Kevés dolog foglalkoztatja olyan mélyen az emberiséget, mint a boldogság. És kevés dologról vannak olyan téves elképzeléseink, mint éppen erről. Noha mindnyájan boldogok szeretnénk lenni, tele vagyunk tévképzetekkel arról, hogy azt miként lehet elérni.

Lassan világhírre emelkedik egy rövid, mindössze 13 perces videó, amelyben Robert Waldinger, a Harvard egyetem professzora egy immár hetvenhét éve folyó kutatás eredményeit ismerteti. A program közel 300 egykori Harvard-diák (és ma már utódaik), valamint 450 szegénynegyedből származó kortársuk (és utódaik) életpályáját követve arra keresi a választ, hogy mi tart boldogan és egészségesen egy életen keresztül? Ha azt gondolják, hogy a hírnév és a pénz, ebben nincsenek egyedül – mondja Robert Waldinger, aztán lenyűgöző egyértelműséggel bizonyítja, hogy aki ezt gondolja, téved.

Aki teheti, újságunk honlapján (www.demokrata.hu) nézze meg a videót, itt magyar felirattal is megtalálható – most elégedjünk meg az összefoglalással. Amikor a program elején a fiatalokat arról kérdezték, mit tartanak a jó élet kulcsának, nyolcvan százalékuk a pénzt tette az első helyre és ötven százalékuk a sikert sorolta mellé. A hosszú távú kutatás egyértelmű, világos eredménye azonban egészen mást mutat: nem a pénz, nem a siker, nem a kemény munka teremtett jó életet, nem az tartotta meg a kísérletben részt vevőket öregkorukig egészségesen és boldogan – hanem a jó kapcsolatok. A család és a barátok.

A kapcsolatokról három dolog vált világossá. Az első, hogy nagyon jót tesznek nekünk. Akiknek tartósan jók a közeli kapcsolataik, azok boldogabbak, egészségesebbek és tovább élnek, mint akik magányosak, vagy csak felületes kapcsolataik vannak.

A második tanulság, hogy nem a barátok száma számít, és nem az, hogy valaki házasságban él-e, hanem a közeli kapcsolatok minősége. A veszekedő, marakodó kapcsolat akár károsabb is lehet az egészségre, mint a kapcsolatnélküliség.

A harmadik tanulság, hogy a jó kapcsolatok nemcsak a testünket védik, hanem az agyunkat is. Azoknak, akik szeretetteljes kapcsolatban élnek, a memóriájuk tovább marad friss. A jó kapcsolat nem feltétlenül jelent folyamatos egyetértést, a döntő kérdés az, hogy számíthatunk-e a másikra. Ha igen, a viták nem számítanak.

Ebben áll tehát a nagy titok. És persze, a kapcsolatok után következően nagyon sok minden másban. Abban, hogy pozitív élményként éljük-e meg az ön­azonosságunkat, hogy biztonságban érezzük-e magunkat, értelmesnek tartjuk-e a munkánkat, képesnek tartjuk-e magunkat a feladataink megoldására, bízunk-e a jövőnkben és érezzük-e a környezetünk megbecsülését. Ami talán meglepő: ezek közül egyik sem függ a pénztől. Ami nem azt jelenti, hogy az anyagi biztonság nem volna fontos tényező. De a gazdagság már nem az.

Az utóbbi néhány évtizedben önálló tudományággá fejlődött annak kutatása, hogy mi teszi az embert mint egyént és mint közösséget boldoggá. Egyetemi tanszékek szerveződnek, konferenciák zajlanak, kötetek készülnek. A kutatások eredményeként régi igazságok kaptak tudományos, gyakran egyenesen matematikai megerősítést. Például az, hogy az örömforrások két: megújuló és meg nem újuló kategóriába oszthatók.

Egy tárgy, egy új karóra, egy új autó, egy új ház birtoklása, pontosabban birtokbavétele vagy például egy fizetésemelés egyszeri örömöt okoz, amelyet törvényszerűen a hozzászokás követ. Ezek a meg nem újuló örömforrások.

A családtagokkal való beszélgetés viszont mindannyiszor örömforrás, ahányszor megtesszük.

Nem megújuló örömforrás a hírnév, viszont megújuló a testmozgás – például közös sportolás a családdal, a barátokkal.

Felmérésekkel igazolt tény, hogy mi, magyarok a kevésbé boldog népek közé tartozunk (az ENSZ kutatása szerint 157 mért országból a 91. helyen). Nem könnyű rövid választ adni arra, hogy miért van ez így. Arra a kérdésre azonban nagyon is lehet válaszolni, hogy személy szerint mi magunk mit tehetünk a saját jobb életünkért. Ahogy Robert Waldinger fogalmaz az említett videóban, a lehetőségek sora végtelen. E végtelen sorból villant fel néhányat lapunk összeállítása.

Bencsik Gábor