A Szeretet Márciusa - Kárpát-Medencei Ökumenikus Emlékünnepély
A húsz éve történt marosvásárhelyi pogromkísérletre emlékező, A Szeretet Márciusa elnevezésű kétnapos rendezvénysorozat záróeseményeként került sor a II. Kárpát-Medencei Ökumenikus Emlékünnepélyre 2010. március 20-án a Vártemplomban. A Kárpát-medencei magyar történelmi egyházak képviselői első ízben tavaly augusztusban gyűltek össze a szegedi Dómban, hogy felemeljék szavukat a felvidéki magyarok védelmében. Ez alkalommal a marosvásárhelyi Fekete Március áldozataira emlékeztek, és a krisztusi szeretet útját hirdetve előremutató módon a megbékélésért imádkoztak.
Az ökumenikus emlékünnepélyt megnyitó istentiszteleten Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese szolgált. Pál apostollal szólva hitet tett amellett, hogy Krisztus a mi békességünk, aki eggyé tette mind a két népességet, és lerombolta a köztünk lévő falakat. Krisztus útja az egyetlen, és ha mindent betartanánk, amit Ő reánk hagyott, nem csupán a másiktól várnánk el, akkor megérkezne közénk a békesség – hangzott az igehirdetés során. A püspökhelyettes a látható és láthatatlan falakról osztotta meg gondolatait az ünnepi gyülekezettel: láthatatlan sötét fal ereszkedett le közénk alig három hónappal azután, hogy 1989-ben egymás nyakába borulva örvendtünk annak, hogy új világ kezdődik, mondotta Kató Béla. Ekkor veszítettük el a megmaradt szász testvéreink nagy részét is, és tőlünk is sokan ezen események következtében vándoroltak ki. Meddig lehet még ilyen falak között élni? Hogyan lehetne ezeket a falakat lebontani? – tette fel a kérdést. Gyors eredményre nem lehet számítani, a Berlini Falat sem volt könnyű lerombolni – ráadásul a láthatatlan anyagból készült falak sokkal nehezebben omlanak le.
Ötvös József marosvásárhelyi református esperes házigazdaként szólt a gyülekezethez: gondolatainkban a Fekete Március, vágyainkban a Szeretet Márciusa él, mondta. Trianonban az országot darabolták fel, Marosvásárhelyen az együttélés láncait szakították szét, kapcsolta össze nemzeti tragédiáinkat az esperes, aki azt is megemlítette, hogy hat és fél évig Görgény völgyében volt lelkipásztor, tehát ismerte azokat a parasztokat, akiket leitatva Marosvásárhelyre szállítottak buszokkal – 1990 márciusában viszont nem ismert rájuk. Mivel tudja, hogy alaptermészetüket tekintve nem olyanok, amilyennek Marosvásárhelyen mutatták magukat, ezért hisz a megbékélés és együttélés lehetőségében – hangsúlyozta a református esperes.
Ezután Antal János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) külügyi tanácsosa köszöntötte a jelenlévőket, külön kiemelve a jelenlévő görög-katolikus egyházi elöljárókat.
Tőkés László püspök, EP-képviselő beszédében összefoglalta: a marosvásárhelyi események húszéves évfordulóján több helyszínen több rendben emlékeztek meg, a Terror Házában alig több mint egy hete tüntették ki Petőfi Emléklappal a magyarok oldalán harcba szálló cigányokat, azután Brüsszelben az Európai Parlament épületében szervezett konferenciát az erdélyi képviselő irodája, amelyen többek között román kollégáikkal, Marius Oprea harcos antikommunista történésszel, Mircea Toma újságíróval és Monica Macovei EP-képviselővel, volt igazságügyi miniszterrel közösen vonták le a Fekete Március, jól megírt forgatókönyvön alapuló események sorából adódó következtetéseket.
Az egykori temesvári lelkipásztor ugyanakkor felemlítette: többen azt követelik, hogy ne politizáljon az egyház. „Mi erkölcspolitikát folytatunk. Vannak dolgok, amelyek mellett ki kell állni.” – mondotta a püspök, lám, az ortodoxok is kiállnak a székelyföldi románok mellett, ahogyan Márton Áron és Makkai Sándor is kiálltak népük érdekeiért. „Hitbéli kötelességünk kiállni népünk mellett” – szögezte le Tőkés László. Húsvét előtt, nagypéntek felé közeledünk, méltán siratjuk Jézust, hiszen érettünk kereszthalált szenvedett, fűzte tovább gondolatait a püspök, ám Ő azt mondja, hogy magunkat sirassuk, hiszen a mi bűneink miatt halt kereszthalált. És Jézus a keresztfán példát mutatott, amikor azt mondta: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek – így kell gondoljunk a libánfalvi, görgényi parasztokra is. A marosvásárhelyi események a kommunista hatalom átmentését szolgálták, jelentette ki Tőkés László: emlékezésünk nem öncélú, hanem a múltfeltárásra, az igazság felszínre hozására alapozott közös jövőnket szolgálja. Zárásképpen József Attilát idézte az EP-képviselő, mint aki a leghitelesebb „Duna-stratégiát” fogalmazta meg: „A múltat be kell vallani (…) A harcot, amelyet őseink vívtak, / Békévé oldja az emlékezés, / s rendezni végre közös dolgainkat, / ez a mi munkánk; és nem is kevés.”
Erre a stratégiára van szükségünk a Kárpát-medencében – nyomatékosította Tőkés László. A püspök kérésére egyperces néma csönddel adóztak a jelenlévők a halálos áldozatok emlékének.
Kiss-Rigó László szeged-csanádi római katolikus püspök, az első ökumenikus nagytalálkozó egyik kezdeményezője és házigazdája a szeretet erejéről beszélt. Mint kifejtette, az összefogás, a szeretet jelenti az igazi erőt. Bűn, bűnbocsánat, igazság és a szeretet – ez a négy fogalom írja le legjobban az ökumenikus emlékünnepély tartalmát, mutatott rá a katolikus elöljáró. Ezelőtt húsz évvel bűn történt, amit meg kell nevezni és nem szabad elfelejteni. Az áldozat, ha keresztény, megbocsát, amint azt Jézus tanítja, viszont a bűnbocsánat elválaszthatatlan a bűnbánattól. Ugyanakkor a bűnbocsánat nem csak az elkövető, hanem a mi sebeinket gyógyítja – mondotta a püspök.
Ioan Fărcaş balázsfalvi görög-katolikus érseki helynök a párbeszéd, a nyitottság, az egymásra figyelés fontosságáról szólt, Pásztor Zoltán, a kassai római katolikus egyházmegye helynöke a felvidéki magyarok testvéri együttérzését tolmácsolta. „Vállaljuk egymás iránt a felelősséget mi, magyarok, és vállaljuk egymásért a felelősséget mindannyian, akik a Kárpát-medencében élünk – ne hagyjuk el azokat az értékeket, amelyek nélkül nem tudunk tanúságot tenni sem magyarságunkról, sem európaiságunkról” – mondta Pásztor.
Az ökumenikus emlékünnepélyen az egyháziak mellett szót kapott Mikola István fideszes képviselő, Balog Zoltán, a Magyar Országgyűlés Emberi Jogi Bizottságának elnöke, Ágoston András délvidéki politikus, valamint Brassai Zoltán marosvásárhelyi professzor is. Alkalmi beszédben fogalmazták meg gondolataikat: Erdélyi Géza felvidéki nyugalmazott püspök, Mózes Árpád erdélyi nyugalmazott evangélikus püspök, Nagy László erdélyi unitárius főjegyző és Weisz Péter, a Barankovics Izraelita Műhely elnöke.
Az ökumenikus találkozó ünnepélyességét a Psalmus Vártemplomi Énekkar szolgálata emelte, Ritziu Krisztina két gyönyörű népdal hiteles tolmácsolásával, míg Péterffy Lajos színművész érzelemdús szavalatával járult hozzá az emlékünnepély emelkedettségéhez.
A résztvevőkkel Tőkés László EP-képviselő ismertette a II. Kárpát-Medencei Ökumenikus Nagytalálkozó alkalmából megfogalmazott Állásfoglalást, amelyet egyhangúlag fogadtak el, és amelyben egyebek mellett megállapítják: „az 1989-es romániai népfelkelés, »Temesvár szellemével« ellentétben 1990 »Fekete Márciusán« az alighogy megbuktatott nacionál-kommunista rezsim átkos szellemének kísértete tért vissza Erdélybe, és végezte romboló munkáját Marosvásárhelyen. A csodálatos temesvári forradalom a kommunista visszarendeződés útját egyengető ellenforradalmi agresszióba csapott át. A »Megváltó Karácsony« idején tapasztalható nemzeti-kisebbségi összefogás helyét a más néven újjáalakuló, volt Szekuritáté által mesterségesen előidézett megosztottság foglalta el.”
Az ökumenikus emlékünnepély üzentét szintén a Állásfoglalásból idézzük: „Az erdélyi tolerancia és Temesvár szellemében, Marosvásárhely »Fekete Márciusa« ellenében a Szeretet Márciusának krisztusi üzenetét hirdetjük meg, az önmagát értünk áldozó és harmadnapon feltámadott Úr Jézus evangéliumát idézve: »Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek; nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!«” (Jn. 14,27)
