Büszkeséggel és örömmel fogadom a kitüntetést, ugyanakkor az én koromban azok a személyes érzelmek, amelyeket ez a nagy megtiszteltetés kivált, csupán másodlagosak, amit fontosnak tartok, az a remény, hogy az elismerés élesebben ráirányítja a magyar nagyközönség figyelmét az ország demográfiai problémáira, mindenekelőtt elégtelen születési arányszámaira – hangsúlyozta az MTI-nek Demény Pál György demográfus, közgazdász, aki augusztus 20-án Áder János köztársasági elnöktől a legmagasabb állami kitüntetést, a Magyar Szent István Rendet vehette át.

Fotó: MTI/Mohai Balázs

A 85 éves tudós a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a University of Hawaii volt professzora, a New York-i Population Council volt tudományos főmunkatársa, a Population and Development Review alapítója és volt főszerkesztője. Demény Pál György szerint noha manapság már sok szó esik erről a statisztikai tényről, a népességváltozás azonban évről évre alig észrevehető. „A status quo fenntartása azonban olyan demográfiai lejtőt eredményez, amely hosszú távon nemzeti megsemmisüléshez vezet” – jegyezte meg a szakember.

Mint mondta, a születések száma egyéni döntések eredménye és a döntések szabadsága alapvető, meg nem kérdőjelezhető személyes jog. Ugyanakkor összességükben ezeknek a döntéseknek harmóniában kell lenniük a közérdekkel.

Ennek megteremtése a népességpolitika feladata. Magyarország, európai összehasonlításban bőkezűen támogatja a családokat, növelve a gyermekvállalási kedvet és a valószínűséget, hogy a kívánt gyermekek megszülessenek és egészséges, jól képzett felnőttekké váljanak

– húzta alá a demográfus.

Kiemelte: Európában példamutató módon a magyar politika kitűzött célja egy olyan termékenységi szint elérése, amely hosszú távon biztosítaná a népességszám stabilizációját. A cél eléréséhez szükséges intézmények hatékonyságának növeléséről szólva Demény Pál György fontos feladatnak nevezte a gyermekbarát kulturális változás elősegítését, az anyagi támogatások további növelését, valamint az új eszközök bevezetésének napirendre kerülését.

„Több mint fél évszázados tudományos munkásságom, az 1961-es princeton-i közgazdasági doktorátusomtól kezdve legfőképpen ennek az előmozdítását szolgálta” – mutatott rá a szakember, megemlítve három olyan unortodox javaslatát, amelyek születést ösztönzők, ugyanakkor általános politikai és etikai érvekkel is alátámasztottak.

Az egyik szavazati jogot adna minden állampolgárnak, korra való tekintet nélkül. A kiskorúak szavazati jogát édesanyjuk vagy ritka esetben nevelőszülőjük, gyakorolná. Egy másik javaslatom visszaállítaná a tradicionális társadalmakban egykor meglévő kapcsolatot az időskorúak anyagi biztonsága és felnevelt gyermekeik gazdasági teljesítménye között. Egy harmadik javaslatom megteremtené a teljes támogatottságú anyaság intézményét sokgyermekes családok számára

– fejtette ki.

A demográfus szerint ezekre a reformokra megérett az idő és ha Magyarország élen járna a bevezetésükben, az példaként szolgálna sok más alacsony termékenységű ország számára, különösen Európában. Mint fogalmazott, „Európa demográfiai marginalizációja a világ össznépességén belül elkerülhetetlenül folytatódni fog a 21. század folyamán. Ami elkerülhetetlen, azon felesleges sajnálkozni. Európa fő feladata – mint Magyarországé is – a demográfiai lejtőn való megállás és ily módon a hosszú távú népességstabilizáció biztosítása, saját népességének vitalitására támaszkodva. Ha a politikai bátorság és akarat meg van erre, a cél elérhető” – jelentette ki.