Német migránsok a Balatonon
A migránsok miatt Magyarországra menekülő németekről készített riportot néhány nappal ezelőtt a Bayerischer Rundfunk bajor közszolgálati adó. A Demokrata a Balaton nyugati csücskében talált rá a műsorban szereplőkre.A migránsok miatt Magyarországra menekülő németekről készített riportot néhány nappal ezelőtt a Bayerischer Rundfunk bajor közszolgálati adó. A Demokrata a Balaton nyugati csücskében talált rá a műsorban szereplőkre. Claudia, Michael, Ottmar és Ralph átkozzák a „Willkommenskulturt”, hazánkat pedig a nyugalom szigetének tartják. Egyre több német költözne Magyarországra.
Alig lézeng néhány ember a Somogy megyei Marcali főutcáján, csak a helyi posta és a polgármesteri hivatal környékén tapasztalható némi mozgolódás. És persze a hivatallal szemben lévő kávézóban, ahol a helyiek szerint ma már annyi német van, hogy lassan az ő nyelvükön kell kérni a kávét meg az ásványvizet. Nem ördögtől való ez, derül ki a pincérrel való beszélgetésünkből, itt gyűlnek össze ugyanis a környék német nemzetiségű lakosai, köztük azok a németek is, akik nemrég különös körülmények között költöztek Magyarországra.
– Grüss Gott! – üdvözöl minket többedmagával a kávézóban Ottmar Hedie, rögvest ásványvízzel, jóféle német cigarettával kínálva minket. Ottmar magas, jóravaló embernek tűnik. A németországi Mannheim melletti Worms kisvárosból származó férfi először 16 éve egy nyaralás alkalmával pillantotta meg a magyar tengert. Azonnal beleszeretett, később ide is költözött feleségével, Claudiával. Somogyszentpálon 13 éve foglalkozik ingatlanközvetítéssel. Jól megy az üzlet, meséli, szinte nincs olyan nap, hogy ne lenne a balatoni ingatlanok iránt érdeklődő német ügyfele. Kiemelt célpont továbbra is Keszthely, Hévíz, de Siófokot is kinézték már maguknak a németek. Főleg azóta nőtt meg jobban az érdeklődés, amióta szerepelt a német televízióban.
– A riport óta folyamatosan cseng a telefonom. Ma reggel két levelet is kaptam. Tavaly szeptember óta egyre többen akarnak Magyarországra költözni – számol be a férfi az aktuális helyzetről. De nézzük, miről is szól ez a történet!
Az ingatlanközvetítő néhány hete került a bajor közszolgálati adó, a Bayerischer Rundfunk középpontjába. A Report München című politikai magazinműsor Magyarországra „menekülő” németekről készített riportot, amelyben Ottmar is megszólalt, azt állítva, hogy tavaly szeptember óta új jelenséget tapasztal a német ügyfelek körében: menekülés a menekültek elől. Vagyis olyan németek érdeklődnek egyre nagyobb számban Balaton-parti eladó ingatlanok iránt, akiknél a jó klíma, a hosszú nyarak és az olcsó élet mellett fő szempontként jelent meg, hogy a magyar lakosság túlnyomórészt keresztény, és „alig vannak migránsok”.
Mindennek hála, Ottmarnak nincs oka panaszra. Olyannyira, hogy az érdeklődők magas száma miatt az ősz hajú ingatlanügynök nemrég újabb munkatársat vett fel az irodájába. Az átlagos eladott ingatlanok száma általában évi 10-12 körül mozog, meséli, de ahogy fogalmazott, „a német politikai helyzet” miatt a szám folyamatosan növekszik: tavaly óta a korábbi közel dupláját, húszat sikerül értékesítenie. Az árak jellemzően ötödannyiba kerülnek, mint Németországban.
Nem ezek voltak a fő szempontjai Ralph Kälbernek, amikor Magyarországra költözött. A 46 éves technikus végzettségű férfi négy évvel ezelőtt Stuttgart mellől került ide. Ralphnak a Pécs melletti Palotabozsokon és a környéken is van már háza. Amikor a németországi menekülthelyzetről kérdezzük, csak legyint. Évtizedek óta mást nem csinált, mondja, mint hogy gyártotta a sötétítőfóliákat a német autóiparnak, nem kevés adót fizetve a német államnak, amely most annak nem kis részét a migránsokra költi. A férfi először nyaralót keresett a Balaton környékén, de Angela Merkel „Willkommenskultur” politikája miatt végleg betelt a pohár, és elege lett Németországból. Magyar származású barátnőjét két éve ismerte meg. És hogy mi a baj a menekültekkel? Talán nem is a nagy számuk.
– A legtöbbjük fiatal férfi, akik majd hozzák a család többi tagját. Az asszonyt, gyerekeket, nagypapát, nagymamát. Mi lesz így Németországgal? – mondja felháborodottan Ralph, aki a menekülteknek járó magas szociális juttatásokra is panaszkodik. Jelenleg az országban a menedékkérők ellátásáról rendelkező törvény alapján egy menedékkérő juttatásai elérik egy koszovói vagy albániai rendőr jövedelmét. A menekültek esetében a szabadon felhasználható készpénzjuttatás összege a korábbi havi 41 euróról 143 euróra, mintegy 44 ezer forintnak megfelelő összegre emelkedett, a gyerekek után pedig minden hónapban 85 eurót, körülbelül 26 000 forintot kapnak a migránsok, akiket a gyűjtőtáborok után állandó, menekülteknek szánt lakóhelyen helyeznek el. A bérleti díjat természetesen az állam fizeti, ahogy a teljes ellátásukat is.
És ez itt baj. Ralph szerint – mivel az állam állja a migránsok lakhatási költségét – soha nem látott mértékben emelkedtek az ingatlanárak a nagyvárosokban, ami a német fiatalokat hozza hátrányos helyzetbe. Számukra lassan megfizethetetlenné válnak a lakásárak. De nincsenek jobb helyzetben az eddig békésnek hitt német vidéki falvak lakói sem. Ralph hallott olyan 130 lakosú kistelepülésről, ahová több mint 400 menekültet szállásoltak el, káoszt és felfordulást okozva ezzel a környéken.
– A szülővárosomban szinte alig hallani németül helyesen beszélő embereket – veszi át a szót Michael Müller, aki 2012-ben vásárolta meg a Balaton-parti házát. A jelenleg állatvédelemmel foglalkozó és egy nagykanizsai állatmenhelyt aktívan támogató 59 éves férfinak a vételkor szempont volt a kellemes időjárás, a nyugalom és a német mércével mérve elfogadható árak. Tavaly óta viszont ő is feladta informatikusi állását Észak-Rajna–Vesztfáliában, Güterslohban, hogy Magyarországra költözhessen. Nem lepődünk meg, amikor az okok közt a migránsok is szóba kerülnek. A menekültekkel a fő baj szerinte az, hogy nem tudnak és nem is akarnak integrálódni. A németországi alap- és középfokú oktatás képtelen lesz ekkora feladatot elvégezni, ez pedig sosem látott munkanélküliséget eredményez majd az országban, ami a bőkezű német szociális háló összeomlásához vezet. A migráció és a terrorizmus közötti kapcsolatot pedig szerinte csak a vak nem látja.
Ugyanígy elég rossz a véleménye a német médiáról is, amely szerinte folyamatosan félretájékoztatja a közvéleményt, csak a migránsokkal kapcsolatos pozitív dolgokról számol be, a negatívumokat eltitkolja, ráadásul teszi mindezt az adófizetők pénzéből. Németországban ugyanis törvény rendelkezik arról, hogy minden háztartásnak adót kell fizetnie a tv- és rádióadások támogatására, ennek mértéke pedig eléri a havi 18 eurót.
És hogy mit gondolnak minderről a gyerekeik? Ralph 12 éves lánya Németországban maradt. Iskolájában egyelőre nincsenek menekültek. Nem is tudnák őket tanítani, mondja Ralph, hiszen Németországban a tanári gárda nincs felkészítve a menekültek oktatására. Michaelnek a 22 éves fia maradt otthon, bár ha a lehetőségei engednék, ő is elhagyná Németországot. A bizonytalanság miatt pedig a fiatalok sem terveznek hosszú távra.
Nem túl rózsás tehát a helyzet Németországban. Abban az országban, ahol Angela Merkel 2002-es választási programjában még a bevándorlás korlátozása mellett szállt síkra. Amikor pedig azt kérdezzük tőlük, hogy Orbán Viktornak igaza van-e abban, ahogy a migránsválságot kezeli, egyöntetűen igennel válaszolnak. Ottmar szerint ez a valódi oka annak, hogy mostanában egyre többen költöznek Magyarországra, az pedig csak hab a tortán, hogy a megélhetési költségek itt jóval alacsonyabbak, mint otthon. Ottmar nem kertel: szerinte az Európai Uniónak befellegzett, Németországnak pedig hasonló kaliberű vezetőre lenne szüksége, mint a magyar miniszterelnök.
Persze a nyugalom szigetén kívül más miatt is szeretik hazánkat, különösen a Balaton környékét. Ralph például bármilyen problémával fordult eddig a hivatalokhoz, rögvest segítettek. Fontos szempont volt a költözésnél, hogy mennyire fejlett az infrastruktúra – szerencsére ma már ez sem a rendszerváltozás körüli állapotot tükrözi. Az autópályáknak köszönhetően Budapest is alig kétórányi távolságra fekszik a Balaton nyugati partjától. Michael ugyanakkor a magyarok segítőkészségét is kiemeli. Szerinte ez a fajta összetartás, ami a vidéki Magyarországot jellemzi, ismeretlen Németországban, ahol mindenki csak magával törődik, és a munka teszi ki az életüket. Meséli, hogy alig egy hete lakott itt, a magyarok rögtön befogadták, érdeklődnek hogyléte felől, és már több meghívást is kapott a környéken lakóktól. A közbiztonság helyzetével is elégedettek, ellentétben szülőhazájukkal, ahol – különösen a kölni szilveszteri események után – úgy érzik, a rendőrség már nem képes megvédeni saját polgárait.
Pedig lassan nem lesz kit megóvni, Németország lakossága ugyanis a bevándorlók ellenére is rohamosan fogy. Egyes statisztikák szerint a jelenleg bő 80 milliós országban erős bevándorlás mellett is csak alig több, mint 73 millióan élnek majd 2060-ban. Amikor erről kérdezünk őket, és a magyar miniszterelnök gyermekvállalást ösztönző családpolitikájának elemeit soroljuk, Claudia csak legyint. Németországban egyre kevesebb gyermek születik, emiatt pedig egyre-másra zárnak be az óvodák. A kevés gyerekszámon persze nincs mit csodálkozni, ha azt vesszük, hogy az európai termelékenységi mutatók közül az egyik legrosszabb a német. Egy német nő átlagosan 1,1 gyermeket szül, ami messze elmarad attól a 2,1-es értéktől, amelynek megléte esetén a népességszám stagnál. A német családok fele gyermektelen, és jellemző, hogy minél inkább képzett egy nő, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy gyermeke lesz. Ez a trend a híres jóléti középosztályt és kiterjedt szociális rendszert alapjaiban rengeti meg, illetve teszi fenntarthatatlanná a következő évtizedekben. És hogy ezen miként lehetne változtatni? Talán bőkezűbb családpolitikával, nem pedig a menekültek beengedésével, zárja a beszélgetést Claudia.
Menekültkérdés ide vagy oda, a fentiekből kiindulva a hazájukat elhagyó németek beilleszkedése zökkenőmentesnek ígérkezik. Nyelvi nehézségek ugyan akadnak, Claudia például heti háromszor nyelvtanfolyamra jár, ezzel próbálja meg áthidalni a problémát, de azt mondják, itt legalább békére leltek. Azt pedig, hogy végleg Magyarországon maradnak-e, nem tudják, egy azonban biztos: a nyugalom szigetét találták meg itt, a Balaton partján.
Takó Szabolcs