Az aranykor krónikája – Egészségügy: az újraélesztés megtörtént

Fotó: MTI, archív

Augiász istállója rokokó palota volt ahhoz képest, amit 2010-ben a Fidesz–KDNP-kormány örökölt egészségügyi ellátórendszerként. Eladósodott, lepukkant, gyengén felszerelt kórházak és rendelőintézetek, átláthatatlan várólisták, összekuszált betegutak, betöltetlen háziorvosi praxisok: nagyjából ez a romhalmaz várt megoldásra. Az elmúlt nyolc év lépéssorozatát érdemes számba venni azért, hogy tudjuk: milyen messzire jutottunk azóta.

A központi aneszteziológiai és intenzív betegellátó osztály egyik kórterme a megújult egri Markhot Ferenc Kórházban

 

A jobboldali politikusok egyetértettek abban, hogy mindenkinek jár az egészségügyi ellátás, az ellátórendszert egységes, társadalombiztosítási alapon kell működtetni. Nagy előrelépés volt ez a szocialista-neoliberális elképzelésekhez képest, amelyek szerint egy amerikai típusú, több-biztosítós, fizetős rendszert kellett volna kiépíteni, aminek csak első lépése volt a vizitdíj bevezetésének kísérlete. A frissen hivatalba lépő kormánynak azzal is szembesülnie kellett, hogy a kétezres évek forráskivonásainak eredményeképpen az egészségügyi ellátásra fordítható pénz 2010-ben 500 milliárd forinttal volt kevesebb a régiós átlagnál, és ami még súlyosabb, az összeg nagysága reálértéken 250 milliárd forinttal maradt el az 1990-es szinttől.


Semmelweis-terv. A drámai helyzetben a Fidesz–KDNP-kormány a választások után szinte azonnal szakmai vitára bocsátotta a Semmelweis-tervet, amely az egészségügyi rendszer átfogó átalakításának receptjét tartalmazta, és amely a vita lezárultával felvázolta a teendőket.


Várólisták. Az első lépés az volt, hogy meg kellett határozni azokat a szakmai kritériumokat, amelyek alapján át lehetett tekinteni, hol hányan szerepelnek az előjegyzési névsorokban, és milyen műtéti típusok esetében van szükség gyors beavatkozásra. Csak ezután lehetett hozzálátni a valódi rendtevéshez annak érdekében, hogy leszűkítsék a várakozási időt. E célra a kormány 2010 óta húszmilliárd forintot költött, így sikerült radikálisan, több mint 70 ezerről 28 ezerre csökkenteni a várakozók számát, és leszorítani a várakozási időt. Mára eljutottunk odáig, hogy egyes műtéti típusokban a legjobbak között vagyunk Európában, vagyis nálunk kell a legrövidebb időt várni a beavatkozásra.


Adósságrendezés. A Semmelweis-terv kidolgozói eltökéltek voltak abban, hogy köztulajdonban kell tartani a kórházainkat, amihez komoly átalakításra, egységes irányítási és felügyeleti rendszer kiépítésére, valamint állami támogatásra van szükség. Ez a megoldás az addig kórháztulajdonos önkormányzatok többsége számára is megfelelő volt, hiszen eladósodásukhoz ez a tulajdonosi szerep jelentősen hozzájárult. Az adósságrendezés azonban nem ment egy csapásra. Kezdetben évi 60-80 milliárd forintot kellett e célra fordítani. A beavatkozások eredményeképpen a korábban havonta felhalmozott 4,5-5 milliárd forintos adósságot a kórházszövetség adatai szerint 2016-ra sikerült havi kétmilliárdra csökkenteni. Az intézkedéssorozat mellékhatásaként az intézmények megszabadultak a maguk előtt görgetett, végképp visszafizethetetlenné duzzadó tartozástól. Az eladósodás megállítását szolgálta a gyógyszerköltségek és a gyógyszerárak emelkedésének megfékezése, hiszen a készítmények drágulása korábban szintén hozzájárult az intézmények eladósodásához. Az áremelkedésnek a 2011-ben bevezetett vaklicit rendszere vetett gátat azzal, hogy így a gyártók valóban rákényszerültek a versenyre, miközben az ország gyógyszerkasszája tetemes megtakarítást könyvelhetett el.

A Heim Pál Gyermekkórház felújított, színesre festett főépülete

 

Kórházfelújítások. A 2010 előtti húsz-huszonöt évben halogatott kórházfelújítások szintén tarthatatlan helyzetet okoztak. Az intézmények megújításához azonban koncentrálni kellett a rendelkezésre álló pénzt. Ezért született az a döntés, hogy az épületek felújítása, az eszközpark korszerűsítése azokban a régiókban kezdődjön el, ahol uniós források is rendelkezésre állnak. Így összességében 500 milliárd forintot fordíthattunk a vidéki kórházakra és az egészségügyi hálózat megújítására. Ez áttörést hozott az ellátórendszer korszerűsítésében, hiszen ez az összeg két és félszerese volt annak, amennyit a 2010 előtti húsz évben költöttünk e célra.


A vidéki hálózat megújítása után a központi régió, vagyis Pest megye és a főváros egészségügyi hálózatának korszerűsítése kezdődhet el. Az átfogó fejlesztési koncepció szerint a fővárosban és a megyében 2025-ig az összes fekvőbeteg-intézmény megújul, emellett három „szuperkórházat” alakítanak ki, amelyek közül az egyik zöldmezős beruházásként Dél-Budán épül. Minderre évente 55-60 milliárd forintot szánnak a költségvetésből. A tavaly bejelentett tervek előkészítése folyamatban van, de az építkezések és a tatarozások beindulásáig is megkezdődött az eszközpark felújítása. Ennek részeként például új diagnosztikai készülékeket kapott az Országos Onkológiai Intézet és új lélegeztetőt az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet.


Országos Mentőszolgálat. 2010-re a mentőszolgálat szintén drámai helyzetbe került, elöregedett járműparkkal, selejtezésre érett eszközökkel, szörnyű munkakörülmények közepette kellett életeket menteniük a mentőtiszteknek és mentőorvosoknak. Ráadásul az ország számos régiója fehér foltnak számított, ott nem is működtek mentőállomások. Ám e területen is sikerült áttörést elérni. Felépült 30 új mentőállomás, 97 pedig megújult. Csatasorba állt 516 új mentőautó, és az idén további 200-at állítanak hadrendbe. Nyolc év megfeszített munkájának eredményeképpen elmondhatjuk, hogy az Országos Mentőszolgálat valódi hungarikum lett, hiszen a világon egyedülálló módon nincs olyan szeglete az országnak, ahová ne érhetne ki idejében a segítség.

CT-készülék a mosonmagyaróvári Karolina Kórház és Rendelőintézetben, ahol felavatták a felújított rehabilitációs osztályt és az új sürgősségi betegellátót

 

Béremelések. A nagy léptékű beruházások és fejlesztések mellett az egészségügyi kormányzat elszánt volt a béremelések kérdésében is. 2012-ben és 2013-ban két lépcsőben 95 ezer egészségügyi dolgozó bére emelkedett. A kórházakban és a szakrendelőkben dolgozók bruttó keresete átlagosan 27 százalékkal nőtt. 2015-től a korábbi pótlékokat és mozgóbérelemeket az alapbérbe integrálták, így láthatóvá téve a bérezésben korábban meglévő igazságtalan elosztást. Mindez jó alapot szolgáltatott a további béremelésekhez is Az intézkedések következtében 2010-hez képest egy tapasztalt ápoló bére 60-65 százalékkal, a szakorvosoké átlagosan 85 százalékkal emelkedett. Ám ez a szám egy hosszú ideje praktizáló orvos esetében elérhette akár a 145 százalékot is. Egy húszéves gyakorlattal rendelkező szakorvos bruttó bére 2018-ra meghaladhatta a 815 ezer forintot. A bérek rendezése érintette a mentősöket is. E területen összesen 67 százalékkal nőttek a keresetek. A béremelések folytatódnak.


Elvándorlás. A bérek folyamatos emelésének köszönhetően sikerült megálljt parancsolni az orvosok és egészségügyi szakdolgozók elvándorlásának is. 2016-ban 53 százalékkal kevesebb orvos kért első alkalommal a külföldi munkavállaláshoz szükséges hatósági bizonyítványt, mint 2010-ben, és kétszer annyi fiatal rezidens orvos kezdte meg itthon a szakképzést, mint hat évvel korábban. A tapasztalatok pedig azt mutatják, az elérhető magasabb béreknek, a pluszjuttatásoknak, a kiszámítható viszonyoknak köszönhetően egyre többen vannak, akik néhány év külföldi munkavállalás után hazatérnek. Ám sok teendő van még addig, amíg sikerül megoldani a nagy létszámú korosztályok nyugdíjba vonulása miatt fellépett és várhatóan a közeli jövőben még égetőbbé váló nővérhiányt. A béremelések mellett sürgetővé vált a középfokú szakképző rendszer fejlesztése és olyan ösztöndíjrendszer kiépítése, amelynek révén vonzóbbá tehető a pálya a fiatalok számára. Az egészségügyi kormányzat komoly reményeket táplál a Mihalicza-ösztöndíjak meghirdetésével kapcsolatban. Ez azt a célt szolgálja, hogy minél több ápoló folytassa tanulmányait egyetemi szinten. Az optimizmus nem alaptalan, ezt mutatja, hogy már első körben több mint száztízen pályáztak az ösztöndíjra. A magas szinten képzett ápolók megjelenése az intézményekben nem csak a szakma presztízsét és erkölcsi megbecsültségét növelheti. Alapot teremt azoknak a terveknek is, amelyek szerint a közeli jövőben újragondolnák az ápolók és az orvosok közötti munkamegosztást.


Háziorvosi praxisok. A betegségek megelőzésében, a betegellátásban a háziorvosok kulcsszerepe megkérdőjelezhetetlen. Az adatok szerint még az évtized első harmadában is nagyjából háromszáz betöltetlen háziorvosi praxis volt az országban. Az átgondolt és egymásra épülő intézkedések eredményeképpen azonban e területen is megkezdődtek a változások. Az utóbbi három évben sikerült az üresen álló praxisok húsz százalékát feltölteni. Ez annak köszönhető, hogy 2015-től folyamatosan javították a finanszírozási feltételeket a Magyar Orvosi Kamarával kötött megállapodás értelmében. Eszerint a háziorvosok és a házi fogorvosok évente 130 ezer forinttal többet fordíthatnak a rendelők működtetésére, fejlesztésére. Ez azt jelenti, hogy 68 százalékkal nőtt a fenntartásra fordítható összeg. A háziorvoshiány enyhítésében komoly szerepe volt annak is, hogy ma már húszmillió forintos letelepedési támogatásra számíthatnak azok a fiatal orvosok, akik egy hat éve üresen álló praxis gondját elvállalják. Bízhatunk a helyzet további javulásában, hiszen ma lényegesen több orvos dolgozik Magyarországon, mint a rendszerváltozáskor, vagy akár 2010-ben. Az orvosi egyetemeken is 40 százalékkal többen végeznek évente, mint 2010-ben. A reményeket pedig tovább táplálja, hogy jelentősen csökkent az orvosok elvándorlási hajlandósága.


A választóknak április 8-án dönteniük kell arról is, hogy folytatódjék-e az átgondolt építkezés, vagy az ellenzéki elképzeléseknek megfelelően visszaforduljunk a felújított kórházak privatizációja és a fizetős egészségügyi ellátás felé.

Lapszám: