Akárhogy alakul a migránsválság, Magyarország kezében tartja a sorsát, semmiképpen sem engedi, hogy elsodorják az események. Hazánk ezzel együtt egy hosszú távú, jól átgondolt európai megoldást sürget, amelynek minél előbb le kellene rakni az alapjait. Például a titkosszolgálatok közötti jelen idejű kommunikációt és adatcserét, mert bármily meglepő, ez még ma is hiányzik – mondta a Demokratának Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója.


– Úgy tűnik, újra kezdődik. Nem félünk, de mindannyiunk adrenalinszintje megemelkedik kissé, ha az újabb és újabb kerítésátvágásokról, illetve elfogásokról, letartóztatásokról hallunk…

– Újra kezdődik? Nem is fejeződött be! Igaz, Magyarországot tavaly októbertől már elkerülte az illegális és tömeges migrációt a műszaki és a jogi határzár megalkotásának köszönhetően. Ez egy hatalmas áradat volt. A Frontex adatai szerint 2015-ben több mint másfél millió migráns érkezett Európába, ebből 391 384 fő haladt át hazánkon. Az Europol adataiból pedig az derült ki, hogy csak a migráció balkáni útvonalán körülbelül 30 ezer embercsempész dolgozik; mára ez nyereségesebb üzletág, mint a fegyver- vagy kábítószer-kereskedelem.


– Kik, milyen nemzetiségű migránsok haladtak át országunkon?

– Összesen 104 állam polgáraiból tevődött össze ez a tömeg. A kör egyébként tovább bővült: a legutóbbi elfogások alkalmával már a pakisztániak mellett indiaiakat, sőt nepáli migránsokat is találtunk a határsértők között. Láthatjuk tehát, hogy már olyan régiókból is próbálnak bejutni Európába emberek, méghozzá nagy számban, ahol semmiféle háború vagy fegyveres konfliktus nincs.


– Sokat hallani mostanság arról, hogy megváltozhatnak az elmúlt hónapokban kialakult migrációs útvonalak, így Magyarország újra a fősodorba kerülhet. Mekkora az esélye ennek?

– Magyarország mindent elkövet azért, hogy ne váljon a migrációs útvonal központjává. Intézkedéseink eredményei azt mutatják, eddigi döntéseink helyesek voltak és meghozták a várt eredményt. A tavalyi év vége felé már szinte minden európai állam belátta, hogy Magyarországnak igaza van, a magyar határzár működik, s a migránsválság csak egyértelmű és következetes politikával kezelhető. Ennek következtében kibontakoztak azok a szigorítások, amelyekről korábban, éles bírálatok kereszttüzében, Magyarország beszélt. Ma már kerítéssel védi a határokat a kis, kétmilliós Macedónia, de szigorításokat vezetett be Horvátország, Szlovénia, Németország és több európai állam is. És ki ne felejtsük az oldalsó szárnyakkal rendelkező osztrák kaput se… Jelenleg ott tartunk, hogy a migránsok akadály nélkül bejutnak Görögországba, de a továbbhaladásuk már bizonytalan. A régi útvonalak bedugultak, ezért a migránsok új irányvonalakkal próbálkoznak. Ezért jelennek meg most újra a lezárt magyar határon. Itt csak egy komoly akadályt kellene legyőzniük ahhoz, hogy közelebb kerüljenek például Ausztriához. Kisebb csoportok tesztelni kezdték a romániai irányt is, próbára téve az ottani hatóságokat, kitapasztalva a működési mechanizmusukat. Egyébként ad absurdum, kerékpárral, az északi sarkkörön túl érkeztek migránsok Norvégiába. Joggal merül fel a kérdés: hogy kerülhettek oda?


– Mekkora tömegről van szó?

– A klasszikus, tehát ma már akadályokkal és szűrőkkel teli útvonalon 62 ezer migráns haladt át ez év januárjában. Tavaly júniusban 52 ezer. És most tél van, nem harminckét fokos meleg.


– A román határon is lesz magyar kerítés?

– Nem kezdtük el a kerítés építését, csak előkészületeket, pontosabban tereprendezést végeztünk. Akárhogyan is változik a migráció útvonala a térségünkben, az a célunk, hogy Magyarországot továbbra se érintse a népvándorlás fő árama.


– Korábban elhangzott olyasmi is a román felső vezetés részéről, hogy minek bajlódnának a hozzájuk érkező migránsokkal, tovább kell lökni őket Magyarország felé.

– Ez csak afféle politikai pletyka lehetett. A román társszervezetekkel kifejezetten jó a kapcsolatunk és az együttműködésünk. Azt látjuk, hogy a román hatóságok kellő szigorral és eredményességgel lépnek fel az illegális migránsokkal szemben. Kérdés persze, mit bírnak, ha fokozódik a nyomás.


– Ez idehaza is kérdés egyesek számára. Még az optimisták között is vannak olyanok, akik kételkednek abban, hogy a magyar védvonal ki fogja bírni az egyre növekvő nyomást…

– Amikor ezt a védvonalat terveztük, szétnéztünk a világban. Több ország határán húzódó kerítést is megvizsgáltunk, például a közel 3500 kilométer hosszú amerikai–mexikói, a bolgár–török, a görög–török, valamint a spanyol határ kerítéseit is. Egyébként határőrtisztként lehetőségem volt az Egyesült Államokban tanulmányozni az amerikai határvédelmi rendszert is. Miután megépítettük itthon a kerítést, nemcsak megfelelő számú rend­őrt és katonát irányítottunk a védelmére, de elláttuk őket a szükséges technikai eszközökkel is. Úgy gondolom, minden eshetőségre felkészültünk.


– Jogi értelemben is?

– Ez is roppant fontos elem. Köztudott, hogy a fizikai határzárat az úgynevezett jogi határzár egészíti ki, ami jelentős szigorítások egész sorát tartalmazza. Többek között azt is, hogy aki a kerítés megrongálásával lépi át a magyar határt, az bűncselekményt követ el. Továbbá jelentősen súlyosbítottuk az embercsempészés büntetési tételét is: akár öt év börtönbüntetés is járhat az elkövetőnek.


– Igen, de a tervezett alaptörvény-módosítás elfogadtatása és bevezetése akadozik.

– Ma az Alaptörvényben öt, úgynevezett minősített időszak van: a rendkívüli állapot, a háborús helyzet, az elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén kihirdethető veszélyhelyzet s így tovább. A migráció s a nyomában járó terrorveszély új fenyegetést jelent, ezért ezt is be kell illeszteni a sorba. Az ehhez szükséges tervezett alkotmánymódosítás ügyében azonban ellenzéki egységfront alakult ki, pedig a magyar emberek biztonsága nem szabad, hogy pártpolitikai kérdéssé váljon.


– Sok magyar imádkozik, hogy továbbra se változzon a kormány migrációs politikája… De mi lesz, ha az Európai Bíróság mégiscsak elveti a magyar és szlovák keresetet, és igent mond a kötelező betelepítési kvótára?

– A magyar kormány egy hosszú távú, az egész Európai Unió biztonságát szolgáló megoldást sürget. Erre vonatkozott Orbán Viktor tavalyi, hatpontos javaslata is. A magyar elképzelések szerint Görögországban kellene megvédeni Európa határát. Ha ez nem megy, akkor a bolgár és a macedón határon kell megtenni ezt az unió minden rendelkezésre álló eszközével és erejével, s visszaterelni a migrációt a legalitás irányába.


– Miért nem sikerült eddig ez? A schengeni egyezmény kötelező jelleggel írja elő az együttes fellépést.

– Az eddig tapasztalt európai megoldások, az uniós lépések késedelmes és célszerűtlen válaszokat adtak és adnak ma is a problémára. Hogy ennek ideológiai, politikai vagy éppenséggel gazdasági okai vannak, azt nem tudom. Ráadásul a magyar példának köszönhetően ma már nincs olyan felelős európai politikus, aki ne hangsúlyozná a külső határok közös védelmének fontosságát. Decemberben megfogalmazódott például, hogy létre kellene hozni az egységes európai határ- és parti őrséget, illetve be kellene vezetni a migránsok számára egy egységes hazatérési igazolványt. De a konkrét lépések, valamint válaszok késnek – vagy éppen célszerűtlenek. Erre az egyik legjobb példa a kötelező betelepítési kvóta…


– Diplomatikusan fogalmaz…

– Ha az Európai Unió a saját szabályait sem tartja be, vagyis átlépi a schengeni és a dublini rendelkezések pontjait, nem erőlteti az együttes fellépést, de gátolja, hogy a nemzetállamok saját megoldásokat keressenek és alkalmazzanak a válságra, akkor nem tudom, hogy miben reménykedjünk. Az EU vezető államainak biztonsági szervezetei, titkosszolgálatai, rendőri erői már hosszú ideje jelezték, hogy baj lesz. De ezek a jelzések nem érték el a politikai döntéshozók ingerküszöbét. Ezért is olyanok a döntéseik, amilyenek. Hiba például pusztán Törökországtól várni a megoldást. Ez sehova nem vezet.


– Hogy juthatott ebbe a bénultságba Európa nyugati fele?

– Elhanyagolta a védelmi képességeit. Nem voltak háborúk, átfogó konfliktusok, így azt gondolta, felesleges már egy magas szintű és éber védelemre költeni. Nyugaton látványosan csökkent a rendőri erők és a titkosszolgálatok létszáma, eszközeik elöregedtek, és az adott országok jogi környezete is abba az irányba változott, ami inkább gyengítette, mintsem erősítette volna a védelmet. Jó példa erre Belgium, ahol olyan törvény volt érvényben „jaj, de humánusak vagyunk” alapon, hogy este kilenc és reggel öt óra között nem lehet házkutatást tartani egy bűnözőnél, nehogy megzavarjunk bárkit is a pihenésében. A párizsi terrortámadások egyik résztvevőjét, Salah Abdeslamot este kilenc után azonosították, és ezt be is jelentették a rendőrségen. Az viszont az akkor még hatályban lévő törvény miatt passzív maradt. Amikor reggel öt után végre akcióba léphettek, már bottal üthették a nyomát. Úgy gondolom, bizonyos ideológiai szempontok túlzott hangsúlyozása, felértékelése sokat ártott a védelemnek, később pedig a tényadatok elhallgatása, eltorzítása, lásd kölni események.


– Néha az az ember érzése, nem is lehet a modern terrorizmus ellen eredményesen védekezni. Nem lehet kiszűrni a terroristákat a határokon, s aztán ott csapnak le, ahol akarnak…

– Azért lenne mód a hatásos védelemre. Hogy csak a legegyszerűbbeket említsem: ujjlenyomat-, íriszvizsgálat. Vagy éppen a jelen idejű információáramlás a nemzeti szolgálatok között. A párizsi merényletek előtt a francia vagy a belga titkosszolgálatok rendelkezhettek adatokkal bizonyos személyek mozgásáról és aktivitásáról. Ha időben értesülünk erről, akkor a Keleti pályaudvarnál őrizetbe vehettük volna Salah Abdeslamot, aki kétszer is járt Magyarországon, méghozzá belga rendszámú autóval.


– Az előbb szóba hozta a kölni szilvesztert…

– Tesztelték a német hatóságokat. Megfigyelték, hogy különböző tömegkommunikációs eszközökkel milyen gyorsan tudnak viszonylag nagyszámú tömeget mozgósítani. Majd pedig azt, hogy a német biztonsági szervek milyen gyorsan reagálnak a megszerzett információkra, és a kiérkező rendőri erők miként, milyen eszközökkel és sebességgel képesek kezelni a kialakult helyzetet. Kölnben, a nyílt színen csak az egyszerű „katonák” működtek. A háttérben viszont ott álltak a beszivárgott irányítók, akik még veszélyesebbek, hiszen többségük korábban működő iraki, szíriai vagy éppen líbiai titkosszolgálat magasan kvalifikált tisztje lehetett. De nagy létszámban érkeztek Európába muszlim hitszónokok, térítők is, akik nemcsak a már itt élőket, hanem a nemrég érkezett, de várakozásaikban csalódottakat is célozzák, utánpótlást szervezve ezzel akár egyes terrorista csoportok számára is.


– Ön többször használt egy kifejezést: „másodlagos migráció”. Mit ért ez alatt?

– Például azt, hogy Németország és Belgium között is van migrációs mozgás. Azt a merénylőt, aki megtámadott egy párizsi rendőrőrsöt, összesen nyolc néven azonosították. Regisztrálták Belgiumban, Hollandiában, Franciaországban és Németországban is. Természetesen mindenütt folyamatosan kapta a bőkezű ellátást.


– Már piszkálják Nyugatról a V4-et…

– Persze. A késedelmes és célszerűtlen uniós intézkedésekkel szemben a visegrádi országok összefogtak és közösen cselekedtek. Ezt súlyos kritikának érzi a Nyugat, hiszen pontosan tudja, ha a kezdetektől fogva így tesz az EU huszonnyolc tagállama, akkor ma nem lenne ekkora a probléma. Az mondjuk más kérdés, ha egy ország a saját munkaerőpiacára az arab térségből akar bevinni embereket, természetesen legálisan, akkor tegye. De az ne sújtsa a többi tagállamot!


– Visszatérve az alaptörvény-módosítására: mi van, ha nem sikerül?

– Sikerülnie kell. Az ellenzéknek is be kell látnia, hogy ez nemzeti ügy. Az ország, a magyar emberek biztonsága érdekében nekik is felelősségteljes döntést kell hozniuk. Amennyiben ez meghiúsul, meg fogjuk találni a leghatékonyabb módszert, amellyel az emberek véleményét kikérhetjük. A kormány lezárta a déli határt, nálunk nem kószálnak migránsok, jelenleg biztonságban vagyunk. És a felmérések szerint ezzel az intézkedéssel a lakosság nyolcvan százaléka elégedett. Ehhez nem kell semmit hozzáfűzni.


– Sokan, sokféleképpen értékelik a múlt heti csúcstalálkozót. Ön szerint milyen eredmények születtek a fórumon, különösen a magyar érdekek felől nézve?

– Hatalmas eredmény, hogy a kétnapos csúcson – lényegében most először – a Magyarország által javasolt megoldást fogadták el, vagyis meg kell védeni Európa külső határait, meg kell állítani a migránsok tömegét és mindenkinek teljes körűen be kell tartania a schengeni megállapodást. Európa most jutott el oda, ahol legalább egy éve kellene tartania. Jó irányba halad déli határvédelmének megszervezése, Nyugaton azonban romlik a helyzet. Többen vannak még mindig azon az állásponton, hogy be kell engedni a migránsokat az unió területére és kötelezően szét kell osztani őket a tagállamok között. A következő hetekben ezeket a véleményeket kell elhárítani. Erről lesz szó az előrehozott márciusi csúcsértekezleten is.

Sinkovics Ferenc