A populizmus közönséges szitokszó a globalista elit szótárában. Azt a bűzös, ragadványos posványt értik alatta, amikor bizonyos politikusok és kormányok népük nevében és nemzetük érdekeit szem előtt tartva irányítják országukat. Orbán Viktorra és kormányára naponta sütik rá a populizmus bélyegét, már nemcsak Brüsszelben, hanem New Yorkban, az ENSZ-központban is. De populistának mondják a migránsokkal szemben keményen fellépő olasz kormányt vagy Donald Trump határozott elnöki elképzeléseit is.

A populizmus verbális fegyver a globalisták kezében. Mit értenek alatta? Egy olyan politikust, pártot vagy kormányt, amely a demagógia, a félelem és az előítélet eszközeivel operál. Csupán játszadozik saját népével, hisz egyszer úgy tesz, mintha levenné e nép válláról a felelősséget, máskor meg úgy, mintha bevonná a politikai döntéshozatalba. A populista csak pozitív üzeneteket küld a társadalom felé, mindenekelőtt jól hangzó ígéreteket, amelyekről maga is tudja, hogy egyébként teljesíthetetlenek. Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász szerint ez a beállítás összességében olyan képet fest a populistának titulált politikusról és pártjáról, mintha az csak és kizárólag saját népszerűségét szeretné magasba emelni, hogy megszerezhesse és meg is tarthassa a népe fölötti hatalmat. Vonzónak tűnő programmal lép színre, ami azonban valójában tartalmatlan, megvalósíthatatlan. Fricz Tamás politológus úgy véli, a minél nagyobb hatás kedvéért a globalista gondolkodók gyakran ki is terjesztik az előbbi vádakat. Mondván, egy populista vezető szükségszerűen antidemokratikus, rasszista és diktatórikus. Vagyis akár fizikai értelemben is veszélyes lehet egy kritikus hangú közösségre, egyénre.

Barbárok kora

A globalisták baloldali és jobboldali populizmust is ismernek, ezek közös jellemzője az elitellenesség. A baloldali elsősorban osztályharcos, a jobboldali pedig nacionalista profilt mutat. Gyakran elhangzik Brüsszelben és az EP-ben, hogy vészesen terjed a populizmus eszmerendszere az unióban, és azt is megtalálták már, hogy ki terjeszti. Természetesen Orbán Viktor. „A tagországok nemzeti kormányai saját népük érdekekeit tekintik elsődlegesnek, ez pedig utat nyit a populizmus előtt, ami veszélyes helyzetet teremt, mert a populizmus semmilyen problémát sem old meg, csak gondokat és bajokat okoz” – nyomta meg a vészcsengőt Jean-Claude Juncker, az EB elnöke.

De hogy milyen konkrét bajokra gondolhatott Juncker? Kiszelly Zoltán politológus szerint mindenekelőtt azokra a máig lezá­ratlan vitákra, amelyek a genderizmus, a gazdasági strukturálódás és a migráció terén robbantak ki az unióban, a populistáknak köszönhetően. Pedig az embereknek már elegük van abból, hogy miközben a genderizmust és a migrációt dicséri a fősodratú nyugati politika, a 2008-ban kezdődött pénzügyi és gazdasági világválság árát a népekkel fizettették ki. A gazdagnak hitt Németországban is csökken az életszínvonal, és a népek nem akarnak tovább fizetni.

A magyarok pedig nemcsak fizetni nem akarnak, de nem követik azokat a gazdasági és pénzügyi instrukciókat sem, amelyekkel Brüsszel, illetve a Valutaalap próbálta az országot betagolni a globalista világrendbe. Ráadásul olyan migrációellenes politikát folytat, amely más országoknak is példával szolgál, nemcsak a magyarok által feltámasztott visegrádi szövetség államainak. Kiszelly Zoltán úgy véli, a nyugati elitek eltávolodtak saját társadalmaiktól, ami belpolitikai átrendeződésekhez, mindenekelőtt új pártok – AfD, Öt Csillag Mozgalom –, illetve régebbi, nemzeti karakterű politikai erők – például az Osztrák Néppárt vagy a Svéd Demokraták párt – megerősödéséhez vezetett. Szerinte a Svéd Demokraták akár kormánytényezővé is válhat a közelgő svédországi választások után. Most 23 százalékon áll, fej fej mellett a szociáldemokratákkal, de látványos fejlődési tempóra képes, a 2010-es választásokon elért támogatottságát 2014-re megduplázta. És hol volt még akkor a nagy migránshullám?!

Matteo Salvini

Ezt a pártot korábban szélsőséges politikai erőnek nevezte a nemzetközi média. Akárcsak az Osztrák Szabadságpártot, de gyakran megkapta a szélsőségesség bélyegét a német AfD is. Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója szerint a globalista elit váltott, a szélsőségesség helyett most a populizmus stigmáját használja, mint a „politikai barbarizmus” szinonimáját. A megbélyegzés nagyban zajlik. Ifj. Lomnici Zoltán szerint az olasz Matteo Salvini Északi Ligájára, a holland Geert Wilders Szabadságpártjára is éppen úgy rásütötték a populista jelzőt, mint például a francia Marine Le Pen Nemzeti Összefogására. Ha végigtekintünk a populistának bélyegzett európai pártok során, akkor azt látjuk, hogy mindannyian migrációellenes beállítottságúak. Emellett közös bennük, hogy a szuverenizmus/unionizmus vitában az előbbi mellett foglalnak állást, tehát a nemzetek Európájában, és nem az Egyesült Európai Államokban gondolkodnak. Fricz Tamás szerint ma minden olyan párt megkapja a megbélyegző populista jelzőt, amely fellép Európa védelmében.

Bár többféle, akár markánsabb különbséget is fel lehet fedezni e pártok ideológiájában, szintén közös bennük, hogy realitásvezérelt politikát folytatnak. Azaz csakis a valósághoz, a tényszerű összefüggésekhez tartják magukat, legyen szó migrációról vagy pénzpolitikáról, akár szociális kérdésekről. Brüsszeli értelmezés szerint egyébként egy nép is lehet populista, azaz primitív. Ha elfogadja, sőt támogatja a populista vezetőit, hisz nekik és bízik bennük, sőt, kitöltve visszaküldi a nemzeti konzultáció kérdőíveit…

Magyar specialitás

Talán nem írja le szó szerint a jelentésében Judith Sargentini zöldpárti holland EP képviselő, hogy Magyarország egy barbár állam, de kétségtelenül ezt akarja sugallni. Sargentini szinte naponta nyilatkozik arról a médiának, hogy minél előbb el kellene indítani a 7. cikkely alkalmazását hazánk ellen. Mi az elkeseredett magyarellenes indulat oka? Halász János, a Fidesz parlamenti frakciójának szóvivője szerint az, hogy az Orbán-kormány és a mögé felsorakozó társadalmi erő pionír szerepet visz a nemzeti szellem európai erősödében. Így pedig van még esély arra, hogy a földrész népei visszataláljanak klasszikus értékeikhez, hagyományaikhoz, organikus fejlődési pályájukhoz és a népszuverenitáson alapuló demokráciához. Aminek egyik formája a csak „magyar specialitásként” emlegetett nemzeti konzultáció, amely többször kiváltotta Brüsszel kritikáját. Kiszelly Zoltán szerint jellemző, hogy problémákkal terhelt világunkban Jean-Claude Juncker az óraát­állítás kérdéséről tervez összeurópai népszavazást kiírni…

Komoly önellentmondás, hogy a magyar kormány tevékenysége valójában semmilyen módon nem felel meg a globalista elit által megalkotott populizmusfogalomnak. Mert mit is csinál e fogalom szerint a populista politikus? Ahogy volt már róla szó: például olyan, jól hangzó ígéreteket tesz, amelyekről maga is tudja, hogy megvalósíthatatlanok. Csakhogy az Orbán-kabinet nem tesz abszurd ígéreteket, hangsúlyozta Halász János. Amit ígért, azt meg is valósította. Sőt, egyes területeken túlment saját ígéretein is. Halász János szerint a felelőtlen és hamis ígérgetés leginkább a szocialisták sajátja. A 2002-es választások előtt Kovács László, az MSZP elnöke például arról beszélt, hogy pártjának leendő kormánya megduplázza majd a magyar középosztály létszámát. De ott volt Gyurcsány Ferenc és környezete is 2006-ban, amikor az áfa drasztikus csökkentésével hitegette a szavazókat, amit aztán egy rövid idejű, átmeneti mérséklés után az eredetinél is magasabbra lökött. Lendvai Ildikó bejelentése, hogy „nem lesz gázáremelés” pedig már a baloldali hazugságok klasszikusává vált. Az „alapjövedelem”, vagyis a munka nélkül, állampolgári alapon folyósított bér, amelyet nálunk a Párbeszéd Magyarországért hangoztatott, képtelenség. Akárcsak a Jobbik által egyik napról a másikra bevezetendő „uniós bér” is. Bár ez a párt eredetileg populista erőként határozta meg magát, Gyöngyösi Márton, a Jobbik frakcióvezetője úgy nyilatkozott az European Security Journalnak, hogy „segítenünk kell a menekülteket, harcolnunk kell a populizmus ellen, és együtt kell működnünk az EU-val”.

Steve Bannon

A harmadik út

A populizmus politikai fogalma a XIX. század végén született az USA-ban, a People’s Party megalakulásával, amit Populist Partynak, azaz Populista Pártnak is neveztek. A globalista elit és az azt kiszolgáló liberális értelmiség régi szokása, vagyis a közbeszéd tematizálása mellett a nyelvpolitika terén is agresszívan lép fel. Így esett áldozatául a populizmus fogalma is, pedig Kovács István szerint semmi ok sincs arra, hogy a populizmust pejoratív értelemben használjuk. Sok kutató és elemző nem is kezeli annak, egyesek szerint a populizmus nem más, mint a demokrácia korrekciója, vagyis olyan politikai viszonyrendszer, amely kiegyenesíti a demokrácia óhatatlanul is el-elhajló pályáit. Azaz egyfajta ellenőrző szerepet ad a társadalomnak. A külföldön élő dr. Anisits Ferenc pedig azt mondta egy vele készült interjúban, hogy a „populizmus a harmadik utat keresi az individualizmus és a kollektivizmus között, amely a népet a társadalom gerincét képező, önálló kisemberek tömegeivel azonosítja”.

Matteo Salvini olasz belügyminiszter azon van, hogy visszaállítsa a populizmus régi, szerinte pozitív jelentését, melynek lényege a nép és a politikai vezetés természetes kapcsolata. Sőt, nemzetközi populista szövetséget szeretne létrehozni a 2019-es EP-választásra. A Guardian című brit lap szerint pedig Steve Bannon, Donald Trump volt főtanácsadója nemrég Európában járt, és felkereste a populistának bélyegzett politikai erők vezetőit. Találkozott Orbán Viktorral is. Bannon különben egy olyan alapítvány talpra állításán dolgozik, amely szembeszállhat Soros György szervezeteivel. Bannon hálózata a spártaian egyszerű Mozgalom nevet viselné, és többek között tanácsokkal, kapcsolatépítésekkel, adatgyűjtéssel segítené a populistának mondott európai pártokat.

A brüsszeli elit, látva az osztrák, az olasz vagy mondjuk a cseh választások eredményeit, a populizmus veszélyes előretörésével riogat, bemagyarázva Európa népeinek, hogy a populisták becsapják őket. Ifj. Lomnici Zoltán szerint a 2019-es EP-választás darabokra törheti az EU jelenlegi kereteit és szerkezeti elemeit. Az alkotmányjogász meggyőződése, hogy a valóság új uniós parlamentet és bizottságot követel. A jelenlegi EP-képviselők még 2014-ben, azaz a migránsválság előtt szerezték meg a mandátumukat. Talán ennek is szerepe van abban, hogy ügyetlenül és felelőtlenül kezelték és kezelik ma is a krízist, de arról sem szabad megfeledkezni, hogy belőlük építette fel Soros György az Európai Parlament második legnagyobb „frakcióját”, amit méltán tudhat a saját tulajdonú képviselőcsoportjának is.

Matteo Salvini szerint a jövő évi EP-választás már több, mint az unió ügye, hiszen „az egyik oldalon az elit, a bankok, a migráció, a másikon a nép és a munka” áll majd. Az eredmény a világ rendjét is befolyásolni fogja.