Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. jövőképének középpontjában a meglévő blokkok biztonságos üzemeltetése és élettartamuk hosszabbítása áll, ezek megvalósítása érdekében a környezetvédelmi előírások, szabályok betartásán túlmenően fejleszteni kívánja környezetvédelmi tevékenységét.Az utóbbi száz évben több, mint hússzorosára növekedett az emberiség energiaigénye, emiatt a Föld szénhidrogén-forrásai rohamosan csökkennek. Az évmilliárdok alatt képződött fosszilis tüzelőanyagok évtizedek alatt kimerülnek, a termelés, illetve a fogyasztás rohamos növekedése újabb és újabb erőforrások bevonását igényli. A globálisan növekvő energiaigénynek nincsenek határai, az azonban, hogy a világ milyen energiaforrásokból fogja kielégíteni növekvő energiaéhségét, nemcsak a nemzetgazdaságokat, hanem az egész Föld jövőjét befolyásolja.

A hagyományos (szén-, olaj-, gáztüzelésű) erőművek óriási mennyiségű oxigént fogyasztanak. Cserébe nagy mennyiségű szén-dioxidot, kén-dioxidot bocsátanak ki a légkörbe, aminek azonnal jelentkeznek káros hatásai. Ma már a légkör növekvő szén-dioxid-koncentrációja által előidézett üvegházhatás a Föld éghajlatának beláthatatlan következményekkel járó felmelegedését okozza. Ugyanakkor a szél-, a víz- és a napenergia gazdaságos felhasználására a tudomány és a technika jelenlegi állása, fejlettsége alapján korlátozott lehetőség mutatkozik. Az eddig ismert technikákkal helyi igényeket ki lehet ugyan elégíteni, de mindez az összes energiaigényt figyelembe véve nagyon kis mértékű. Az atomerőművek azonban, bizonyos feltételek teljesülése esetén, tisztábbak és gazdaságosabbak, mint a hagyományos tüzelőanyagokat égető erőművek. Nem fogyasztanak oxigént, nem bocsátanak ki szén-dioxidot, kén-dioxidot, nitrogénoxidokat, port, pernyét és salakot, tehát nem járulnak hozzá a globális felmelegedést okozó üvegházhatás fokozásához. Hazánkban például a négy paksi blokk üzeme által közel annyi oxigént lehet megtakarítani, mint amennyit az összes magyarországi erdő termel egy év alatt.

A Paksi Atomerőmű ugyanakkor nemcsak a környék növény-, hanem annak élővilágára is pozitív hatást gyakorol. Az erőmű két nagyobb nemzeti park a Duna-Dráva Nemzeti Park és a Kiskunsági Nemzeti Park által határolt területen helyezkedik el, és az emberi beavatkozás ellenére közvetlen környezete bővelkedik természeti kincsekben. A homoki gyepek, a mocsári, lápréti, ligeti növényzet, az égeres láp-mocsár erdő, a dunaszentgyörgyi fás legelő, a paksi dunai ártér számos védett növény- és állatfaj számára nyújt élőhelyet. Mindez annak is köszönhető, hogy a Dunából kivett, fizikailag megtisztított (szűrt) víz, a felhasználást követően gyakorlatilag változatlan minőségben folyik vissza a folyóba. A kibocsátott hűtővíz a befogadó Duna hőszennyezését nem, csak szabályozott, hatóságilag maximált hőterhelését okozza, mivel a felmelegedés mértéke az ökológiai egyensúlyt nem bontja meg. Sőt a meleg víz beömlésének hatására a folyó paksi szakaszánál található összes biomassza mennyisége nagyobb, mint a felsőbb szelvényekben. A beömlés alatti néhány kilométeres szakasz vízi élővilága az egyik leggazdagabb faji összetételű a térségben. Különböző gázlómadarak előszeretettel táplálkoznak ott, különösen akkor, amikor télen a környező tavak befagynak.

A Paksi Atomerőmű jelentős részt vállalt az erőmű szomszédságában kialakított horgászparadicsom létesítésében, és folyamatosan biztosítja a tavak utánpótlását is. A vízfelület nagysága körülbelül 55 hektár. A Kondor-tó a néhol hétméteres vízmélységével ideális élőhelyet teremt mind a vízi, mind a vízparti élővilág számára, ezért szigorúan óvják a tavak környezetét is. Ennek jegyében újult meg az erőműtől csaknem húsz kilométere fekvő Tolna megyei üdülőközpont, a Fadd-Dombori Duna-holtág, ahol az atomerőmű közreműködésével kialakított csatornarendszernek köszönhetően a korábban pusztuló holtág új életre kelt, újra fészkel például a kócsag és a vörösgém.

Az atomerőmű környékét szigorú környezetelemző vizsgálatoknak vetik alá. Ennek eredményei két tényezőből állnak össze: egyrészt az üzemi környezeti távmérő állomások mérési adataiból, másrészt a nagyszámú természetes minta (fű, talaj, tej, hal, felszíni- és talajvizek) laboratóriumi vizsgálatának adataiból. Az alkalmazott mintavételi, feldolgozási és méréstechnikai módszerek lehetővé tették a rendkívül alacsony radioaktív koncentráció meghatározását. A 2014-es környezetelemző vizsgálatok például megállapították, hogy az atomerőmű működése a környezetre nincs káros hatással, légszennyezőanyag-kibocsátása pedig még a közvetlen környezetre sem jelent semmiféle veszélyt. A tanulmány szerint az atomerőmű használt vize – a Duna erőmű utáni szakaszán a vízhőmérséklet, az oxigénmutatók, valamint egyes mikroszennyezők, olaj és háztartási szennyvízre jellemző komponensek tekintetében – az átlagos dunai szennyeződésnek megfelelő szintet mutat.

Meg kell említenünk a Dunába visszavezetett hűtővíz felszín alatti vizekre gyakorolt esetleges hatását is, amelyet az atomerőmű által létesített környezetvédelmi monitoringrendszer ellenőriz. A Duna mentén hat szelvényben kiépített észlelőrendszer – amely az erőmű és a Sió-torkolat közötti szakaszon speciálisan kiépített meder alatti szondákból és figyelőkutakból áll – vizsgálati eredményei igazolták, hogy az erőmű kibocsátásai nincsenek hatással a meglévő vízbázisokra.

Az atomerőmű nukleáris környezetvédelmének feladata a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan az erőmű radioaktív kibocsátásának ellenőrzése, nagyságának, összetételének meghatározása, a környezet természetes és mesterséges eredetű sugárzási viszonyainak folyamatos figyelése. Az erőmű környezetének sugárvédelmi ellenőrzése részben távmérő rendszereken, részben mintavételes laboratóriumi vizsgálatokon alapul. A laboratóriumi vizsgálatok a környezeti közegekre és a tápláléklánc elemeire terjednek ki. Mindez éves szinten körülbelül 4000 minta feldolgozását és mérését jelenti. A mérések igazolták, hogy az atomerőmű nincs közvetlenül mérhető hatással környezete sugárzási viszonyaira. A kibocsátásokból származó lakossági dózisjárulék körülbelül ezredrésze a hatósági korlátnak, és tízezred része a természetes háttérsugárzásból származó sugárterhelésnek. A Paksi Atomerőmű környezetében mérhető vagy kimutatható lakossági többlet-sugárterhelés nincs. Az atomerőműben dolgozókra meghatározott éves dózisok betartását szigorúan ellenőrzik, a sugárvédelmi eszközök és eljárások a legmodernebb technikát képviselik. Ugyanakkor független szervezetek, például a Tolna megyei Egészségügyi Radiológiai Mérő és Adatszolgáltató Hálózat, valamint az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Igazgatóság munkatársai is végeznek környezet-ellenőrzést a Paksi Atomerőmű körül, biztosítva a vizsgálatok megbízhatóságát.

Az előzőekhez szorosan kapcsolódik a kis- és közepes radioaktivitású hulladékok kezelésének kérdése. A radioaktív hulladékot előbb speciális kezelésnek vetik alá, ha lehet, tömörítik, majd becsomagolják és speciális, vastag falú beton- vagy acélhordókba zárják. A kis- és közepes aktivitású hulladékot földfelszíni, felszín közeli vagy felszín alatti tárolóban helyezik el, a nagy aktivitású radioaktív hulladékot mélygeológiai tárolóban.

Magyarországon az 1998-ban megalakult Radioaktív Hulladékokat Kezelő Társaság foglalkozik a radioaktív hulladékok elhelyezésével és a nukleáris létesítmények leszerelésével. A vállalat gondoskodik a kis- és közepes aktivitású, nem atomerőművi hulladékok püspökszilágyi hulladéktárolóban történő elhelyezéséről. A 2012-ben, Bátaapátiban átadott első földfelszín alatti tároló a Paksi Atomerőmű kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékai számára épült. A tároló a föld alatt 250 méterrel helyezkedik el, de emellett a felszíni technológiai épületben is tárolnak radioaktív hulladékot a végleges elhelyezés előtt.

2014-ben egyébként 707 darab kis és közepes aktivitású szilárd hulladékot tartalmazó hordó keletkezett, ez a mennyiség 185 hordóval kevesebb az előző évinél. A 2014. december 31-i állapot szerint 9129 darab kis és közepes aktivitású szilárd radioaktív hulladékot tartalmazó hordó található az erőművön belüli átmeneti tárolókban.

A Paksi Atomerőmű kiégett fűtőelemei egyelőre Pakson, a kiégett kazetták átmeneti tárolójában vannak elhelyezve. A tároló húsz kamrája több mint nyolcezer kiégett kazettát tartalmaz, állapotukat folyamatosan ellenőrzik. A már kiégett fűtőelem ugyanakkor energiaforrást is jelent, ugyanis a kiégett üzemanyag hasadóanyag-tartalma kinyerhető és új fűtőelem gyártható belőle. Egyelőre még nem tart ott a technológia, hogy az újrahasznosítás során egyáltalán ne maradjon radioaktív hulladék.

A kiégett fűtőelemek elhelyezésére szolgáló mélygeológiai tároló létrehozása érdekében jelenleg a Baranya megyei Boda térségében folynak terepmunkálatok. A település agyagos földje alkalmasnak tűnik egy ilyen típusú tároló megépítésére.

Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. hosszú távú működésének egyik záloga az erőmű környezetbiztonságának magas szinten tartása, az erőmű ésszerűen elérhető legalacsonyabb környezetterheléssel történő üzemeltetése. A Paksi Atomerőműnek nincs olyan mértékű környezetre gyakorolt hatása, ami károsan befolyásolná az ökoszisztémát és a lakosság állapotát. Ez különösen annak a tükrében fontos, hogy a megújuló energiaforrásokra alaperőművi jelleggel a hazai körülmények között nem számíthatunk.

Takó Szabolcs