Ökörvér és sárkánykarom
Az Iparművészeti Múzeumban Az ősi Kína művészete címmel nyílt kiállítás, amely mintegy hétezer év keresztmetszetét adja, a különböző dinasztiák udvari kultúrájából felvillantva jellegzetes és kuriózum műremekeket, mint amilyen például a kínai császárságot megalapító Qin Shi Huangdi császár sírját védelmező cseréphadsereg két agyagkatonája.
Az örökléttel farkasszemet néző, túlvilági nyugalommal uruk sírja mellett őrködő agyagkatonák mindenképpen meghatározó elemei a mostani kiállításnak, már csak kultúrtörténeti hírnevük okán is. A Qin Shi Huangdi síregyüttese a Shaanxi tartománybeli Lintongban, a mai Xi’an közelében található. A tumuluszos síregyüttes alatt fekvő uralkodói sírt a leírások szerint higanyfolyókon úszó szigetek övezik, s ezeken állnak az egykori kínai birodalom meghatározó épületének másai. Innen, e sírtól csupán másfél kilométerre keletre bukkantak rá 1974-ben a császári sír védelmezőire. A Kr. e. III. század végén elhunyt kínai császár monumentális emléket hagyott az utókorra: hétezer életnagyságú terrakotta harcos hadrendbe állítva óvja halott uralkodóját, elöl az íjászok és a kocsisok, hátrébb a gyalogság. A kiállításon megtekinthető két harcost éppen úgy, mint a többit, kiváló minőségű agyagból, öntőformázással készítették, mindegyik figurát egyedi arcvonásokkal, hajviselettel ruházták fel készítőik.
Változó felfogás
Az Ősi Kína című tárlat majd három évtizedes szünet után mutat be régészeti és iparművészeti anyagot hazánkban – más kérdés, hogy a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum a Szépség szíve címmel éppen tavaly rendezett átfogó kínai művészeti kiállítást, ám nagyrészt saját, egyébként nemzetközi összehasonlításban jelentős gyűjteményéből válogatva. A tárlat anyagát kínai szakemberek állították össze az alapján, hogy mit szeretnének bemutatni kultúrájukból Európának. Mindez összhangban van Kína elmúlt években tapasztalható változó felfogásával: ráébredtek ugyanis, hogy a művészet fontos közvetítő nyelv a világ felé.
Fajcsák Györgyi sinológus, a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum igazgatója és e tárlat hazai szakértője a hazánkba érkezett kínai anyag kapcsán hangsúlyozta, Kínában a történelem és a dinasztiák kronológiája szempontjából az írott forrásokat fogadják el abszolút hitelesnek. Csupán a XX. század első felében jelent meg az a törekvés, hogy a régészeti források is szolgálhatnak fontos adatokkal a dinasztikus múlt feltérképezésénél.
Az Iparművészeti Múzeumban most nyílt kiállítás többek közt Kína egykori birodalmi központjainak tárgyi kultúrájára, az egyes korok udvari kultúrájára fókuszál, a neolitikumtól a XVIII. századig, mégpedig három kínai gyűjtemény anyagából válogatva: a Shaanxi Történeti Múzeumból – e tartományban számos dinasztia fővárosát tárták fel, így a kínai civilizáció egyik központjának számít – jelentős anyag érkezett a hat kínai dinasztia fővárosának tekintett dél-kínai Nanjingból, a Nanjingi Városi Múzeumból, valamint a Chengde Palota Múzeumból, amely a XVIII. században virágkorát élő mandzsu Qing-dinasztia udvari kultúrájának impozáns darabjait kölcsönözte.
Titokzatos lények
A legkorábbi régészeti anyagok a neolitikus kultúrák tárgyai a Kr. e. 5000 és 2000 között virágzó Yangshao-kultúrához köthető festett kerámiák, valamint jádéból készült rituális eszközök. A jáde értékét keménységének, ezzel időtállóságának, színei változatosságának, átlátszóságának köszönhette: a jáde egyszerre jelenítette meg az égi és földi hatalmat, szimbolizálva az uralkodó hatalom elpusztíthatatlanságát is. A Shang-kor művészetének (Kr. e. 1600-tól a Kr. e. 1050-ig) fontos tárgyanyaga az uralkodók hatalmát és gazdagságát reprezentáló bronzedények sora, amelyeket a nemzetség ősének bemutatott áldozat szertartásainál használta. Ezeket a Zhou-dinasztia idején (Kr. e. 1050-től 221-ig) szörnymaszk-, sárkány-, tigris-, cikáda- és madárdíszítményekkel dekorálták. Kína első császára, Qin Shi Huangdi nevéhez a sírját őrző terrakotta hadsereg mellett a Távol-Kelet jellegzetes pénzformájának szabvánnyá tétele is fűződik. A kicsi kerek bronzérme közepén négyszögletes lyukkal a Kr. e. IV. században terjedt el, s az egész világ lényegét magán hordozza: a kereknek tartott menny és a négyszögű föld egyesül az érmén, a császár a pénz kibocsátásával tette teljessé az ég és föld jelképes kapcsolatát.
A Han-dinasztia idején (Kr. e. II. századtól a Kr. u. III. századig) épült ki a kínai birodalom hatalmassá: e korszak uralkodóinak sírjait a mai Xi’an közelében mesterséges földhalmok rejtik, amelybe számos tárgyat, maketteket, állatok és használati tárgyak másolatait rejtették, a túlvilágon is megidézve az elhunyt evilági életterét. Az e sírokból előkerült lófigurák a mongol póniknál nagyobb testű, szép kiállású, közép-ázsiai területeken tenyésztett, csereáruként a kínai udvarba került lovak másai, amelyeket rendkívül drágán, selyemért szerezhettek meg a kínai előkelők. A Tang-dinasztia (Kr. u. VII–IX. század) uralkodói a Wei folyótól északra elterülő síkság és a közeli hegyvonulat találkozásánál temetkeztek: a sírok föld alá vezető folyosóját falfestményekkel díszítették, és az ide vájt fülkékbe helyezték el a számtalan sírkerámiát, a lóháton ülő előkelőket, a sírokat őrző mitikus állatokat, szolgákat, zenészeket, vagyis mindazokat, akik az elhunyt életének részei voltak. A katonák másai páncélban, kezükben fegyverrel, a hölgyek agyagszobrocskái előkelő asszonyokat, ágyasokat formáztak, ruhájuk, arcfestésük, hajviseletük amolyan túlvilági divatbemutatóként mutatja a korabeli viseletek változásait.
Fűzfaág és lótuszvirág
Ebben a korban virágzott a Távol-Keletről a meditterrán térségen át az Észak-Afrikába vezető legfontosabb kereskedelmi útvonal, a Selyemút: ennek köszönhető az arany és ezüst elterjedése, és ez hozta el Kínába a buddhizmust is, amelynek művészete ugyancsak ekkoriban érte virágkorát. A konfucianizmus tanaival merőben ellentétes nézeteket hirdető, az egyéni megváltás gondolatát hangsúlyozó buddhizmust a nomádok alapította dinasztiák támogatták államvallásként. A buddhista barlangtemplomok domborművein egy központi alak köré rendezve láthatók a buddhista hitvilág alakjai: általánosan elterjedt ábrázolástípus a középen a lótusztrónuson ülő Buddha-alak, két oldalán bódhiszattva kísérői és tanítványai. Az egyik legnépszerűbb istenség Guanyin bódhiszattva, akit a „világ hangjait halló” könyörületesség és irgalom istenségeként számos alakban ábrázoltak: leggyakrabban vázával, a tökéletes harmónia és béke jelképével, valamint fűzfaággal vagy lótusszal. A mandzsu Qing-dinasztia főként a tibeti buddhizmus támogatója volt, így a XVIII. század idején a tibeti volt a kínai buddhista művészet legfőbb forrása. Legnépszerűbb tibeti védőistenség a Szitatárá, akit fiatal nőként, hét szemmel ábrázoltak, és a hívők hosszú életért imádkoztak hozzá.
A dél-kínai birodalmi központ, Nanjing a Jangce partján fekszik, a Ming-kor császárai egészen a XV. század elejéig itt uralkodtak: e korszakot csodálatosan kidolgozott filigrán ékszerek jellemzik, hajban, karon, fülben viselt ékszerek mutatják előkelő viselőik gazdagságát: a főnixmadaras hajtűk különleges mesterségbeli tudásról és művészi érzékenységről tanúskodnak. Egyébként nem csak nők, a férfiak is hordhattak aranyból készített fejéket. Az öltözékek ugyancsak tükrözték viselőjük társadalomban betöltött helyét: a bokáig érő, ötkarmú sárkányokkal díszített köntöst ünnepi alkalommal hordták.
Holdfény a porcelánon
Természetesen a porcelánkészítés mesterségét, valamint egyik nevezetes központját, a Dél-Kínában található Jingdezhent is megidézik a tárlaton: a XIV. század végén alakult meg itt a Császári Porcelánmanufaktúra, a legnemesebb típusok az egyszínmázas vagy a máz alatti vörös festéssel díszített darabok voltak. A kínai kék-fehér díszítésű porcelánok a XV. századtól lettek a császári lakóterek meghatározó tárgyaivá. Az igencsak gazdag vizuális költőiségről tanúskodó ökörvér, hamvas őszibarack, holdfény vagy teapor máz elnevezései már a szín és technológia megújítására tett kísérletezések XVIII. század vívmányai.
E korszak jelentős központja volt a Qing-dinasztiát megalapító (1644–1912) mandzsu császárok nyári palotájaként használt Chengde: az innen származó tárgyak festményeket, rekeszzománc tárgyakat, ékszereket is felvonultatnak, egy letűnt kor emlékeit: e dinasztiával ért véget a kínai császárok kora. A kiállítás április 19-ig látogatható.
Szentei Anna
