A Nemzeti Bank a magyar gazdaság működése szempontjából kulcsfontosságú intézmény, amely végre betölti azt a szerepet, amire 1924-ben létrehozták, hogy a megroppant, szétesett Monarchia után a magyar gazdasági élet katalizátora legyen. Tevékenysége egyértelműen sikeres, ami sokkolja a baloldalt – mondta a Demokratának Papcsák Ferenc, az MNB felügyelőbizottságának elnöke.

– A Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottsága tavaly júliusban alakult meg. Mi történt a szűk egy év alatt?

– Elnökségem ideje alatt eddig tizenegy ülésen ötvenkilenc témát tárgyaltunk, a nyolcvanegy darab határozatból hatvanhetet egyhangúlag elfogadtunk. Megalakulásunk után rögtön a munkarendünkbe illesztettünk három olyan vizsgálatot, amely nagyobb közérdeklődésre tart számot: az MNB alapítványaival, az ingatlangazdálkodással, ingatlanstratégiával, valamint az Értéktár Programmal összefüggő vizsgálatokat. Ezenkívül számos gazdálkodással kapcsolatos jelentést vitattunk meg, mint például a jegybank portfóliójába tartozó társaságok jelentései. Most készítjük az Országgyűlés számára az éves jelentésünket, amit a következő ülésen tárgyalunk, és remélhetőleg el is tudjuk fogadni.


– Mit vizsgálhat az MNB felügyelőbizottsága?

– A jegybanktörvény pontosan meghatározza a hatáskörünket: a jegybank gazdálkodását vagyunk hivatottak ellenőrizni. Saját ügyrend szerint dolgozunk, mindenről folyamatos tájékoztatást küldünk az érintett szervezeteknek. Az fb elnöke és tagjai évente saját tevékenységükről közös beszámolót is készítenek az Országgyűlés számára. Az MNB felügyelőbizottsága a monetáris politikát nem vizsgálhatja, pénzügyi területen is csak a gazdálkodással foglalkozhat. Azt kell ellenőriznünk, hogy a források elköltése összeegyeztethető-e az Alaptörvénnyel, a jegybanktörvénnyel és egyéb jogszabályokkal, valamint hogy az intézmény megfelelően gazdálkodik-e a rendelkezésére álló forrásokkal.


– Az ön elnökségével változott-e felügyelőbizottság szemlélete?

– A Matolcsy György elnöksége előtti időszakban az MNB és a felügyelőbizottság viszonya konfliktusokkal volt terhelt, mert utóbbi a jegyzőkönyvek tanúsága szerint olyan ügyeket akart vizsgálni, amelyekre nem volt jogosítványa. Ez azóta megszűnt. Továbbá, míg a korábbi években nem volt gyakorlat, hogy a felügyelőbizottság elnöke is részt vegyen a gazdálkodást érintő kérdésekben az igazgatósági üléseken, én ezt fontosnak tartottam, mert így a gazdasági előterjesztésekről készült beszámolókat is megismerhetjük. Ez lehetőséget biztosít arra, hogy ha a felügyelőbizottság bármely anyagban hibát észlel, jelentést kérhet, illetve vizsgálatot kezdeményezhet.


– Hogyan értékeli az MNB gazdálkodását?

– Mielőtt erre rátérnék, fontosnak tartom elmondani, hogy a 2010-ben megalakult Orbán-kormánynak hatalmas adóssághalmazzal kellett szembenéznie. Nemcsak az eladósodás mértéke, hanem annak minősége is tragikus volt: a magyar családok többsége devizában volt eladósodva, az önkormányzatok egyfajta speciális kötvény formájában, a magyar állam devizában és forintban. A devizaeladósodás okait vizsgáló parlamenti bizottság elnökeként indítványoztam, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) és az MNB olvadjon össze, aminek eredményeként 2013-tól, Matolcsy György jegybanki elnökségével egy hatékonyabb, átláthatóbb, erősebb jogosítványokkal rendelkező intézményrendszer alakult ki. Ennek az újragondolt rendszernek köszönhető, hogy megtörténtek azok az ellenőrzések, amelyek a Buda-Cash, a Questor és az egyéb, nem tisztességesen működő pénzügyi szervezetek csődjéhez, felszámolásához vezettek. Miközben az ellenzék kritizálja az MNB-t és annak pénzügyi ellenőrzési rendszerét, ez volt az a szervezet, amelyik a fenti szabálytalanságokat feltárta, felszámolta, és továbbra is azon dolgozik, hogy tisztességes pénzügyi rendszer alakuljon ki hazánkban.


– A jegybank gazdasági életben betöltött szerepe hogyan változott Matolcsy György elnöksége alatt?

– Matolcsy György elnöksége óta az MNB nem csak azokat az eszközöket alkalmazhatja, amelyek a monetáris politikával összefüggésben számára biztosítottak. Az MNB az európai központi bankrendszer része, amely a magyar kormányt mindenkor köteles támogatni. Ez korábban nem volt mindig így. Az MNB nem támogatta a magyar kormány gazdaságpolitikáját, nem vett részt a magyar gazdasági élet szervezésében, jobbá tételében. A devizaeladósodás okait vizsgáló parlamenti bizottság jegyzőkönyveit érdemes elolvasni, mert képet kapunk arról, milyen gondolkodás jellemezte a korábbi jegybankelnököket, illetve a PSZÁF vezetőjét. Az a pénzügyi katasztrófa, amibe Magyarország belesodródott, nagyrészt annak a téves felfogásnak volt köszönhető, amit a korábbi évtizedekben tapasztalhattunk. Míg 2013 előtt úgynevezett feltöltési vagy visszapótlási kötelezettsége keletkezett a magyar költségvetésnek, Matolcsy György elnöksége alatt ez a gyakorlat megszűnt. Teljesen megváltozott az MNB szerepe, missziója. A jegybank a Növekedési Hitelprogrammal, a kamatpolitikával aktív gazdasági szereplővé vált. Példátlanul alacsony szinten van a jegybanki alapkamat, megszűntek a forint elleni spekulációs támadások. Megteremtődtek azok a pénzügypolitikai eszközök, amelyek problémák esetén lehetőséget nyújtanak a jegybanknak a beavatkozásra, s a pénzügyi szereplők feletti ellenőrzés is hatékonyabb lett. Nem véletlenül támadja a baloldal a jegybankot.


– Mit állapítottak meg például a sokat támadott az Értéktár Programmal kapcsolatban?

– Megállapítottuk, hogy jogszerűen, körültekintően működik. Szervezett, szabályozott keretek között történt minden egyes műtárgy megvásárlása. A műkincsek bekerültek a magyar közgyűjteményi rendszerbe, így a nemzet tulajdonában lévő értékek bárki számára hozzáférhetővé váltak. Ezzel kapcsolatban azt az ajánlást fogalmaztuk meg, hogy legyenek vidéki kiállítások is, hogy minél többen tekinthessék meg azokat. Értéktárgyakat egyébiránt a korábbi jegybankelnökök is vásároltak, és ez a nemzetközi gyakorlatban sem ismeretlen.


– Folytatódik-e a program?

– A programra harmincmilliárd forint áll rendelkezésre, aminek csak az egyharmadát használták fel. A folytatásáról az igazgatóság dönt. Értem azokat a kritikákat, hogy ezt a pénzt másra is el lehetne költeni, de azzal szerintem mindenki egyetért, hogy nemzeti értékeink inkább a nemzet tulajdonában legyenek, mint a piacon. Például hogy a magyar állam tulajdonában legyen a Munkácsy-festmények többsége, így a Golgota is.


– Hol tart az MNB-alapítványok működésével kapcsolatos vizsgálat?

– Az erről szóló jelentést júniusi ülésünkön fogjuk tárgyalni. Jogászként az a véleményem, az alapítványok belső gazdálkodását a felügyelőbizottság nem vizsgálhatja. Mi az alapítást, a vagyonrendelést, annak körülményeit, szabályszerűségét és az alapítvány tekintetében az alapító jogok gyakorlását ellenőrizhetjük. Az alapítványok önálló jogi személyiséggel rendelkeznek. Az alapító által kirendelt kuratórium felelőssége, hogyan gazdálkodik a rá bízott vagyonnal. Az alapító bármikor beavatkozhat, ha szabályellenességet vél felfedezni, de mi nem vizsgálódhatunk ebben a kérdéskörben. A hatályos jogszabályok szerint az alapítványok vizsgálatát a számvevőszék is elvégezheti, de az ügyészség is folyamatos kontrollt gyakorol a szervezetek felett. Mi az alapítványok működését, belső tartalmi, elemző tevékenységét nem láthatjuk, ellentétben például a gazdasági társaságokéval. Hangsúlyozom, ez csak az én személyes véleményem.


– Miért nem fogadták el az ingatlangazdálkodással kapcsolatos jelentést?

– Kétszer is tárgyaltuk Nyikos László, a Jobbik delegáltjának ezzel kapcsolatos jelentését, amely csak arra adott választ, hogyan és milyen körülmények között vásárolta a jegybank az ingatlanokat, de arra nem, hogy az úgynevezett vagyoni értékelés szempontjából mennyit érnek, illetve a megvásárolt ingatlanok hasznosítása hogyan történik. Nem érdektelen a magyar polgárok számára az sem, hogy az MNB által vásárolt ingatlanok értéke csökkent-e vagy növekedett, továbbá az sem, hogy hány százalékos kihasználtsággal működnek. A jelentés készítője a jegybank e tevékenységét nem helyezte el történeti rendszerben. Fontosnak tartom megvizsgálni, hogy a Magyar Nemzeti Bank az alapítása óta milyen ingatlan­stratégiát követett. Mennyi ingatlana volt, azoknak mi lett a sorsuk? Őszintén szólva nem értem, mi kivetnivaló való van abban, hogy az MNB ingatlanokat vásárol. Hangsúlyozom, nem elad, hanem vásárol. Bűnnek tartottam, amikor Medgyessy Péter miniszterelnöksége alatt eladták a magyar állam Mol-részvényeit, ami után a magyar állam tulajdonrésze huszonöt százalékról három-négy százalékra redukálódott. Ugyanez a véleményem a Budapest Airport értékesítéséről is. Érdekes, a Mol-részvények visszavásárlása után egyetlen ellenzéki sem szólalt fel, hogy a magyar állam mennyivel gazdagodott. Az MNB-nek korábban is jelentős ingatlanvagyona volt. A baloldali sajtó miért nem vizsgálja, hogy a korábban az MNB tulajdonában lévő, volt bécsi CW Bank épületét miért adták el, mennyit érne ma, tudná-e a magyar állam hasznosítani?


– Az MNB elleni támadások okozhatnak-e a jegybanknak hitelveszteséget?

– Az MNB elleni támadás egyben a magyar forint elleni támadás is. Nagyon erős kockázat rejlik ebben. Ez hasonlít arra, amikor a kormányt támadják a külgazdasági tárca keleti nyitással kapcsolatos politikája miatt, mondván, diktatórikus rendszert követő országok vezetőivel nem kellene tárgyalnunk. Több közép-ázsiai országban is jártam, például Türkmenisztánban, ahol a német nagykövettől megtudtam, mintegy háromszáz német vállalkozás működik Türkmenisztánban, miközben csak néhány magyar. Több ezer német vállalkozás van az ellenzéki médiumok által ostorozott Kazahsztánban, Azerbajdzsánban is. A német sajtó, a német ellenzéki politikusok miért nem kárhoztatják a német kormányt e befektetések miatt? A hazai támadások versenyhátrányt okoznak Magyarországnak, aminek a külföldi versenytársak örülhetnek. Többször tapasztaltam, hogy az európai partnerek megdöbbentek, hogy mi, magyarok mennyire ellenségesek vagyunk egymással. Felfoghatatlan a számomra, hogy az MNB oktatással kapcsolatos tevékenységét miért támadják, miközben például a német jegybank saját egyeteme jelentős szerepet játszik a német közgazdászképzésben. Példaértékűnek tartom, hogy egy ekkora szervezeti egység, mint az MNB, speciális tudást, szakmai gyakorlatot biztosít fiatal közgazdászok számára. Az MNB a magyar gazdaság működése szempontjából kulcsfontosságú intézmény. A tevékenységét egyértelműen sikeresen végzi, ez látható az Európai Bizottság visszajelzéseiből, a pénzügyi adatokból. Az infláció leszorításának köszönhetően nőttek a jövedelmek, nőtt a fogyasztás, megváltoztak a vásárlói szokások. Emberemlékezet óta nem volt ilyen alacsony az inflációs ráta, sőt néhány hónapban deflációt is mértek. Nem emlékszem, hogy az elmúlt évtizedekben bármikor felmerült volna annak a lehetősége, hogy szufficites magyar költségvetés legyen tervezhető.


– Akkor mi a baj?

– Ezek az eredmények sokkolják az ellenzéket. Az MNB ugyanis végre betölti azt a szerepét, amire 1924-ben létrehozták, hogy a megroppant, szétesett Osztrák–Magyar Monarchia után a gazdasági élet katalizátora legyen.

Lass Gábor