Büszkék lehetünk közös eredményeinkre

Fotó: Somfai Sándor/Demokrata

Abból indulok ki, hogy a baloldalnak egy jelöltje lesz mind a 106 egyéni választókerületben, és ugyan lesz 106 jobbikos jelölt is, de velük is lesz egyfajta koordináció. Nekünk a mögöttünk hagyott kétciklusnyi kormányzati teljesítménnyel arra kell kérnünk a választópolgárokat, hogy szavazzanak bizalmat a folytatáshoz – mondta a Demokratának Gulyás Gergely, a Fidesz alelnöke és frakcióvezetője.

– A frakcióvezetői poszt talán több nyilvános szerepléssel, ezzel együtt több vitával jár, különösen a kampány előtti és kampányidőszakban, mint az országgyűlési alelnöki tisztség, illetve a Törvényalkotási Bizottság vezetése. Felkészült erre?

– Ami a vitákat illeti, az elmúlt években is, az éppen aktuális tisztségektől függetlenül, sok politikai vitában vettem részt, ebben szerintem nem hoz komoly változást a frakcióvezetőség. Nyilvánvalóan több megszólalással jár, ezt tudomásul vettem és elfogadtam, már csak azért is, mert a választási kampány amúgy is egy aktív időszak a politikában. Ha az Országgyűlés alelnöke maradok, akkor is ez lett volna.


– Az előző két választáson listáról szerzett mandátumot, most viszont biztosnak tekinthető, hogy egyéni körzetben is indul.

– Nagy megtiszteltetés, ugyanakkor többletkötelezettségekkel is jár, hogy a XII. kerület egészét és a II. kerület nagyjából egyharmadát felölelő budapesti hármas számú választókerületben indulok. Mióta Pokorni polgármester úr felkért erre, igyekszem felmérni azokat a legfontosabb feladatokat, amelyek a választókerület előtt állnak. Elsősorban az egészségügy kérdése, a Szent János Kórház, illetve az új Kútvölgyi szakrendelő helyzete, amely az ott élőket legközvetlenebbül érinti. Ezért nagyon örülök annak, hogy a közelmúltban Varga Mihály és Balog Zoltán miniszter urakkal közösen bejelenthettük azokat a fejlesztéseket, amelyekről már kormánydöntés született, és amelynek köszönhetően több mint tízmilliárd forintos forrás áll rendelkezésre a Szent János Kórház felújításához, illetve a Kútvölgyi teljes körű megújításához.


– A frakció működésében tervez-e változtatást ahhoz képest, ami a Kósa Lajos-féle időszakot jellemezte?

– Jól működő képviselőcsoportot vehettem át Kósa Lajostól, ráadásul 2010 óta vele, Lázár Jánossal és Rogán Antallal is frakcióvezető-helyettesként dolgozhattam együtt, akik valamennyien kiváló vezetői voltak a frakciónak. Éppen ezért az én „kampány-frakcióvezetőségem” csak akkor indokolt személyi változtatásokat, ha azt a Kósa Lajos kabinetjébe távozó munkatársak pótlása szükségessé tette.


– Ha az elmúlt hetek ellenzéki megnyilvánulásait nézzük, azt mondhatjuk, hogy a baloldal nem hazudtolta meg magát. Az egyik első frakcióvezetői megszólalása például az volt, amikor Szanyi Tibor Facebook-bejegyzésére reagált, aki egy meglincselt ávós képével és az ünnep szó idézőjelbe tételével zavarta meg az október 23-i megemlékezést. Mennyire volt meglepő ez a szocialista vélemény?

– Azt a bókot tudom megfogalmazni az MSZP irányába, hogy számomra meglepő volt, noha valószínűleg nem kellett volna, hogy az legyen. Az MSZP – az Alkotmánybíróság határozata szerint is – jogutódja az 1956-os forradalom eltiprása során vérben és hazaárulásban fogant MSZMP-nek, de az is kétségkívül igaz, hogy az elmúlt huszonhét évben, talán éppen e bűntudat miatt is, a saját viszonyukat az elődpárti szerepükkel szemben határozták meg. Ennek a legelső, elvtelenségig szimbolikus lépése volt, hogy a köztársaság kikiáltása is 1989. október 23-án történt. Erőtlen próbálkozások voltak arra, hogy október 23-án ennek az évfordulóját is ünnepeljük, holott a rendszerváltozás igen, de a köztársaság kikiáltásának jelentősége nem mérhető az 1956-os forradalomhoz. Ez eleve egy kommunista hagyomány volt, hogy a nemzeti ünnepekre igyekeztek ráerőszakolni valamilyen kommunista vagy legalábbis hozzájuk kötődő ünnepet, így lett augusztus huszadika is az alkotmány ünnepe. Ezzel együtt az elmúlt két és fél évtizedben az MSZP azt kívánta bizonyítani, hogy 1956 demokratikus baloldali törekvéseinek örököse, még ha a jogfolytonosság és jogutódlás ezt egyértelműen cáfolta is. Ami pedig Szanyi Tibor bejegyzését illeti: szegény Molnár Gyula szorult helyzetében hiába nevezi Szanyit egyszerű párttagnak, és mondja azt, hogy ő nem tud minden párttagért felelősséget vállalni, a valóság az, hogy Szanyi Tibor egy személyben a Magyar Szocialista Párt európai parlamenti képviselőinek ötven százalékát teszi ki. És mivel semmi sem változott ezután a Face­book-poszt után, ezt a megnyilvánulást az MSZP álláspontjának kell hogy tekintsük, de legalábbis olyannak, amely összefér az egyik legkiemeltebb szocialista politikai tisztség betöltésével. Ez azért is kifejezetten aggasztó, mert a magyar demokrácia és jogállam alapértékei visszavezetnek bennünket az 1956-os forradalomhoz. Ezért is fogalmazott úgy az első szabadon választott Országgyűlés által elsőként elfogadott törvény, majd pedig Magyarország Alaptörvényének preambuluma is, hogy mai szabadságunk az ’56-os forradalomból sarjadt ki.


– Gyurcsány Ferenc sem változik: tizenhárom évvel a rossz emlékű népszavazás után most elvenné a külhoni magyarok szavazati jogát. Azzal érvel, hogy aki nem él Magyarországon, az nem viseli szavazatának következményeit.

– Azon, hogy Gyurcsány Ferenc és a magyar baloldal bármikor képes saját korábbi álláspontjával száznyolcvan fokkal ellentétes álláspontot elfoglalni, nincs mit csodálkozni, de azért mégiscsak emlékeztetni szeretnék arra: mást sem hallottunk az elmúlt években, mint hogy a határainkon kívül élő, az Európai Unió más államaiban dolgozó magyar választóknak hogyan kell még több beleszólást biztosítani a közügyekbe. Nem értem, hogy ha ez volt eddig a szándék, akkor miért akarja most Gyurcsány Ferenc elvonni tőlük a választójogot. Hiszen ha valakikre valóban igaz az, hogy a saját szavazatuk következményeit nem viselik, azok az évek óta külföldön, például Londonban élő magyarok. A Trianonban elcsatolt nemzetrészek magyarságának életére, sorsára közvetett és közvetlen kihatása is van a választás eredményének. Éppen a Gyurcsány-kormány nemzetellenes politikája a legjobb bizonyítéka ennek, gondoljunk csak a MÁÉRT mellőzésére vagy a kettős állampolgársággal kapcsolatos gyurcsányi álláspontra. Ehhez képest az a választójog-kiterjesztés, amelyet 2011-ben elfogadtunk, kifejezetten visszafogott, és nem hatalmi célokat szolgál. Kizárólag a listás szavazás lehetőségét biztosítottuk azoknak, akik magyar állampolgárok, de a lakóhelyük nem Magyarországon van. Ilyen értelemben az az egy mandátum, amelyet a külhoni szavazatok 2014-ben jelentettek, és az a kettő-három, amelyet esetleg most jelenthetnek, felettébb csekély ahhoz képest, hogy Magyarország egy tízmilliós ország, de egy tizenötmilliós nemzet. Gyurcsány Ferenc kivételével az ellenzéki pártokat is elismerés illeti azért, hogy legalább hallgatólagosan ezt mára mindenki elfogadta.


– Nem csupán ő kezdeményez változtatásokat a választásokkal kapcsolatos jogszabályokban, a Gulyás Márton-féle Közös Ország Mozgalom is úgymond arányosabb rendszert szeretne. Mi a véleménye a javaslataikról?

– Sajnos nem ismerhettük meg a kezdeményezés támogatottságának elementáris nagyságát, hiszen a szemerkélő eső miatt a nagygyűlésük október 23-án érdeklődés hiányában elmaradt. Teljes időzítésbeli, tartalmi és műfaji tévedésnek tekintem, hogy öt-hat hónappal a választások előtt, a parlamenten kívülről, egy országgyűlési képviselettel nem rendelkező mozgalom megfogalmazza gondolatait a magyar választójogi rendszerről. Nekünk ehhez nincs viszonyulásunk, annyira komolytalannak tartjuk.


– Továbbra is hangsúlyos kérdés a közéletben a bevándorlás, illetve a kényszerbetelepítés témaköre. Ezzel kapcsolatban mit vár a következő időszaktól?

– Az lenne jó, ha az Európai Unió szembesülne az igazsággal, az pedig a teljes kudarc és végrehajthatatlanság, amelyet a százhúszezer ember elosztására tett kísérletnél láttunk az előző kvótadöntés utáni két évben. Százhúszezer emberből mindössze harmincezret sikerült elosztani, és a németek elmondása szerint ezeknek kilencven százaléka már náluk van. Ezért tehát józan ésszel azt gondolná az ember, hogy a valósággal bármiféle kapcsolatban lévő döntéshozók nem erőltetik tovább a kvóta szerinti elosztást. Ezzel szemben az Európai Parlament szakbizottsága éppen arra tett javaslatot, hogy felső korlát nélkül, általános jelleggel érvényesítsék ezt a mechanizmust. Sajnáljuk, hogy vannak magyar képviselők – közülük is kiemelkedik Niedermüller Péter –, akik ebben a küzdelemben a magyar érdekekkel szemben a felső korlát nélküli betelepítést ránk erőltetéséért tesznek meg mindent. Reméljük, hogy a bevándorláspárti politikai erők által a választásokon sorozatban elszenvedett vereségek után a következő hónapokban legalább az Európai Unió nemzetállami politikai vezetői belátják, hogy semmi értelme egy olyan rendszer működtetésének, amely bizonyítottan működésképtelen.


– A Magyar Iszlám Közösség felháborodott azon, hogy ön azt mondta Bayer Zsolt műsorában: Magyarországon nem lesz mecset. Mit szól ehhez?

– Ha nekem is szabad lenne felháborodnom, akkor én is felháborodhatnék az iszlám közösség nyilatkozatának a stílusán. Továbbra is azt tudom mondani, hogy az Alaptörvény mindenkinek biztosítja a lelkiismereti és a vallásszabadság gyakorlását, ennek közösségi formáját is. Aki ma az iszlám közösséghez tartozik, és békében gyakorolja a vallását, annak erre alkotmányosan védett joga van. De miután mi megállítottuk a migrációt, és úgy gondoljuk, hogy megőrzendő érték Európa zsidó-keresztény kulturális öröksége, ezért új mecsetek építésére semmilyen ok nincs. Azt is látni kell, hogy Európa-szerte az iszlám radikalizálódás a legtöbb esetben a muszlim hitszónokok tevékenységével, mecsetekben folyó agitációjával függ össze, tehát ha lehet, akkor az iszlám közösség magyarországi képviselőivel is összefogva éppen azon kellene dolgoznunk, hogy Magyarországot megkíméljük ettől.


– A balliberális oldal továbbra is keresi a megfelelő, esetleg közös miniszterelnök-jelöltjét, a Jobbiknál ez a pozíció biztosnak látszik. Mi a véleménye, ők tekinthetők az első számú kihívónak a Fidesz számára?

– Ha megnézzük a közvélemény-kutatásokat, akkor azt látjuk, hogy a legerősebb ellenzéki párt ugyan a Jobbik, de a baloldali pártok szavazótábora összességében ma is nagyobb, mint azoké, akik Vona Gáborékra voksolnának. Ezért kérdéses, hogy tekinthetőek-e ők kihívónak – egyedüli kihívónak semmiképpen nem. A Jobbik legalapvetőbb problémája a hitelesség teljes hiánya. Hiszen attól a párttól, amelynek a mai napig szerepel az alapító dokumentumában, hogy az uniós tagság számukra elfogadhatatlan, meglehetősen hiteltelen mélyebb integrációt követelni és bérunióról beszélni. Attól a párttól, amely antiszemita felhangoktól volt hangos, felettébb hiteltelen a hanuka ünnepére a magyar zsidóságnak küldött üdvözlet. A Jobbik feladta az alapvető elveit, a pártelnök vállaltan megölte a párt lelkét, és a hatalom megszerzése érdekében a Jobbik bármire képesnek tűnik. Ugyanakkor azt a kormányzati kompetenciát, amely a kormányzáshoz szükséges lenne, sehol, semmilyen formában nem látjuk náluk.


– A Fidesz választási felkészülését mennyire befolyásolja, hogy az ellenzék milyen konstrukcióban indul? Hiszen hallani a koordinált jelöltállítás tervéről és más együttműködési elképzelésekről is.

– Én abból indulok ki, hogy a baloldalnak egy jelöltje lesz mind a 106 egyéni választókerületben, és ugyan lesz 106 jobbikos jelölt is, de velük is lesz egyfajta koordináció. Látszik, hogy a Jobbik ma már Gyurcsány Ferencet is csak suttogva meri szidni, immár nem tűnnek áthidalhatatlannak a korábban annak látszó ideológiai különbségek. Az, hogy a szélsőbal és szélsőjobb egymásra talál, nem egyedülálló a világon, így ne csodálkozzunk még egy Gyurcsány–Vona-szövetségen se. Úgy kell készülnünk, hogy lesz egy szélsőjobboldali és egy baloldali jelölt, de ezek között is lesz koordináció. Nekünk a mögöttünk hagyott kétciklusnyi kormányzati teljesítménnyel arra kell kérnünk a választópolgárokat, hogy szavazzanak bizalmat a folytatáshoz. Az eltelt hét és fél évnek egyértelmű, világos, jól látható eredményei vannak. Több mint hétszáznegyvenezerrel dolgoznak ma többen Magyarországon, mint 2010-ben, stabil a gazdasági növekedés, soha a rendszerváltozás óta nem volt példa olyan, a piaci bérekre is kiterjedő béremelkedésre, mint a mögöttünk hagyott tizenkét hónapban, egyensúlyban van a költségvetés. Ez az ország közös eredménye, amelyre mindannyian büszkék lehetünk, különösen annak fényében, hogy az államcsőd után, túlzottdeficit-eljárástól szorongattatva vettük át a kormányzást. Emellett van egy olyan migrációs krízis, amely alapvetően fenyegeti Európa és benne Magyarország biztonságát és társadalmaink jövőjét. Ha a választás tétjét érzékeltetni akarjuk, gondoljunk bele abba, mi lett volna, ha a migrációs nyomás közepette egy balliberális kormány vezeti az országot.

Bándy Péter

 

Lapszám: