Nem tudom, mi a baj azzal az „ellenforradalom” kifejezéssel. Én mondjuk vagy tíz éve már írtam erről, de nagyjából reménytelen kigyomlálni a közgondolkodásból, hogy a „forradalom” mint olyan, az szép jó és pozitív.

Az emberek azért kapálóznak az ellenforradalom ellen, mert a tudatukba azt sulykolták fél évszázadig, hogy az ellenforradalom az „csúnya”. És mivel 56 pozitív, így nem lehet „csúnya”.

Holott hogy lehetne forradalom az, ami egy korábbi forradalom kártevését igyekszik megszüntetni. Ha ’19-ben és ’45-ben „forradalmi” változások történtek a társadalomban (lerombolták a hagyományos hierarchikus társadalmat), akkor, ami ezzel szembe ment, az ellenforradalom. Kun Béla volt a „forradalom”, és Horthy az ellenforradalom. Nem bonyolult.
Hogy ezt miért írom? Akkora viták alakultak ki az elmúlt napokban az orosz elnök látogatása és a koszorúzások körül, hogy úgy éreztem, muszáj ezt ismét leírnom.

Jut eszembe, „muszáj”, és „forradalom”. Engedje meg a nyájas, és mélyen tisztelt Olvasó, hogy megosszam nézeteimet egy olyan forradalmi eseménnyel kapcsolatban, mely engem érint. Sőt akár úgy is fogalmazhatnék, eme eljövendő forradalomnak én vagyok előhírnöke!

A „Ly” és „j” problémakör nálam több évtizedes múltra tekinthet vissza. Hagyománykövető vagyok, ezért úgy állok hozzá, hogy ha eddig nem voltam teljes mértékben képben vele, akkor most minek újítgassak? Jó az úgy. Mit szólnának régi tanáraim, ha hirtelen megtanulnám?

De amúgy is. A helyesírást szinte évente variálják. Egyszer eljön majd az idő, amikor azt vezetik be, amit én most alkalmazok – állítólag! – rosszul.

Tehát úgy is fogalmazhatnék, hogy megelőzöm a koromat.

Tudom, hogy pontos j-vel kell írni a muszáj-t, de egyszerűen ly-al kívánkozik! És tudom jól, hogy sokan vagyunk így ezzel! Engedjük fejlődni a nyelvet! Muszály!

A forradalom elkezdődött! Nem lehet megállítani.

Hasonló lyókat kívánok!