Bohócvizit

Fotó: Vidovics Ferenc/Demokrata

Hétről hétre járják az országot, hogy élményterápiás módszereikkel felvidítsák a kórházban fekvő beteg gyermekeket. Ők a bohócdoktorok. A szentesi kórházba kísértük el az önkéntes lelki gyógyítókat.

Csicsi, Edi, Márti és Pepi bohóc. Fotó: Vidovics Ferenc/Demokrata

Ajándékokkal megpakoltan, bohócruhában, piros orral, masnival, parókában, kalapban és cilinderben érkeztek a Karitáció Alapítvány bohócdoktorai a Csongrád megyei Dr. Bugyi István Kórházba, hogy felvidítsák a Csecsemő-gyermekgyógyászati Osztályon fekvő kis betegeket. A gyerekek megilletődötten, ugyanakkor elragadtatva figyelték a színes ruhákba öltözött önkéntescsapatot, akik vidám forgatagként perdültek végig a kórtermeken.

Csicsi bohóc desszertes kosarából mindenki kapott ajándékot, de a csoki­mikulásokból jutott az otthon maradt családtagoknak és testvéreknek is. Míg Edi nagyi rajzzal és bábfigurákkal, addig Márti mesékkel próbálta kizökkenteni a kicsiket a sztetoszkópok, infúziók és gyógyszerek világából, hogy a hazavágyódást és a kezelések fájó élményét egy időre felváltsa a nevetés és a vidámság. A háttérben csöndesen meghúzódó Pepi bohóc pedig olyan boszorkányos gyorsasággal hajtogatta a lufiból készült virágokat, pálmafákat és ide-oda tekergő mókás figurákat, mintha már előre kitalálta volna a gyerekek titkos kívánságait. Pillanatok alatt az ágyakon sorakoztak a meglepetésédességek, hűtőmágnesek, plüssfigurák és gyermekrajzok.

Az önkéntesek ajándékokkal érkeztek. Fotó: Vidovics Ferenc/Demokrata

A bohócdoktorok azonban nemcsak a betegeket, hanem szüleiket is mosolyra fakasztották.

Judit, a nyugodtan szundikáló féléves Marci édesanyja könnyeivel küszködve mesélt arról, hogy kisfiát refluxbetegséggel kezelik, és ilyenkor minden kedves szó, érintés és gesztus értéke megsokszorozódik, ezért értékeli nagyra az önkéntes segítők munkáját.

Csicsi bohóc, Edi, Márti és Pepi rendszeresen megfordulnak az osztályon. Az orvosok és a nővérek mindig szívesen fogadják őket.

– Ez mindenkinek nagy boldogság – jelenti ki dr. Tóth Edit osztályvezető főorvos, aki az éjszakai ügyelet hosszú órái után is mosolygósan fogadja a nem mindennapi vendégeket. – Tudományos tények igazolják, hogy a nevetés gyógyít, a boldogsághormonok pedig fokozzák az immunrendszer működését, ezáltal felgyorsítják a gyógyulási folyamatot. Ráadásul a bohócdoktorok látogatása kizökkent bennünket a hétköznapi rutinból, jókedvük pedig nemcsak a gyerekekre, hanem az egészségügyi dolgozókra is átragad. Az osztályon télvíz idején főként hurutos betegeket és műtét után lábadozókat kezelünk, de vannak nálunk asztmások és olyan gyerekek is, akik – különböző fájdalmak és panaszok miatt – kivizsgálásra érkeznek hozzánk.

A nevetés gyógyít. Fotó: Vidovics Ferenc/Demokrata

A Karitáció Alapítvány szükség esetén tizenöt bohócdoktort tud csatasorba állítani, de közülük a legtöbben nem orvosok vagy nővérek, sőt, még az egészségügyi végzettség sem alapfeltétel. Bohócdoktor ugyanis bárki lehet, aki elvégzi az alapítvány bohóciskoláját, ahol a jelentkezők pedagógiai, pszichológiai és higiéniai ismereteket sajátítanak el, és megtanulnak bábozni és lufit hajtogatni is. Ezeken a tanfolyamokon saját pszichés terhelhetőségük határait is megismerik, hiszen ehhez az önként vállalt hivatáshoz átlagon felüli lelkierő szükséges.

Edi, a szupernagyi például nyugdíjas tanárnő, Márti a médiában dolgozik, Pepi szabadúszó előadónak vallja magát, Csicsi bohóc pedig, aki az alapítvány programkoordinátora is egyben, főállású anyaként viseli a piros bohócorrot.

– Tizennégy évvel ezelőtt beteg kisfiamat kezelték a szegedi kórházban, ott találkoztam először bohócdoktorokkal, akiknek nagyon hálás voltam, mert egy időre el tudták feledtetni velem a gyermekem iránt érzett aggodalmamat – idézi fel emlékeit Csicsi bohóc, vagyis Gere Anikó Mónika. – Már akkor eldöntöttem, hogy egyszer majd szeretnék visszaadni valamit abból az önzetlen gondoskodásból, amit tőlük kaptam. Így lettem magam is önkéntes. A bohócdoktorkodás ugyan kiemelt feladatunk, de kórházlátogatásaink során igyekszünk feltérképezni a családok anyagi helyzetét is, és ahol tudunk, további adományokkal nyújtunk segítséget. A közelmúltban például hátrányos helyzetű gyerekeket vittünk moziba, fogyatékkal élő fiataloknak tartottunk kutyaterápiás bemutatót, és rendszeresen szervezünk ételosztást, tartósélelmiszer-, csokoládé- és ruhagyűjtéseket is – sorolja Gere Anikó Mónika.

Majd hozzáteszi, hogy legkedvesebb élménye, amikor Szegeden, az utcán sétálva összefutott egy olyan kisfiúval, akivel korábban bohócdoktorként találkozott. A fiú megismerte őt, majd váratlanul kivette a zsebéből a titkos ereklyeként rejtegetett piros bohócorrot, és mosolyogva feltette…

A bohócdoktorok azt is elmesélik, hogy a beteg gyerekeknek – saját készítésű rajzok formájában – mindig elhozzák egészséges társaik jókívánságait annak reményében, hogy ezek a színpompás üzenetek jótékonyan hatnak majd a kórházban fekvő gyermekek és hozzátartozóik lelkiállapotára. Hiszen betegséggel szembesülni az ápolásra szorulóknak és a családtagoknak is minden életkorban kegyetlen tapasztalás. Különösen fájdalmas és szívbe markoló kiszolgáltatottan fekvő beteg gyermekeket látni a kórházi ágyakon. Bár a családtagokban ilyenkor mindennél erősebb a segíteni akarás vágya, sokszor tehetetlenséget éreznek.

Hogy mit tehetnek ilyenkor a vigasztaláson túl?

Bíznak az orvosok és nővérek szaktudásában, és erőt merítenek belőle, hogy amíg csak szükség van rá, féltő szeretettel foghassák a kis betegek kezét. Hiszen ahogy a bohócdoktorok mondják: „a gyógyulás megfizethetetlen érték”.

Lapszám: