A holland és a román miniszterelnök felülbírálta heveskedő beosztottjait, az ukrán külügyminiszter pedig visszakozott, miután Magyarország bizonyos konfliktushelyzetekben határozott lépéseket tett nemzeti érdekei védelmében. A következetes és erőteljes diplomácia sikere drámai erővel mutatja meg, milyen sok lehetőséget szalasztott el az elmúlt évtizedek kormányokon átívelő meghunyászkodó gesztuspolitikája.

Ukrajna a jövőben is biztosítja az ország területén élő nemzeti kisebbségek anyanyelvének használatát – mondta Pavlo Klimkin külügyminiszter, miután Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter bejelentette, hogy hazánk diplomáciája egyetlen nemzetközi fórumon sem támogat semmilyen ukrán kezdeményezést, válaszul a kijevi parlament által elfogadott oktatási törvényre. A jogszabály a középiskolákban és a felsőoktatási intézményekben kizárólagossá tenné az ukrán nyelvű tanítást, vagyis többek között a 150 ezres kárpátaljai magyarságot is megfosztaná alapvető közösségi jogától, az anyanyelvű oktatástól. Később Kijev azt is bejelentette, elküldi a törvényt az Európa Tanácsnak szakértői véleményezésre, hogy a szervezet vizsgálja meg, sért-e nemzeti kisebbségi jogokat a jogszabály.

Az állami funkciókat egészségesen ellátni képtelen kijevi adminisztráció visszakozása új és örvendetes jelenség. A magyar szempontokra zsigerileg érzéketlen ellenzéki interpretáció szerint hazánk mindenkivel összevész és elszigetelődik – valójában azonban most zajlik a rendszerváltás a diplomáciában. A gyáva önfeladás a múlté, Magyarország immár fölemelt fejjel kiáll nemzeti érdekeiért, nem utolsósorban megvédi becsületét. Hazánk ugyanis támogatta az ukrán állampolgárok vízummentes belépését az Európai Unióba, gyorsan ratifikálta Ukrajna és az EU társulási megállapodását, és ukrán gyerekek magyarországi üdültetését is finanszírozta. Joggal állapította meg Szijjártó Péter, hogy Kijev egyszerűen hátba szúrta hazánkat.

A maga ravaszkodásával mindig rendkívül eredményes román diplomácia is meghőkölt, miután Magyarország határozatlan időre felfüggesztette Bukarest különböző nemzetközi szervezetekhez, egyebek mellett a világ legfejlettebb országait tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez (OECD) való csatlakozásának támogatását. Bár augusztus végén Szijjártó Péter a román fővárosban előremutató tárgyalásokat folytatott Teodor Meleșcanu román külügyminiszterrel, Bukarest néhány nappal később felfüggesztette és ezzel gyakorlatilag megszüntette a marosvásárhelyi magyar római katolikus gimnázium működését. Ez még akkor is ellenséges gesztus volt, ha egyébként a marosvásárhelyi közgyűlés formailag hibásan alapította meg a szóban forgó iskolát, és a magas labdát a Maros megyei prefektus azonnal lecsapta. A bürokratikus hibát ugyanis jóakarattal ki lehetett volna javítani, de nem ez volt a román szándék.

A magyar válaszlépés, melynek része volt a budapesti román nagykövet raportra hívása is, ideges reakciót váltott ki a bukaresti diplomáciából, a külügyi tárca barátságtalannak és a magyar választási kampány részének nevezte a marosvásárhelyi iskolaügy és Románia OECD-tagságának összekötését. E bukaresti közleményt viszont Mihai Tudose román miniszterelnök elsietettnek és túl keménynek minősítette, egy tévéműsorban megjegyezve, hogy a külügyminisztérium ez ügyben inkább a sportminisztériumhoz hasonlított, ökölvívóként nyilvánult meg. A bukaresti kormány első embere tehát felülbírálta saját beosztottjait, igyekezve tompítani a feszültséget. Vagyis a magyar válaszlépés ez esetben is célt ért.

Horvátország OECD-csatlakozását sem támogatja Magyarország – ennek oka a Mol és a többségi tulajdonában álló horvát INA körüli konfliktus. A horvát állam ugyanis vissza akarja vásárolni a magyar energetikai óriáscég tulajdonrészét, ám pozíciói javításának szándékával övön aluli lépéseket is tett, például le akarta tartóztattatni Hernádi Zsoltot, a Mol elnök-vezérigazgatóját, azzal a váddal, hogy a magyar vállalat Ivo Sanader akkori horvát kormányfőt korrumpálva szerzett többségi tulajdont és irányítói jogokat az INA-ban. Ezt azonban nemzetközi választottbíróság előtt nem tudták bizonyítani, és elveszítették a pert. A mostani magyar bejelentést Martina Dalić gazdasági miniszter szokatlannak és meglepőnek, Kolinda Grabar-Kitarović horvát államfő pedig kellemetlennek nevezte, és múlt kedden sietősen Budapestre utazott, ahol Áder János köztársasági elnökkel és Orbán Viktor miniszterelnökkel is találkozott. Áttörésre ugyan nem került sor, de a látogatást megelőző nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy Magyarország mindig barátja volt Horvátországnak.

A határozott magyar érdekérvényesítés jó példája volt a Budapestről távozó holland nagykövet bárdolatlanságát követő fellépés is. Mint ismert, Gajus Scheltema az egyik balliberális hetilapnak adott interjújában azt mondta, a magyar kormány a szélsőséges iszlamistákhoz hasonló módon gyárt ellenséget. Az uszítás miatt Szijjártó Péter meghatározatlan időre hazarendelte hazánk hollandiai nagykövetét. A két ország kapcsolataiban beállt feszültség nyilvánvalóan kellemetlenül érinti a Magyarországon érdekelt holland cégeket, nem véletlen, hogy a nyugat-európai állam külügyminisztere, Bert Koenders sietve közölte, a távozó nagykövet nem hazája hivatalos véleményét képviselte, és azt is leszögezte, hogy semmiféle összefüggés nincs a terrorizmus és a magyar állam között. Szeptember 29-én Tallinnban az európai uniós digitális csúcstalálkozón Orbán Viktor miniszterelnök várhatóan erről is szót vált majd holland kollégájával, és ezzel lezárulhat ez a konfliktus.

E példák és a karakteressé vált magyar diplomácia lépéseire adott meglepett reakciók bizonyítják, hogy a konfliktusok vállalása nemhogy nem rontja hazánk pozícióit, hanem épp így lehet hatékonyan érvényesíteni nemzeti érdekeinket. E tény ismeretében különösen megszégyenül az elmúlt évtizedek konfliktuskerülő, önfeladó mosolydiplomáciája, aminek köszönhetően gyakorlatilag bárki következmények nélkül sérthette meg a magyar nemzeti érdekeket. E rendkívül kártékony bénultságból fakadt például az, hogy hazánk bármiféle feltétel, garancia nélkül szavazta meg Románia EU-csatlakozásának ratifikálását – az eredményt láthatjuk…

Megalázó mélységből kell magaslatra érnie a magyar diplomáciának, melynek rendszerváltása csak most kezdődött el. Belegondolni is szívfájdító, hogy hasonló gerinces diplomáciai magatartással hány lehetőséget ragadhatott volna meg Magyarország gazdasági és nemzetpolitikai akaratának érvényesítésére, akár a multinacionális tőke észszerű szimbiózisra kényszerítésében, akár elszakított nemzetrészeink közösségi jogainak biztosításában. A jelek szerint most eljött a következetes, határozott érdekérvényesítés időszaka, aminek eredményességét a valóság bizonyítja.

Ágoston Balázs