A vidéki mozik nagyjából tíz éve indultak hanyatlásnak. A kisebb városok filmszínházai a gomba módra szaporodó multiplexek modern technológiájával, pénz híján, nem bírták felvenni a versenyt. A folyamat megállíthatatlannak látszott, egészen mostanáig. Pár hónapja ugyanis útjára indult a Mozgó Mozi csapata, célul tűzve ki, hogy a közösségi filmnézés élményéhez juttassák a filmszínház nélkül maradt településeket. Siklóson jártunk, ahol bepillanthattunk az ősi vándormozisok gyakorlatát felelevenítő vállalkozás egy napjába.

Hétköznap, borongós időben érkezünk a Baranya megyei kisvárosba. Egy árva lelket sem látunk az utcákon. Talán ez az oka, hogy csak nagy nehézségek árán találjuk meg a város nemrég felújított művelődési központját. Csend és nyugalom honol az épületen belül, nem is gondolnánk, hogy itt hamarosan varázslatos élményben lesz részünk. Csak akkor sejtünk valamit, amikor meglátjuk a Mozgó Mozi fekete-sárga csíkos kisbuszát az udvaron.

– A technika ebben is elfér – bök az autó felé Rozsnyay Károly, miközben körbevezet minket a művelődési ház ideiglenes mozitermének kinevezett helyiségében.

Rozsnyay úr alacsony, vidám, jó humorú ember. Ötvenöt évesen, technikusként csatlakozott a csapathoz, elhatározván, hogy együtt néznek szembe a vidéki mozik elsorvadásával. Nem ismeretlen számára a filmvilág: 35 éve dolgozik a szakmában, a hetvenes évek végén, a MAFILM-nál, a szocialista filmipar fellegvárában indult a pályafutása. Kezdetben hivatalsegédként, szódás ballonokkal szaladgált a filmstúdióban, később tornászta fel magát egészen gyártásvezetői pozícióig. A munkájáról nem kis lelkesedéssel beszél: tereltetett már el BKV-buszt, záratott le hidat, hatszáz vallon harcosnak rendelt ebédet. Sajnos mostanában kevesebb magyar film készül, mondja, ezért is döntött a Mozgó Mozi mellett.

Csakhogy a vándorló filmszínház nem indult egykönnyen. Sipos Kornél producer, a vállalkozás ötletgazdája és egyben vezetője elmondta: az ötlet nagyjából négy éve pattant ki a fejéből, de csak tavaly augusztusban realizálódott.

– Megpróbáltuk megtalálni, hogy mi lehet a magyar film kiútja. Ebben az időben kezdtem el járni azokat a vidéki városokat, településeket, ahonnan kivonultak a mozik. Azt tapasztaltam, hogy az elmúlt tíz évben rengeteg filmszínház bezárt. A mozik a plázákba szorultak, az embereknek akár negyven-kilencven kilométert is utazniuk kell a mozizás élményéért. Amíg a nagyvárosokban könnyen mozihoz jut az ember, vidéken ez megoldhatatlanná vált – mondja a producer, aki szerint a vidéki filmszínházak a technológia fejlődésével sem tudtak lépést tartani.

A régi 35 négyzetméteres vetítők elavulttá, a 3D-s technológiák pedig megfizethetetlenné váltak a kis települések számára. A cégvezető ebben a piaci résben látta meg a lehetőséget, így hát nem sokat teketóriázott: befektetők segítségével megvásárolta a premierfilmekhez szükséges felszerelést, a 7.1-es hangrendszert, a vetítővásznat, az aktív 3D-s szemüvegeket, egyszóval mindent, ami ma a XXI. századi technológiát jelenti. Mindezt bezsúfolták egy erre a célra kialakított kisbuszba, amivel azóta is városról városra járják az országot.

A cég először igyekszik felmérni az igényeket: olyan településeket keresnek, ahol harminc kilométeres körzetben egy árva mozi sincs, de a helyi művelődésszervezőkkel szorosan összedolgozva szórólapoznak is. Ma már 12 megyében vannak jelen, népszerűségüknek hála, 35 településre legalább havonta, kéthavonta visszajárnak. Bajára például kéthetente viszik a mozizás élményét. Itt csak az első vetítési napon ezerkétszázan jelentek meg. Persze nem mindenhol arattak ekkora sikert: a több mint tízezres lélekszámú Csornán mindössze tízen vettek jegyet egy premierfilmre. Sipos úr azt mondja, még a tapasztalatgyűjtés fázisában vannak, viszont a nézőszám folyamatos emelkedése az ékes bizonyítéka annak, hogy van igény a Mozgó Mozira.

A vállalkozás egyelőre a Dunántúlon működik. A helyszínek általában művelődési központok, régi mozik, színháztermek, habár akad rá példa, hogy a kőszegi Jurisics-vár lovagtermében állították össze a felszerelést. Sipos úr magyar filmes producerként célul tűzte ki, hogy a hollywoodi filmek mellett egyre több magyar és európai produkció is eljusson a célközönséghez.

Büszkén állítja, nem volt olyan nap, hogy hazai filmet ne vetítettek volna. A Fehér Isten vagy a napokban bemutatott Mancs óriási érdeklődésre tartott számot. Emellett próbálnak közönségtalálkozókat szervezni, így hozva közelebb a magyar filmeket az emberekhez. A cégvezető sajnálatosnak tartja, hogy a forgalmazók ezeket a sajátos kultúresteket elavult dolognak tartják. Pedig népszerűségük gyakran egy átlagos pesti moziéval vetekszik.

Olyannyira, hogy ma már az országos terjeszkedésben gondolkodnak: nemsokára indul a második autójuk, eljuttatva a közösségi filmnézés élményét Békés, Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok megyébe, emellett nyártól egy harmadik felszereléssel erdélyi térhódításba vágnak bele. Első körben 11 határon túli településre kívánják eljuttatni a mozifilmeket. Ez persze más szervezést igényel, hisz a cégvezető szerint ilyenkor minimum négy országra kell megvásárolni a jogokat.

A siklósi Örsi Ferenc Művelődési Központot nemrég újították fel, korábban egy becsődölt vállalkozás működött a helyén, a város tavaly vette kezébe az irányítást, visszaadva ezzel a kultúrát az embereknek. A színpad előtt kábelek, tartóvasak mindenütt, a csapat két tagja épp a mozivászon felállításával bajlódik. Nem is értjük, hogyan lesz ebből vetítés a hamarosan kezdődő filmre, de rögtön felvilágosítanak: a kezdeti kettő helyett ma már egy óra alatt kibogozzák a vezetékeket, felépítik a vásznat, a hangtechnikát. Rozsnyay úr közben elmondja, igazi kulturális missziónak tartja a feladatukat, hiszen ez segítette az együttlétet, az együttgondolkodást.

– Fontos, hogy az emberek érezzék: a nagyjából ezer forintból, amit erre havonta rááldoznak, kultúrát kapnak. Nagyatádon például vasárnaponként film­klubot szervezünk, ahol a magyar filmek kapcsán három ősbemutató is volt. Itt akár találkozhatnak a nézők egy-egy magyar produkció alkotójával is – meséli a gyártásvezető.

A háromfős stáb általában csütörtöktől vasárnapig dolgozik, de volt rá példa, hogy három hétig folyamatosan úton voltak. Általában a környéken bérelnek szállást maguknak, amire szükség is van, hiszen egy hónapban 16 várost látogatnak meg, két régióval számolva ez a későbbiekben 32-50 várost jelent majd. A döbbenetes számot jobban érzékelteti az a tény, hogy csak az elmúlt évtizedben közel 170 településen szűntek meg a filmszínházak. Persze sok múlik a művelődésszervező lelkesedésén. A Mozgó Mozi stábja velük csodákra képes: a négyezres lélekszámú Lentiben például mindkét előadáson pótszékeket kellett berakni, a kilencezres Nagyatádon úgyszintén.

Siklóson viszont megvan a pontos létszám: az aznapi négy animációs filmre 235 óvodás és iskolás érkezik. Számukra ma hollywoodi premierfilmeket vetítenek. A legtöbb mesefilmet már 3D-ben élvezhetik a gyerekek, az ehhez szükséges szemüvegeket a csapat az előadás előtt osztja szét. A technikára persze mindenkinek vigyáznia kell, merthogy a szemüveg darabja a 12 ezer forintot is elérheti, nekik ebből 310 van.

Nem olcsó a digitális vetítőgép sem. A projektor elvén működő berendezés körülbelül tízmillió forintba kerül, mondja Hajzler László, aki ötödik hónapja erősíti a csapatot. Ő 25 évig szinkronstúdióban dolgozott hangmérnökként, nagyjából tízezer film szinkronmunkálataiban vett részt. Manapság mozigépészként küzd meg a mindennapi kihívásokkal.

Merthogy akad ilyen bőven. Most épp a film indításához szükséges digitális kód okoz nem várt kellemetlenséget, ami néha csak pár perccel a vetítés előtt érkezik interneten a forgalmazótól. Ez utóbbiaktól kölcsönözik ugyanis a mozifilmeket, akik könnyen leellenőrizhetik, hol és mekkora létszámmal mennek a filmjeik. Hajlzer úr nagy kihívásnak, egyben óriási ötletnek tartja a vándorló mozit, hiszen a lehetőségek tárházát nyitja meg a filmszínházak tekintetében elnéptelenedett városok előtt.

Valahogy így gondolkodott Matisa András is, aki a helyi kultúrház művelődésszervezőjeként látta meg a lehetőséget a Mozgó Moziban. Mint mondja, velük tavaly kerültek kapcsolatba, egyelőre tapogatóznak, mennyi előadás lenne az ideális, de havi kettőt mindenképp szeretnének megvalósítani. A fiatalember elsősorban Siklós és a környék iskolái között mérte fel az igényeket, így jött most két iskola helyből, illetve egy óvoda a közeli Drávaszabolcsról.

A réges régi vándormozisok módjára működő vállalkozás a nyártól országos méretűvé szeretne válni. Sikerükre a legnagyobb bizonyíték, hogy a célcsoportnak számító 15–25 évesek egyre nagyobb számban látogatják mozijukat, sok településen a közönségtalálkozók pedig már-már hagyománnyá váltak. Sipos Kornél szerint a magyar film nem mondhat le erről a közönségről, nélkülük még kevesebben ismerhetik meg a hazai mozifilmeket. A Mozgó Mozinak tehát nem is lehet más a küldetése, mint hogy megnyerni a vidéki embereket a hazai gyártású produkciók számára.

Takó Szabolcs