárőrségekbe szerveződő lakosság, egy cselekvésképtelen kormány, ugyanakkor mindennap négyjegyű számokban kifejezhető bevándorlóhullám, amelynek tagjai extrém módon szorulnak rá az ellátásra. Ezek már egy polgárháború-közeli állapot összetevői. Nem túl szép kilátások…


– Mit tehet Magyarország ebben a már egész Európát veszélyeztető szituációban?

– Mivel a szövetségi kormány migrációs politikája már régóta nem német belügy, mert megvan a potenciálja ahhoz, hogy egész Európát magával rántsa, vagy legalábbis legyengítse, a német folyamatok nem lehetnek közömbösek egyetlen européer számára sem. Segíthetik kívülről, a német csúcspolitikusokkal folytatott kétoldalú találkozók alkalmával, ha felhívják a figyelmet erre a veszélyes európai dimenzióra, és az öngyilkos Merkel-kurzus végét követelik. Ezen kívül a csúcstalálkozókon és a sajtóban fel kell hívni a figyelmet a német sajtó- és véleményszabadság korlátozottságára. Tudatosan kell keresni a párbeszédet német politikusokkal, akik szembehelyezkedtek a merkeli migrációs politikával a kormányzó pártokon és az új politikai erőkön belül is, amelyek a Merkel-kormány katasztrófális menekültügyi politikája miatt érezhetően tért nyertek. Németország öngyógyulása végső soron csak belülről indulhat el.

Hernádi Zsuzsa

Aki fél, fegyverkezik


Magyarország déli, Szeged környéki határvidékén egyre többen vásároltak fegyvert tavaly, amikor tavasztól fogva mind népesebb migránscsoportok léptek itt az ország területére. Főként a gáz- és riasztó fegyverek iránt mutatkozott kereslet, mert a tartásukhoz nem kell vizsga és engedély, elég a rendőrségi regisztráció. A megnövekedett forgalomról a szegedi, illetve a Csongrád megyei vadászboltok is nyilatkoztak a sajtónak. A tudósításokból kiderült, hogy az erősebbnek számító gumilövedékes fegyverek is népszerűek, bár az áruk már jóval magasabb, adott esetben elérheti a 100 ezer forintot is. Ahogy azt több televíziós tudósításban láthattuk, fegyverkeztek az emberek a határ túloldalán is. Nem egy nyilatkozó – főként ottani magyar gazdálkodó – mondta el, igyekszik fegyverhez jutni, amely az egykori délszláv polgárháború miatt nem is olyan nehéz feladat.

A fegyverkezésnek több dolog is lökést adott. Egyrészt az a mindenki által elismert tény, hogy szinte napról napra fokozódott a migránsok erőszakossága, nyár közepén már nem a szír orvos- és mérnöktársadalom tagjai, nem a pakisztáni rendszergazdák jöttek, hanem a szegényebb falvak egyszerű, írni, olvasni sem tudó fiataljai. Nemcsak a határ túloldalán, de a magyar oldalon is egyre többször fordult elő, hogy a migránsok bevették magukat egy lakott tanya udvarába. Ott vizet és élelmet kértek, de nem voltak hajlandóak továbbállni, azaz elhagyni az udvart. Egy Röszke környéki gazdálkodó arról számolt be, hogy egy hajnalon ő és családja arra ébredt, migránsok zörgetnek az ablakukon. Enni- és innivalót követeltek. Mások pedig arról beszéltek, hogy az idegenek szinte sáskajárásszerűen „lelegelték” a gyümölcsösüket, például a barackosukat, méghozzá úgy, hogy a gyümölcsök még zöldek, azaz éretlenek voltak. Mórahalom környékén pedig átgázoltak egy üvegtáblákkal fedett zöldséges ültetvényen, több százezer forintos kárt okozva.

Fokozta a félelmeket az a hír, amely tavaly szeptemberben látott napvilágot, fényképekkel együtt az interneten. Eszerint egy teherhajó kötött ki Görögországban, amely sok migránst is hozott. A görög hatóságok azonban több olyan konténert találtak a kirakodásnál, amelyek a papírok szerint könnyű kempingbútorokat tartalmaztak, valójában azonban ötezer lőfegyver volt a konténerekben a hozzájuk való lőszerekkel együtt. A liberális nemzetközi média először koholmánynak nevezte a hírt, majd terjengős magyarázkodásba fogott, mely szerint legális szállítmányról volt szó, ami Líbiába irányult, csak sajnos eltévedt…

Tavaly októberi hír volt, hogy 220 százalékkal nőtt Szlovákiában a fegyvertartási engedélyért folyamodó polgárok száma. Az emberek attól tartottak, hogy a menekültáradat új utakat keres, és Szlovákián és Lengyelországon keresztül igyekszik majd eljutni Svédországba.

S.F.