Hat fordulóval a szezon vége előtt bajnok lett a Ferencváros labdarúgócsapata. A 29. aranyéremhez hosszú út vezetett – a Fradit az elmúlt tizenkét évben többször is a csőd fenyegette, ma viszont minden adott ahhoz, hogy a folytatódó tudatos építkezésnek köszönhetően felzárkózzon az európai középmezőnyhöz.

Ugyan múlt szombaton kikapott a Debrecentől, már így sem lehet behozni a Doll-gárdát: 2004 tavasza, vagyis tizenkét év után nyert ismét bajnoki címet az élvonalban a Ferencváros labdarúgócsapata. Bár korábban is előfordult olyan – igaz, nem túl gyakran –, hogy az FTC két elsősége között legalább egy évtized telt el, de az tény, ez a tíz év bekerül az egyesület 1899 óta tartó történetének legnehezebb időszakai közé.

Kezdődött azzal, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség két évvel a bajnoki arany után, 2006 nyarán, gazdasági okok miatt nem adta meg a klubnak az élvonalbeli induláshoz szükséges licencet. A Fradi fennállása során először a másod­osztályba került. Tény, a Ferencvárosi Torna Club ekkor komoly pénzügyi problémákkal küzdött, hiszen a Fotex-vezér Várszegi Gábor 2003-as távozása után tulajdonos nélkül maradt, s ez a pályán nyújtott teljesítményben is tükröződött: a zöld-fehérek csak hatodikok lettek a 16-os mezőnyben.

Ugyanakkor az MLSZ-döntés jogtalan volt, mint azt a Fővárosi Ítélőtábla után a Legfelsőbb Bíróság is kimondta, egy évvel később.

A jogtalan kizárás anyagi és sportszempontból is komoly károkat okozott a Fradinak. A jóval kevesebb szponzori pénz, a lényegében eltűnő televíziós közvetítési díjak és más csökkenő bevételek miatt ugyanis sejteni lehetett, még nagyobb bajba kerül a labdarúgást működtető gazdasági társaság, megmentőt (tulajdonost) találni is nehezebb lesz. De sporttörténelmi szempontból is rendkívül hosszú sorozat szakadt meg, hiszen a magyar bajnokság történetében az FTC volt az egyetlen, amely addig mindig az élvonalban szerepelt.

A klub szurkolóit csak az vigasztalhatta, hogy hittek abban: kedvenc csapatuk rögtön az első évben visszajut az első osztályba. A bizakodásra jellemző, hogy a Jászapáti elleni első NB II-es meccs­re több mint 14 ezren mentek ki az Albert-stadionba. Ám a drukkereknek csalódniuk kellett: az FTC az első évben csak második lett a Nyíregyháza mögött, így lemaradt a feljutásról, majd a következő évben a Kecskemét és a Szolnok is megelőzte a Fradit, miközben a pénzügyi helyzet is egyre rosszabb lett.

2008-ban aztán meglett a várva várt tulajdonos, az angol Kevin McCabe, illetve cége, a Scarborough vette meg a labdarúgócsapatot és az Üllői úti stadiont magába foglaló ingatlant. Az angol Sheffield Unitedet is birtokló – emellett például egy belga és egy kínai csapatban is érdekeltséggel rendelkező – McCabe természetesen azonnali feljutást, majd az élvonalban is meghatározó, nemzetközi kupaszereplő Fradit ígért, míg az Üllői útra korszerű, 25 ezres stadiont. Ebből azonban csak a feljutás lett meg, a finoman fogalmazva is középszerű légiósokkal teletűzdelt FTC az NB I-ben messze állt attól, hogy élcsapat legyen. Közben beütött a gazdasági világválság, így nem csupán az új aréna építése került egyre messzebb, McCabe számára a labdarúgócsapat finanszírozása is egyre terhesebbé vált. Ráadásul az sem biztos, hogy a legjobb emberekben bízott Magyarországon: hogy mást ne említsünk, 2010 nyaráig a mára celebbé avanzsált Berki Krisztián volt a labdarúgó zrt. vezérigazgatója…

Mindez oda vezetett, hogy amikor 2011 februárjában Kubatov Gábor lett a Ferencvárosi Torna Club elnöke, az egyesület sok százmilliós adósságot görgetett maga előtt. Az FTC aztán jelképes, egy eurós összegért visszavásárolta az angoloktól a labdarúgó zrt.-t, míg az Üllői út és Könyves Kálmán körút sarkán álló telket az állam szerezte vissza.

Az elmúlt öt évben a labdarúgóknál folyamatos volt a fejlődés. A drukkereket először Ricardo Moniz 2012-es szerződtetésével sikerült a csapat mellé állítani: a holland tréner látványos támadójátékot ígért, amit egy darabig sikerült is teljesíteni, ráadásul az FTC 2013-ban megnyerte a harmadik számú sorozatnak számító Ligakupát is. A sikerben része volt annak is, hogy Moniz nevének köszönhetően több olyan légióst leigazoltak – köztük a bosnyák válogatottal világbajnoki szereplő, ma már az angol élvonalban futballozó Besicet –, akik kiemelkedtek az NB I-ből. Ám miután a csapat védője, Akeem Adams 2013 őszén szívinfarktust kapott – később el is hunyt –, a Fradi mély gödörbe került, s egyre láthatóbb volt, Monizzal már nincs esély a kilábalásra.

2013 decemberében egy német tréner, Thomas Doll vette át a helyét. Doll keletnémet és német válogatott volt, edzőként irányította többek között a Hamburgot és a Borussia Dortmundot, s az Üllői útra is meghozta a németes profizmust. A csapat nagy meneteléssel – kilenc meccses győzelmi sorozat – a tavasz végére elérte a dobogó alsó fokát, egy évvel később, vagyis 2015-ben pedig megnyerte a Magyar Kupát, a Ligakupát és bajnoki ezüstérmet szerzett.

Már tavaly is általános vélemény volt, hogy a Fradi lesz a mostani bajnokság első számú esélyese, ilyen fölényre azonban talán a legvérmesebb szurkolók sem számítottak: hat fordulóval a bajnokság vége előtt behozhatatlan, 22 pontos előnnyel vezetnek a zöld-fehérek az MTK előtt. A keret erejét mutatja, hogy a válogatottba is a Fradi adja a legtöbb játékost, legutóbb, a horvátok elleni barátságos meccsre öten kaptak meghívót, s szinte borítékolható Böde Dániel gólkirályi címe is.

S nem csak a labdarúgók szállítják a sikereket: a női kézisek 2011-ben és 2012-ben megnyerték a Kupagyőztesek Európa Kupáját, tavaly pedig letaszították a bajnoki trónról a hosszú évekig egyeduralkodó Győri ETO-t, de 2015-ben bajnokságot és kupát nyertek például a női futballisták is, vagyis a klub többi szakosztálya is folyamatosan fejlődik. A menedzsment biztosította azt is, hogy a tündöklés ne tiszavirág-életű legyen. A sikerekkel párhuzamosan növekvő szponzori pénzek mellett ebben szerepe van az új stadion üzemeltetője által fizetett összegnek és az egyre népszerűbb Fradi-emblémás termékek eladásából befolyó bevételnek is – utóbbi tavalyelőtt 640, tavaly mintegy 800 millió forintot tett ki.

S ha már az előbb az új stadiont, a Groupama Arénát említettük, érdemes kitérni a létesítményhelyzetre is. Kubatov Gáborék alatt először a népligeti edzőközpont indult fejlődésnek, amely a labdarúgás mellett több más sportágat, illetve az utánpótlás-nevelést is kiszolgálja, összesen körülbelül háromezer gyerek készül fel itt. A pár éve még leromlott állapotú létesítmény ma már a nyugati klubok edzőközpontjainak szintjét közelíti. Új sportközpontot kaptak a női labdarúgók is. Ráadásul ez még nem a végállomás, ha megvalósul az olimpiai pályázati anyagukban is szereplő Fradiváros-projekt, a Népliget tényleg „ötcsillagos” lesz.

Ennél a széles közvélemény számára látványosabb volt az új Üllői úti stadion 2014 augusztusi átadása. A Puskás-stadion építése alatt a válogatottnak is otthont adó létesítmény nemcsak mindent tud, amit egy XXI. századi arénának tudnia kell, de a benne lévő egyéb funkciók – konferenciaközpont, kávézó, étterem – révén nem viszi a pénzt, hanem bevételt termel.

Amiben egyelőre nem sikerült jelentős eredményt elérni, az a nézőszám jelentős megemelkedése. A Fradi itthon egyed­uralkodó e tekintetben – hazai meccsein eddig átlagban 7700-an voltak, ami több mint négyezerrel magasabb a második legnézettebb Diósgyőrnél –, ugyanakkor a menedzsment bízott a tízezer fölötti nézőszámban, ami most még nem jött össze. Ennek oka, hogy a klubvezetés valóban családbarát környezetet szeretett volna, ahogy Kubatov Gábor fogalmazott a Demokratának adott decemberi interjújában: „az egyik legfontosabb, hogy az édesanyák elhiggyék, a meccsre vágyó gyerekeket ki lehet hozni a Groupama Arénába”. Ezért az új arénában sokkal szigorúbb a rend és a beléptetés, aminek jelképe lett az egyébként az Alkotmánybíróság által is vizsgált vénaszkenner. Ez a tenyér erezete alapján azonosító szerkezet lett a vörös posztó az ultrák szemében, akik azóta, vagyis több mint másfél éve, bojkottálják az FTC mérkőzéseit.

Bár a korábbiakban feloldhatatlannak látszott az ellentét, az elmúlt hetekben úgy tűnik, nem elképzelhetetlen a kompromisszum. Ebben szerepe lehet annak, hogy a tüntető drukkerek is széttagoltak. A Szurkolók Személyiségi Jogok Nélkül nevű csoport elismerte, tárgyal a klubvezetéssel, s a hosszú ideig a legradikálisabb hangnemet megütő Fradimob szurkolói oldal is tűzszünetet hirdetett a tárgyalások idejére. Van azonban egy C-közép nevű csoport, amely korábban úgy népszerűsítette magát, hogy a híd szerepét kívánja betölteni a „bentiek” és a „kinn maradók” között – nos, a jelek szerint ők zárkóznak el leginkább a megegyezéstől. Vannak, akik úgy sejtik, hogy ennek politikai oka is lehet, s a Jobbik egy-két politikusa is feltűnt a lázadozó tábor tagjai körül, hátha borsot lehet törni „a fideszes Kubatov” orra alá.

Ami azonban bizonyos: Kubatov Gáborék nem fognak engedni abból, hogy a Fradi meccsei továbbra is bármely korosztály – így a gyerekek – számára is felhőtlen szórakozást kínáljanak, vagyis ha vissza is térnek az ultrák, az alapvető szabályokat nekik is be kell tartani. S ez így is helyes. Hiszen az elmúlt fél évtized tudatos építkezésének köszönhetően a Ferencváros visszatért a csúcsra, s az európai színvonalhoz közelítő csapathoz európai körülmények, európai hangulatú meccsek is dukálnak.

Bándy Péter


Tovább kell fejlődnünk

Számomra ez az elsőség pontosan ugyanannyit ér, mintha a német bajnokságban értem volna el – mondta a Demokratának Thomas Doll, az FTC labdarúgócsapatának német vezetőedzője.

– Már tavaly tavasszal, például a bajnoki aranyérmes Videoton ellen 4-0-s sikerrel végződött Magyar Kupa-döntőt látva, általános vélemény volt, hogy a mostani pontvadászat első számú esélyese a Ferencváros lesz. De számított-e ilyen dominanciára?

– Inkább úgy fogalmaznék, reménykedtünk abban, hogy azok a lépések, amiket megtettünk, meghozzák a várt eredményt. Valóban, egyre inkább képesek voltunk arra, hogy sokat birtokoljuk a labdát, feltoljuk a védekezésünket, ellenféltől függetlenül bátor támadójátékot játsszunk. Természetesen voltak olyan mérkőzések, amelyeken ez nem működött gördülékenyen, előfordult, hogy a meccs egy-egy szakaszában beszorultunk a kapunk elé, a legtöbb ellenfelünk ugyanakkor a biztos védekezésre helyezte a hangsúlyt, ezért is tűnhetett ennyire dominánsnak a játékunk.


– Sokak szerint az eredményesség egyik kulcsa, hogy a magyar bajnokságban lényegében minden ellenféllel szemben hatvan-hetven százalékban tudják birtokolni a labdát. Egyetért ezzel?

– Részben igen, hiszen ha nálunk van a labda, az ellenfél nem tud gólt szerezni, s a csapatnak is nagyobb örömöt okoz a játék, ha mi kezdeményezünk, mint ha csak futunk a labda után. De emellett persze még számos összetevő van: nagyon fontos az is, hogy amikor elveszítjük a labdát, gyorsan visszazárjunk, s minden játékos tudja, hogyan kell helyezkednie, mi a feladata a védekezésben.


– Tizenkét év után nyert újra bajnoki címet az élvonalban az FTC, először a bajnokságból való kizárás óta, tehát az egyébként szokásosnál is nagyobb súlya van a sikernek a klub történetében és a szurkolók szemében. De önnek, aki a Bundesligában is volt dobogós edzőként, mit jelent ez az aranyérem?

– Számomra ez az elsőség pontosan ugyanannyit ér, mintha a német bajnokságban értem volna el. Ahhoz, hogy bajnok legyél, az kell, hogy az év minden napján profin végezd a munkádat, a lehető legjobban felkészítsd a játékosaidat, teljesen mindegy, hogy Magyarországon, Németországban vagy máshol jutsz a csúcsra. Örülök, hogy örömet tudtunk szerezni a szurkolóinknak, régóta vártak erre a sikerre. Szeretem ezt az egyesületet, úgy gondolom, passzolunk egymáshoz, talán ennek is köszönhető, hogy jönnek a sikerek.


– Nem kérdés, hogy Magyarországon kiemelkedik a Fradi. Nyilván ezredszer kapja meg a kérdést: mire lehet elég mindez az európai kupaporondon?

– Tisztában vagyunk azzal, hogy tovább kell fejlődnünk játékban, meg kell erősíteni a csapatot. Ugyanakkor az sem mindegy, hogy milyen ellenfeleket kapunk a sorsolás során. Mindenesetre az a célunk, hogy tovább eljussunk, mint tavaly, amikor a második selejtezőkörben búcsúztunk a Zeljeznicarral szemben.


– A júniusban kezdődő Európa-bajnokságon várhatóan legalább öt ferencvárosi játékos ott lehet a magyar válogatottban, sőt Stanislav Šesták személyében jó eséllyel a szlovák csapatba is adhatnak futballistát. Ez egyfelől nyilván siker, de mennyire hátráltatja a felkészülést a júliusban esedékes BL-selejtezőkre, illetve a következő bajnokságra?

– Tényleg nem könnyíti meg a helyzetünket, hogy a hosszú szezon után még jön az Eb, s azt sem tudhatjuk előre, melyik érintett válogatott meddig jut a viadalon. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen sorozatterhelés után időt kell adni a regenerálódásra, pihenésre is, szóval a helyzet megoldásán dolgoznunk kell. De hiszek abban, hogy teljesítjük ezt a feladatot.


– S ha már Eb: milyen eredményt vár a magyar válogatottól, s mit hazája nemzeti csapatától?

– A magyar labdarúgás szempontjából most az a legfontosabb, hogy a válogatott újra megmutathatja magát a nemzetközi porondon, remélhetőleg jó teljesítménnyel. Van a csoportban a magyarnál erősebb csapat, de ahogy mondani szokták, a pályán minden megtörténhet; még a továbbjutás is sikerülhet. Ami a német válogatottat illeti: szerintem egyértelmű, hogy az Európa-bajnoki címhez Németországon keresztül vezet az út. Bár a válogatott 2-0-s vezetés után hátradőlt, s 3-2-re kikapott március végén Angliától, pár nappal később 4-1-re verte Olaszországot, vagyis bebizonyította, hogy továbbra is olyan erős csapat, amelyik esélyes az Eb-győzelemre.

(bp)