„A csapatkapitány és a szövetségi kapitány is a helyén van, és lesz/van taktika és stratégia arra, hogy amikor kifutunk a pályára, ne legyen kétség, hogy a meccs nyerhető. Én pedig azt ígérem, hogy többet nem fog veszekedés kihallatszani az öltözőből!” Molnár Gyula szocialista pártelnök minapi Facebook-bejegyzését akár drámainak is mondhatnánk, de a tragikomikus alighanem alkalmasabb kifejezés. Az elmúlt hetekben ugyanis hatalmas rendetlenség, káosz látszik a hazai politika baloldali térfelén, és továbbra sem világos, lesz-e ebből megegyezés, közös lista, egyeztetett jelöltállítás.

Fotó: MTI, archív

Kezdetben vala az állampárt, aztán az MSZP nevű gyűjtőpárt. Hogy ma mi van, azt már a május 1-jén kolbászt rágcsáló baloldali nyugdíjasok sem értik. A balliberális oldalon hatalmas a túlkínálat, féltucatnyi szervezet küzd maradék választóik kegyeiért. Az MSZP-ben régóta meglévő törésvonalakat legutóbb Botka László miniszterelnökké választása tette világossá a külvilág számára. A szegedi polgármester hatvanoldalas programot állított össze, ebben nem kevesebbet, mint jelöltállítási jogot követelt magának, valamint azt, hogy az MSZP jövő évi listáján ne szerepeljenek a 2010-es bukásért felelős emberek.

Ez utóbbival leginkább két aktív pártbeli vetélytársának üzent, Mesterházy Attilának és Hiller Istvánnak. Mesterházy hiába emlékeztetett arra, hogy 2010-ben Botka maga is tagja volt a párt kampányért felelős országos választási bizottságának, végül meg kellett hajolnia a többségi akarat előtt, Botkát májusban hatalmas többséggel miniszterelnök-jelöltté választotta az MSZP kongresszusa. Ezzel egy időben Hiller István is háttérbe szorult. Neki Botka aligha bocsátotta meg, hogy egy évvel azelőtt legyőzte őt a választmányi elnökségért folytatott harcban. A szegedi polgármestert nagyon megviselte a vereség, ismerősei szerint komolyan fontolgatta, hogy kiszáll az országos politikából. Idén tavasszal azonban fordult a kocka, Botka egyedül maradt a porondon, pártbeli vetélytársai meghátráltak, elhallgattak, illetve besoroltak mögé. Még az örökké kritikus Szanyi Tibor is azt nyilatkozta, tetszik neki, ahogyan Botka László „szegediesen rárúgta az ajtót az MSZP-re”.

Elgondolkodtató, hogy miközben a régiek kiszorítását követelte, Botka László feltámasztott néhányat az MSZP legismertebb politikai hullái közül, akiknek vaskos szerep jutott a párt lejtmenetében. Csapatába kampányfőnöknek szerződtette Tóbiás Józsefet, de úgy tűnt, ott lehet Baja Ferenc és Molnár Zsolt is. Ez utóbbi meghívása már májusban is nagy feltűnést keltett, hiszen 2016-ban Molnár mindent megtett Botka választmányi elnöksége ellen, és sikerrel is járt. Botka nemrégiben a 168 Órának nyilatkozva árulónak nevezte Molnárt, majd személyesen is találkoztak Szegeden. Bár a megbeszélések első visszhangja alapján úgy tűnt, rendezték nézeteltéréseiket, az MSZP-ben teljhatalomhoz juttatott Botka a találkozó után Molnár Zsolt fővárosi ellenlábasát, Tóth József angyalföldi polgármestert kérte fel az MSZP budapesti kampányának irányítására. A sajtóban közben rendületlenül folynak az üzengetések, Botka szövetségesei nem kímélik a másként gondolkodókat. Harangozó Tamás például megszellőztette, hogy Molnár Zsolt kiszáll az országos politikából, Botka egyik legrégebbi barátja, Ujhelyi István MSZP-alelnök pedig arról beszélt, hogy hamarosan további árulókat és kollaboránsokat is megneveznek majd.

Bár Botka Lászlónak hivatalos ellenzéke nincs a párton belül, azért a suttogó propaganda hat és működik. A párt volt pénztárnoka, Puch László érdekeltségébe tartozó Vasárnapi Hírekben nemrégiben például arról morfondíroztak, hogy ha Botka őszig nem teremt baloldali egységet, és nem hoz új szavazókat, akkor a pártvezetés tudtával és belegyezésével repül. Hogy ez igaz-e, nem tudjuk, mindenesetre az MSZP huszonöt év alatt mindig ugyanazt játszotta hasonló helyzetben: a megválasztott vezető ellenlábasai befogták a szájukat, végigcsinálták a kampányt, és csak a vereség után tálaltak ki, ha egyáltalán kitálaltak.

Pártjában egyelőre felülkerekedett, de máskülönben Botka László közéleti élete mostanában valóságos vesszőfutás. A közvélemény-kutatások szerint nem sikerült elhitetnie magáról, hogy Orbán Viktor kihívója lenne, az MSZP stagnál, a Jobbik is megelőzi. Balul sült el Botka László fizessenek a gazdagok plakátkampánya is, egyrészt átlátszó demagógiája, másrészt a szegedi politikus luxuséletmódja miatt. A városában csak Rolex Laciként emlegetett Botka László ugyanis kedveli a költséges utazásokat, búvárkodást, és miután a kormánypárti sajtó kellően kivesézte a kérdést, eredeti üzenete nemigen jött át.

A baloldali összefogás legnagyobb akadálya kétségkívül Gyurcsány Ferenc, akivel láthatóan nem tudnak mit kezdeni a többiek. A volt miniszterelnök tulajdonképpen mást sem tesz, mint a maga csekély, de hűséges választói táborával foglalkozik, nekik üzen, őket kápráztatja el keménykedő Facebook-bejegyzéseivel. Bár Gyurcsány Ferenc állandóan az összefogást sürgeti, nyilvánvaló, hogy már a jövőre gondol, és alig várja, hogy az MSZP elhasaljon a jövő tavaszi választáson. Ebben az esetben átvenné Botka Lászlóék őrizetlen nyáját, és a Demokratikus Koalíció válna a baloldal vezető erejévé. Ennek valamennyi alapja van, de – Szanyi Tibor halhatatlan mondásával élve – „gyönyörű látvány lesz, amikor a roncstelepen kikiáltja magát főnöknek”.

Gyurcsány Ferenc valóban a maradék koncért indul versenybe, a baloldal feltámasztására ő sem alkalmas, hiszen a statisztikák szerint hosszú évek óta ő az egyik legelutasítottabb politikus Magyarországon. A Demokratikus Koalíció hatalom közelébe jutásának egyetlen esélye valamiféle szövetkezés másokkal, ettől azonban egyrészt 2010-es rossz tapasztalatai miatt a többiek húzódoznak, másrészt Gyurcsány autoriter személyisége eleve kizárja a méltányos és kompromisszumos megegyezést. Gyurcsány Ferenc így csak a baloldali kenyérharc vezető személyisége. Egyetlen közéleti szerepe, hogy szűk apparátusának munkát és megélhetést biztosítson, de a politikai hatalom megszerzésétől messzebb van, mint valaha.

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Ennek a kenyérharcnak jellegzetes figurái akadnak még a baloldalon, de ha kilépnek Budapest határain túlra, ismertségük és elismertségük határait is elérik. Ide tartozik a Párbeszéd, az Együtt és a Kétfarkú Kutya Párt. Egyetlen esélyük, hogy betagozódnak valamilyen nagyszabású együttműködésbe, és akkor leesik néhány befutó hely a parlamentben. Mindhárom párt élesen elzárkózik Gyurcsány Ferenctől, saját arculatot igyekszik magára erőltetni, de jelenlétével már önmagában is tovább forgácsolja a baloldalt. Aligha véletlen, hogy Juhász Péter, az Együtt elnöke nemrégiben saját pártja, az LMP, a Momentum és a Párbeszéd választási együttműködését sürgette, de az igazság az, hogy sem ő, sem pártja nem eléggé vonzó partner a többiek számára.

A remény Fekete-Győr András személyében köszöntött be a baloldalon. Legalábbis pár hónappal ezelőtt úgy tűnt, hogy a budapesti olimpia elgáncsolásával a Momentum felívelő pályára lépett. Az új alakulat szakított az MSZP és a többiek régi vágású, kádári tömegeket megszólító politikájával, és kifejezetten a fiatalokat célozta meg radikális, szemtelen üzeneteivel. A Momentum kétségkívül lendületes, de konkrét és értékelhető mondanivalója nincs az országról. Fekete-Győr Andrásék eddig az SZDSZ klasszikus doktriner útját járják, szakpolitikai felvetéseik keveseket érintenek Magyarországon, és a dühös ellenkezésen kívül szinte semmit nem tudnak felmutatni. A Momentum vezérkarának döntő többsége családilag pártállami érintettségű, kommunista fejesek gyermeke, ezért nem meglepő, hogy megnyilatkozásaik a hajdani MSZP-t és SZDSZ-t idézik. Bár magukat baloldal és jobboldal között lebegő, pragmatikus alakulatként festik le, valójában határozottan balra, a liberális közönséghez kötődnek.

Az elmúlt években egyetlen baloldali politikai szereplőnek sem volt olyan erős sajtója az ellenzéki oldalon, mint Fekete-Győr Andrásnak. Kezdettől fogva sok illúzió tapad hozzá, Török Gábor politológus például új Orbán Viktorként üdvözölte, ami mégiscsak enyhe túlzás, tekintve, hogy a Momentum elnökének eddigi leghíresebb közéleti megnyilvánulása, amikor rátört az Origo szerkesztőségére. Mindennek ellenére a Momentumnak nem élet-halál kérdése a jövő évi választás, hiszen egyértelműen hosszabb életszakaszra számítanak, messzebbre terveznek. Ha George Soros is úgy akarja, ehhez hamarosan muníció is érkezik, és akkor majd kiderül, mennyit ér, mihez ért a baloldali lázadók új formációja.

A Momentum kétségkívül színfolt a szürkeségbe burkolózott baloldalon, de megjelenésük azonnal zavart is támasztott, nem véletlen, hogy szinte mindenki elhatárolódott tőlük. A legtöbb fejtörést az LMP-nek okozzák, már csak azért is, mert a célközönség ugyanaz, mindkét párt a nagyvárosi, liberális fiatalok szavazataira hajt. Az LMP néhány évvel ezelőtti zöldpolitikából és elitellenességéből gyúrt radikalizmusa már a múlté, ők is szépen betagozódtak, megélhetésként politizáló szűk elitjüknek immáron van vesztenivalója. Nagy érvágás volt számukra, hogy – átmenetileg vagy végleg – vezetőjük, Schiffer András visszavonult a politikától. Azóta Szél Bernadett-tel igyekeznek eladni a portékájukat, mérsékelt sikerrel. Az LMP számára komoly veszély, hogy a Momentum elszipkázza a választóit, és miután jelenleg úgy tűnik, mindkét párt önállóan méreti meg magát a tavaszi választáson, valamelyikük szinte biztosan kihull a rostán. Az is lehet, hogy mindketten.

A hazai baloldal szereplőinek többsége számára a tavaszi választás egyúttal politikai pályájuk végét is jelentheti. Mások tovább működnek majd, és keresik a pénzt a parlamentben, az önkormányzatokban és a választott testületekben. Egyelőre erre elegendő a muníció. Talán ez sem kevés, gondolhatják joggal, de ettől Orbán Viktor még nyugodtan alszik.

Lass Gábor, Szentesi Zöldi László

Üzengetés a sajtóban

„Szelvényvagdosó nagykapitalista, aki perszonálisan, személy szerint is, helyzeténél fogva alkalmatlan arra, hogy baloldali mozgalmak élére álljon.”

(Szanyi Tibor Gyurcsány Ferencről)

„Több adót fizettem be az idén, mint amennyit Botka László egész életében keresni fog.”

(Gyurcsány Ferenc Botka Lászlóról)

„Magyarország legmegosztóbb és legelutasítottabb politikusa, a kormányváltás gátja.”

(Botka László Gyurcsány Ferencről)

„Sajnálom, hogy polgármester úr tovább folytatja a baloldali polgárháborút az MSZP-n belül és a baloldali pártok között… Azt, aki más véleményt mer megfogalmazni, nem demokratikus vitában, hanem megbélyegzés útján akarják eltávolítani, legyőzni.”

(Molnár Zsolt Botka Lászlóról)

„Nem tudom, hogy Gyurcsány Ferenc mi az istent keres még a politikában. Már igazán eltakarodhatna a közéletből.”

(Fekete-Győr András Gyurcsány Ferencről)

 „Nem vezet jóra, ha egy mozgalom csuklóból nem korrekt. A véleményem az, hogy az indulásnál sok mindent elárult magáról a Momentum, és szerintem többet ártottak, mint használtak.”

(Szanyi Tibor a Momentumról)

„Juhász Péternek és társainak semmilyen üzenetük sincs a magyar társadalom számára, semmit sem mondanak arról, hogy milyen országot szeretnének Orbán bukása után. Folyamatosan a matekolásban élik ki magukat, hogy brókerkedjenek a befutó helyekkel, és párbeszédet folytassanak a mandátumokért, szerintem ennek minimális közönsége van ma Magyarországon.”

(Schiffer András Juhász Péterről)

„Ha valamit közösen eldöntünk, és azt valaki egy hónappal később nyíltan, a sajtóban kritizálja, az árulás.”

(Botka László Molnár Zsoltról)

Halász János, a Fidesz-frakció szóvivője:

A baloldalnak nincs mondanivalója, se összefogva, se külön-külön. Átverik a szavazóikat, még a pártelnökségen belül is hazudnak egymásnak. Nem az emberek és Magyarország jövője érdekli őket, hanem az, hogy valahogyan megszerezzék a hatalmat. Jól tudjuk, mi történne, ha kormányra kerülnének: lebontanák a kerítést, megszüntetnék a családtámogatási rendszert, emelnék az adókat. Nemcsak a baloldal, hanem a Jobbik is durva kampányt fog folytatni, ahogy azt nemrég a nyugdíjasok kapcsán Vona Gábor minősíthetetlen hangnemű beszédével igazolta. Kampányszinten biztosan lesz összefogás: a Soros– és a Simicska-hálózat minden mindegy alapon közösen fogja támadni a polgári kormány eredményeit. Azt ígérhetem, hogy felvesszük velük a kesztyűt, és minden eredményt meg fogunk védeni.

Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója:

Bár a baloldalon jelenleg bolhacirkuszt látunk, napi szintű üzengetéssel és vádaskodással, valószínű, hogy valamilyen koordinált indulásban végül meg fognak állapodni. A baloldal vitái a hatalmi harcaikról szólnak, és nem a társadalom számára fontos kérdésekről. Amikor Magyarországnak a migrációs válságban, illetve a Brüsszellel folytatott politikai küzdelmében szüksége lenne arra, hogy a nemzeti ügyekben egységesen álljunk ki, akkor azt tapasztaljuk, hogy a magyar baloldalra nem lehet számítani. Szembemennek a nemzeti érdekekkel, beállnak Soros György és a brüsszeli bürokrácia migrációs terve mögé, lebontanák a határkerítést, veszélybe sodorva ezzel az országot és a magyarok biztonságát. A Jobbik egyre többször szavaz együtt a baloldallal, ilyen értelemben Vona Gábor együttműködik Gyurcsány Ferenccel és a többi baloldali politikussal. Korábban ő volt Soros György leghangosabb bírálója, ma pedig a baloldallal együtt Soros György érdekében ír alá. Ezek alapján kemény és mocskolódó kampányra számítok. A baloldal, részben a politikai sikertelenségük okán, provokációkkal fog próbálkozni, ahogy ez az elmúlt hónapokban már el is kezdődött. A nemzeti oldal szavazóitól azt kérem, ne üljünk fel a provokációknak. Ha nyugodtak és egységesek maradunk, akkor sikerrel tekinthetünk a választások elé.

Virág Andrea, a Republikon Intézet kutató-elemzője:

Egyelőre nehéz megmondani, milyen konstrukcióban fog indulni a baloldali, liberális ellenzék a 2018-as választásokon. Az MSZP-n belül van egy konfliktus, amelynek kiváltó oka, hogy a szocialisták együttműködjenek-e a DK-val. A fő kérdés Gyurcsány Ferenc személye, Botka László ugyanis nem szeretne Gyurcsány Ferenccel együttműködni. Ha lesz együttműködés, akkor a legnagyobb valószínűsége egy koordinált jelöltállításnak van, azaz a baloldal minden választókerületben egy jelöltet fog indítani a fideszes, illetve a jobbikos jelölttel szemben. Így van esély arra, hogy a Fidesz nem szerez abszolút többséget. Nem tudni, a kis pártok milyen mértékben vennének részt egy közös jelöltállításban. 2014-ben az LMP egyedül indult, nem látni, hogy 2018-ban miért döntenének másképp. A baloldali szavazókban elég nagy a kormányváltási vágy, ezért ha az adott választókerületben találnak egy kiemelkedően esélyes jelöltet, akkor a baloldali szavazók jó eséllyel egy irányba szavazhatnak. A Republikon Intézet legfrissebb budapesti felmérése szerint Budapesten többségben van a baloldali ellenzék, akár 14-16 választókerületet is megnyerhetne. Az egyéni kerületek szintjén még van idejük megegyezni, viszont a kampányt el kell kezdeni, és a viták helyett inkább arról kellene beszélniük, mit tennének, ha kormányra kerülnének. Ez azért is fontos, mivel a Fidesz és a Jobbik világos kampánystratégiával rendelkezik, ami a baloldali pártokról egyelőre nem mondható el.