Az infrastruktúra fejlesztése nagyon fontos, de a legfontosabb, azt hiszem az, hogy más lett a város szellemisége… Azokon a nemzetközi protokoll-listákon, amik a legjobb és legélhetőbb városok ranglistáját közlik, Budapest évek óta nagy lépésekkel halad előre. Ezek a listák külföldön készülnek, tehát tőlünk független eredményt tükröznek – mondta a Demokratának Tarlós István, Budapest főpolgármestere, akivel a múlt év legfontosabb eredményeiről és az új feladatairól beszélgettünk.

– Véget ért egy újabb év. Mit tart a legnagyobb eredménynek?

– Nem lehet egyet kiragadni a sok közül. A 2015-ös esztendőt több siker is fémjelzi, összességében az egész évet tartom sikeresnek. Nagyon jó volt az együttműködés a közgyűlésben a kerületi polgármesterekkel, sőt tulajdonképp az ellenzék nagyobbik részével is, leszámítva egy-két szélsőséges esetet. Komoly városfejlesztési lépéseket tettünk.


– A BKV hosszú távú finanszírozása terén mérföldkő volt a december végi megbeszélés. Avasson be minket is a részletekbe!

– Egyelőre nem tudtunk megegyezni Orbán Viktor miniszterelnökkel. Főpolgármesterként nem támogathatok egy, a főváros számára egyértelműen kedvezőtlen döntést.


– Mi az oka annak, hogy a főváros határain túlnyúló közösségi közlekedési hálózat finanszírozásából az agglomeráció nem veszi ki a részét?

– Ez kulcskérdés. A velem politikailag egy platformon álló, engem támogató párttal és politikai közösséggel talán ez az egyetlen vitám. Az agglomerációs közlekedés nem a mi feladatunk, törvény szerint ez állami feladat, de az állam erre egy fillért sem ad, az agglomerációs települések pedig a 16 milliárd forintos költséghez mindössze 0,6 milliárd forinttal járulnak hozzá. Erre nincs észszerű magyarázat. A főváros közigazgatási határain túlnyúló agglomerációs közlekedést csak úgy tudjuk fenntartani, ha valaki megtéríti nekünk az ebből származó nettó veszteséget. Ellenkező esetben nem tudjuk ezt a szolgáltatást biztosítani. Végül a közelmúltban meg is egyeztünk a miniszterelnök úrral, hogy a főváros a jövőben ezt a számára nem kötelező feladatot nem látja el.


– Megállítják a járatokat a főváros közigazgatási határán?

– Ha valaki elolvassa a törvényt, a Fővárosi Közgyűlés feladata, illetve a főpolgármester feladata Budapest közigazgatási határáig terjed. A tömegközlekedésről teljes félreértés, amit egy felmérésből ki lehet olvasni, hogy az emberek negyven százaléka azt hiszi, ez a mi feladatunk lenne. Ez valójában csak egy szokásjogon alapuló dolog, ami ebben a formában tovább nem tartható fenn. A minap eldőlt, hogy nem is kell fenntartanunk.


– Miből származik a veszteség?

– Az agglomerációs közlekedésből származó bevételünk összesen 3,6 milliárd forint, ha ehhez hozzáadjuk a 0,6 milliárdos agglomerációs hozzájárulást, akkor a 16 milliárdos bekerüléshez képest könnyű kiszámítani, hogy ezen a szolgáltatáson a fővárosi önkormányzat nettó vesztesége 12 milliárd forint. Ez annyi, mint egy kisebb kerület éves költségvetése… Egy olyan szolgáltatás miatt, ami a törvény szerint nem a mi dolgunk. Végre ez hivatalosan is eldőlt. Az agglomerációnak a jövőben az állammal kell tárgyalnia.


– Evezzünk békésebb vizekre. Mindenki örömmel tapasztalja, hogy megújult és nyugat-európai színvonalra fejlődött a korábban igencsak lepukkant járműállomány. Új buszok, villamosok és trolik járnak a főváros útjain. A látványos áttörés is a múlt év eredménye. Ön is így látja?

– Azt kell hogy mondjam, ezen a területen kitűnő a kormánnyal az együttműködés. Közös termékünk a leamortizálódott járműállomány cseréje, és valóban büszkék lehetünk a főváros útjain közlekedő korszerű járművekre.


– Az új járművek után azért ejtsünk szót a régiekről is, a felújításra váró szerelvényekről. Az ön előszobájában láttuk egy felújított HÉV-szerelvény modelljét, korszerű világítással, kényelmes, szép, modern ülésekkel, új fényezéssel. Ilyenek lesznek az új szerelvények?

– Igen, de őszintén meg kell hogy mondjam, a HÉV-szerelvények felújítására nincs még meg a forrás. Troli- és autóbusz-felújítások terén elég jól állunk, de a HÉV-ek felújítására egyelőre még nincs pénz. Nem lehet néhány év alatt mindazt pótolni, amire húsz éven át nem fordítottak sem pénzt, sem figyelmet. Szerencsére nemrég ettől a tehertől megszabadultunk. Az állam a HÉV-eket átveszi az agglomerációs feladattal együtt.


– A sorrend is fontos, hiszen a hármas metró szerelvényeinek felújítása már nem tűrt halasztást. Mikorra várható a felújított járművek forgalomba állítása?

– 2016 második felében várhatóan már közlekedni fognak. Az ellenzéki sajtó szokásához híven támadásba lendült: nem az jelenik meg a cikkek hasábjain, hogy megújulnak a metrószerelvények, amiknek a felújítása valóban nem volt tovább halogatható, hanem arról jelennek meg különböző pamfletek, hogy miért mi döntjük el, hogy fehér legyen a metrókocsik színe.


– Mert milyennek kellene lenniük? A kettes és négyes vonalán közlekedő Alstom-kocsik is fehérek.

– Az egyik internetes bulvárújságíró kardot rántott a demokrácia védelmében, mármint ami a metrókocsik színét illeti. Ez ismét egy rendkívül aránytalan hozzáállás a problémához.


– Ha már itt tartunk, a közlekedési fejlesztések sorában igencsak előkelő helyet elfoglaló fonódó villamoshálózatot is hamarosan birtokba vehetik a budapestiek. Vagy tévedek?

– Ez a beruházás egyértelműen a fővárosi önkormányzat produktuma, amiért sokat küzdöttem. Már a kertek alatt van a fonódó, de félreértés ne essék: nem fogom engedni látványosan átadni addig, amíg valamennyi kapcsolódó beruházás el nem készül.


– Mire gondol?

– Elsősorban a Széll Kálmán tér felújításának teljes befejezésére, ami májusra várható. Szeretném leszögezni: csak egy átadás lesz. Mert ha ez nem így történik, akkor nem azt fogom olvasni, hogy 15 éves ígérgetés helyett mi csináltunk is végre valamit, hanem elkezdődik a poénkodás az átadások számáról, hogy devalváljanak egy rendkívül fontos és népszerű beruházást..


– Láttunk már hasonlót a Várkert bazár átadása idején.

– Így van. Ezért rossz hír az erre számítóknak, hogy csak egy átadás lesz.


– Mikor?

– Valószínűleg május környékén.


– Említette, hogy általában kitűnő az együttműködés a kormánnyal. Ez mindenkire igaz? Mi az igazság a sajtóban megjelenő Lázár–Tarlós-vita körül? Ön azt nyilatkozta Lázár János egyik bejelentése kapcsán, hogy a miniszter úr Hódmezővásárhelynek túl nagy, Budapestnek viszont túl kicsi… Mi késztette erre a kijelentésre?

– Tegyük egyszer tisztába ezt a kérdést. Talán a Demokratában ez lehetséges. Hadd legyek kíméletlenül őszinte. Lázár Jánost rendkívül tehetséges, fiatal politikusnak tartom, aki előtt minden bizonnyal nagyon szép jövő áll. Az érem másik oldala, hogy ő nyilván máshogy és más szemszögből szemléli a főváros dolgait. Feladata is, hogy foglalkozzon bizonyos, nem fővárosi ügyekkel. Ha nem dúskálunk a forrásokban, akkor ez egy természetes, a funkciókból adódó ellentét, aminek az égvilágon semmilyen személyes indíttatása nincs. Az éremnek azonban van egy láthatatlan, harmadik oldala is.


– Éspedig?

– Nemcsak ősbudapesti vagyok, de úgy érzem, az elmúlt 25 évben le is tettem valamit az asztalra, például a sorozatosan megnyert polgármester- és főpolgármester-választásokkal is. Elnézést kérek, egy fiatalember eljön Budapestre egy eladósodott mezővárosból, és a közlekedés finanszírozásról azzal kezdi, hogy „Tarlós ne tartsa a markát”, vagy „az Állatkertet támogatom, Tarlós István barátom kedvéért”, vagy „Budapest nem kap egy fillér uniós pénzt sem”… Nos engem nem arra választottak meg a budapestiek, hogy ezeket a kijelentéseket szó nélkül hagyjam. Ezekből eredt a vita, majd a kölcsönös „beszólások”. Visszahallom például máshonnan, hogy Budapestnek nincsenek projektjei…


– És mi az igazság?

– Nyolcvan éve nem volt ennyi projekt! Nem gondolnám, hogy ilyen megjegyzéseket egy tőlem 26 évvel fiatalabb embertől el kellene tűrnöm, de abban a pillanatban, ha a miniszter úr ezekkel a megjegyzésekkel felhagy, én is abba fogom hagyni a válaszreakciókat, hiszen egy politikai családba tartozunk. Nem kellene szereptévesztésbe esnie, hiszen egyedül a miniszterelnök elhatározásából került a székébe. Egyébként én nem haragszom rá, de nekem ő nem felettesem, Budapest nem az ő dolga, és én visszautasítom az ő megszokott módszereit.


– Említette a projekteket. Hány előkészített projekt van?

– A komplex közlekedési projektek száma harmincnyolc. Közülük kiemelném a már említett hármas metró infrastruktúrájának rekonstrukcióját, mert nemcsak a szerelvények újulnak meg, a villamospálya-fejlesztéseket, a kettes villamos rekonstrukcióját, a Széchenyi Lánchíd, a Clark Ádám tér és a Várhegy-alagút felújítását, de hasonlóan nagyívű projekt a Bajcsy-Zsilinszky úton és a Váci úton tervezett villamosvonal kiépítése is. A nem közlekedési tárgyú projektek sorában szerepel a Csillaghegyi öblözet védelme, a védműveink állapotának felmérése és felújítása, a HUHA II. új hulladékhasznosító és iszapégető erőmű, a Margitsziget csatornázása, illetve zöldfelületének minőségi megújítása, a Palatinus strand fejlesztése, a Pannon Park és a Mesepark megvalósítása az Állatkertben, valamint a fővárosi fürdők komplex fejlesztése, hogy csak a legfontosabbakat említsem.


– Van egy kérdés, amiben nem látunk tisztán: lesz dugódíj, vagy nem lesz?

– Előbb-utóbb lesz. Aki tényleg kíváncsi arra, hogy mi történt, vegye elő azt a szerződést, amit 2005-ben írtak alá az unióval az akkori városvezetők. Lehet olyan ostobaságokat mondani, hogy mivel a mértékét nem határozták meg, elég, ha az Ó utcában vezetik be… Ezt liberális vicclapokban el lehet sütni, de az uniónál biztosan nem. A jogi helyzet úgy áll, hogy jelenleg a magyar törvények közül az egyik jogszabály tiltja a dugódíj alkalmazását, tehát mindaddig, amíg a Magyar Országgyűlés ezt a jogszabályt nem helyezi hatályon kívül, nem is érdemes a dugódíjról beszélni. Műhelymunka folyik, előbb-utóbb valóban be kell vezetni. A bevezetés feltételei folyamatosan javulnak, tehát az idő nekünk dolgozik. Más európai nagyvárosokban is létezik dugódíj, de más kérdés, hogy nem kellene a lakosságot riogatni, félrevezetni, kitalált adatokkal a városvezetés ellen hangolni.


– Annak viszont biztosan mindenki örül, hogy folyamatban van a Duna-part, a rakpartok rehabilitációja, élhetővé tétele. Decemberben zárult a tervpályázat. Mit lehet erről tudni?

– Tizenhárom pályamű érkezett, és megvan a nyertes tervpályázat. Rendkívül fontos kérdésről van szó. Jó egy éve annak, hogy a főváros birtokba kapta az államtól a Duna-partokat. Három ütemben fogjuk rendezni a Duna két partját. Pesten két ütemben, Budán egy ütemben. Az első ütem a Fővám tér – Kossuth tér közötti szakasz. A győztes pályázó felhasználhatja a másik két helyezett és három további, megvásárolt pályamű ötleteit. A kiviteli tervezés a napokban indul és ebben a ciklusban meg is valósul. A kormány ezt is nagymértékben támogatja. Ez fontos projekt.


– Örülhetnek-e az újpalotaiak, hogy közvetlen villamosjárat köti majd össze a XV. kerületet a Keleti pályaudvarral?

– Már folynak a szanálási területen a vitarendezések. Ez a kötött pályás összeköttetés a célszerűtlen és borzasztó drága négyes metró meghosszabbítását váltja ki. Megvalósítása a prognózisok szerint hozzávetőleg százmilliárd forinttal lesz olcsóbb.


– Rohamosan közeledik a vizes-vb időpontja is. Egy bő év van hátra. Hogy állunk?

– Épül a Dagály-uszoda, a főváros a XIII. kerületi Duna-part és a kapcsolódó közlekedési vonalak és csomópontok ügyében épp a napokban egyeztettünk a kerületi polgármesterrel a tanulmánytervekről, amelyeknek az elkészítésére a hónap végére befejeződik. Idén meg is fog épülni, úgy gondolom, nem vallunk kudarcot.


– Biztosan sokan eljönnek majd Budapestre… Ha már itt tartunk, ejtsünk szót az idegenforgalomról is. Nem lehet nem észrevenni, hogy egyre jobban özönlenek Budapestre a külföldi turisták. A múlt év rekordot döntött. Hogyan sikerült ezt elérni?

– A liberális orgánumok megpróbálják ezt agyonhallgatni, illetve bagatellizálni. A tények viszont azt mutatják, hogy azokon a nemzetközi protokoll-listákon, amik a legjobb és legélhetőbb városok ranglistáját közlik, Budapest évek óta nagy lépésekkel halad előre. Ezek a listák külföldön készülnek, tehát tőlünk független eredményt tükröznek. Azt hiszem, elég nehéz lenne bebizonyítani, hogy ehhez az eredményhez a városnak és a városvezetésnek ne lenne némi köze… Ezért inkább agyonhallgatják ezeket az eredményeket.


– Ha becsukjuk a szemünket és visszagondolunk a Demszky-korszak Budapestjére, ahol kosz, piszok közepette, gyenge közbiztonság mellett a fejlődés helyett a még megmaradt, elavult infrastruktúra felélése folyt, füstölgő buszokkal, nem volt csoda, ha elkerülték Budapestet a külföldiek. Ön mit gondol erről?

– Az infrastruktúra fejlesztése is nagyon fontos, de a legfontosabb, azt hiszem, hogy más lett a város szellemisége. Végeztettünk egy nagy merítésű budapesti felmérést, ahol minden mutató terén javulást érzékeltek a válaszadók. Csak egy terület volt, ahol ugyan szintén tapasztaltak némi javulást, de ezt a kérdéskört ítélték meg a legkevésbé pozitívan a válaszolók.


– Melyik volt ez?

– A hajléktalanok közterületi tartózkodása. Nem azzal van a baj, hogy túl szigorúnak tartanák a törekvéseinket. Éppen ellenkezőleg. Nem akarok senkit sem megbántani, de két évvel ezelőtt az aluljárókban rend volt. Két évvel ezelőtt alig volt utcai koldus. Mióta az akkori ombudsman kezdeményezésére az Alkotmánybíróság megsemmisítette a fővárosi rendeletet, újra elszabadult a pokol. Megint meg kell említsem, hogy egyes civil szervezetek olyan követelésekkel állnak elő, amikre jogosítványa sincs a fővárosnak: méltánytalan és kezelhetetlen javaslatokkal heccelik a közvéleményt.


– Például?

– Például, hogy vegyünk el emberektől üres lakásokat és adjuk oda azokat hajléktalanoknak. Nem is tudnánk ezt teljesíteni.


– Milyen alapon kérik?

– Azon az alapon, hogy a város mindenkié, tehát vagy adjunk soron kívül ingyen lakást, vagy hadd legyenek tele az aluljárók hajléktalanokkal. Nem akarják életszerűen megközelíteni a problémát. Nem az a megoldás, hogy adjunk oda üres lakásokat hajléktalanoknak. Arról nem is beszélve, hogy alig vannak a főváros tulajdonában üres lakások, és azoknak a jelentős hányada is a cégeink tulajdonában van. Tegyük fel, hogy ezek az emberek kapnának ilyen lakásokat. Nem tudnák fizetni sem a lakásrezsit, sem a közös költségeket, és sokan közülük nem is akarnák ezeket a terheket vállalni. Két-három hónap, de maximum fél éven belül a lakóközösségek ezeket az embereket a lakásokból kitennék, és újra ott lennének a hajléktalanok közt, maguk után hagyva egy csomó adósságot. Ezek olyan álhumánus ötletek, amelyek csak arra jók, hogy eltereljék a figyelmet azokról az eredményekről, amelyeket a Belügyminisztériummal összefogva a hajléktalanellátás körülményeinek javításában elértünk. Ha például a hajléktalanszállóra rendőrt küldünk azért, hogy az ott élők ne verekedjenek össze egymással, és egymást ne lopják meg, akkor arról kezdenek cikkezni, hogy börtönszállókat hozunk létre. Így nem lehet előrehaladni: meg kell nézni, hogy a nyugat-európai országokban hogyan kezelik ezt a kérdést. Elárulom, jóval szigorúbban. Attól, hogy a hajléktalanokat heccelik, ők maguk még nem fognak jobb helyzetbe kerülni.


– Válsághelyzetekből is kijutott bőven 2015-ben. A főváros jól kezelte a menekültválságot, bár nem volt könnyű dolga.

– Megpróbáltunk a magunk részéről mindent megtenni, inkább több, mint kevesebb sikerrel. Ez a kérdés azonban alapvetően a kormány kompetenciájába tartozik, és úgy érzem, a magyar kormány nagyon észszerűen járt el ebben a rendkívül veszélyes helyzetben. Akinek van egy csepp józan esze, az elgondolkodik azon, hogy mi is történik valójában.


– Országos sikerekből a már-már eltemetett magyar labdarúgás terén is kijutott tavaly. A magyar–román meccs előtt úgy fogalmazott, hogy ön még látott magyar focit… A norvég meccsek után még mindig szkeptikus?

– Nem akarom alábecsülni azoknak a munkáját, akik évek óta a magyar futball felemelkedésén dolgoznak. Ebben a munkában valóban látszik a következetesség. De hadd mondjam ismét, ma már másodszor, hogy ez csak az érem egyik oldala. Én is láttam a norvég meccset a televízióban. Végül nem mentem ki. Magyar futballmeccseket élőben nagyon ritkán nézek, de ahhoz a korosztályhoz tartozom, amelyik még látott nagyon erős magyar futballt. Talán nem is vagyok tájékozatlan a labdarúgás terén, jómagam is futballoztam, gyerekkoromban minden szabad időmet focizással és strandolással töltöttem, mert akkor még se televízió, se számítógép nem volt. Kora gyerekkorom óta lelkes Ferencváros-szurkoló vagyok. A magyar válogatotton kívül a brazil válogatott és a Real Madrid számomra a két numero szekundo, mert a numero uno természetesen a magyar válogatott és az FTC… Ezeket azért mondtam el, hogy érzékeltessem, nem vagyok teljesen dilettáns a futball terén. Ám abból még messzemenő következtetéseket a magam részéről nem vonnék le, hogy a selejtezőcsoportunk egyenesági kijutást érő helyeiről lecsúszva, pótselejtezőn, Norvégia ellen egy öngóllal továbbjutottunk úgy, hogy jelenleg 24 csapat jut ki az Európa-bajnokságra a korábbi 16-tal szemben. Örülök annak, amit láttam a magyar válogatottól a norvég meccsen, mert az már kezdett a futballra emlékeztetni, de a felemelkedésről szóló nyilatkozatokkal mindenképpen várnék az Eb végéig.


– Egy új év kezdetén mit kíván a Demokrata olvasóinak az új esztendőre?

– A budapestieknek egy kis nyugalmat és sok szerencsét, ahogy mondani szokás. De mivel nem a szerencsében hiszek, ezért a Jóisten támogatását kérem a nemzet fővárosa és az egész nemzet számára.

Hernádi Zsuzsa