Elfogyott a levegő

Negyvenöt napos országjárásba kezdett a Momentum Mozgalom, amelynek első állomásaként múlt héten Szegeden tartottak fórumot. A Demokrata kíváncsi volt, az olimpiai pályázat elgáncsolása után hogyan folytatják tovább, milyen mondanivalóval érkeznek Szegedre.

A Momentum Mozgalom szegedi fórumára a nyolcvan ülőhelyes szegedi moziteremben mintegy száz érdeklődő gyűlt össze. Mint a fórumon megtudtuk, a Momentum Budapesten kívül Szegeden a legerősebb, így mindenki eldöntheti, a száz érdeklődő soknak vagy kevésnek számít. A nagyrészt gimnazistákból, egyetemistákból álló hallgatóság kíváncsian várta a találkozást azokkal a fiatalokkal, akiktől állítólag az „egész Orbán-kormány megijedt.” A Demokrata munkatársai is izgatottan tekintettek a fórum elé: vajon a Momentum az olimpiai pályázat elgáncsolása után hogyan folytatja tovább? Mi lesz a következő téma, milyen programok mentén képzelik el a párttá alakulást, milyen jövőbe mutató mondanivalóval rendelkeznek?

Giccses büszkeség

Mihálik Edvin, a Momentum szegedi szervezetének vezetője elmondta, az elmúlt években az ellenzéki lét szégyenérzettel párosult, de a Momentum mozgalom sikere visszaadta a reményt. Szerinte az emberek azért írták alá az íveket, mert a választóknak elegük van a teljes ellenzékből: az ellenzéki összefogás „már hét éve megbukott”, és az ellenzéki képviselők már hosszú ideje nem képviselik az embereket.

Rögtön felmerült bennünk a kérdés: ezek szerint az aláírók nem a budapesti olimpia ellen tiltakoztak, hanem az MSZP-nek, az LMP-nek, a DK-nak, az Együttnek, a PM-nek és a Jobbiknak akartak üzenni? Ezt a merőben új megközelítést eddig nem hallottuk, de hinnünk kell Mihálik Edvinnek, hiszen ő hetekig gyűjtött aláírásokat, beszélgetett az aláírókkal.

Orosz Anna vezetőségi tag arról beszélt, hogy a szervezetnek 140 tagja és 35 ezer szimpatizánsa van. Három alapszervezettel rendelkeznek, budapesti, szegedi, londoni, amelyek számát bővíteni kívánják. Három alapértéket jelölt meg: teljesít­mény­elvűség, szolidaritás, pozitív nemzetkép.

– Ez utóbbi a baloldaltól el lett tulajdonítva, holott a pozitív nemzetkép a baloldalnak is fontos. Egészséges nemzeti büszkeségre van szükség, ezért szeretnénk leszámolni azzal az izzadtságszagú, giccses nemzeti büszkeséggel, amit ma a kormány hirdet, és valódi nemzeti büszkeséget szeretnénk megvalósítani – jelentette ki.

Szerinte az „alsó hangon háromezermilliárd forintos költségvetésű olimpiai projekt túl nagy tehertétel lett volna az országnak.” Majd egy teljesen logikátlan okfejtés következett. Orosz Anna szerint ők csak „beleszólást szerettek volna az ország dolgaiba, ehhez képest a kormány egy tollvonással visszavonta az olimpiai pályázatot, amely a népszavazást értelmetlenné tette.”

Mint ismeretes, a kérdőíveken az alábbi kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy Budapest Főváros Önkormányzata vonja vissza a 2024. évi nyári olimpiai és paralimpiai játékok megrendezésére irányuló pályázatát?” Számunkra érthetetlen, hogy miután a pályázat visszavonása megtörtént, és a Momentum ezzel elérte célját, miért nyilatkozza azt egy vezetőségi tag, hogy nem tudnak beleszólni az ország dolgaiba? Másrészt ő is elismerte, hogy ezek után értelmetlen lenne népszavazást tartani, később pedig arról beszélt, hogy a kormány nem teheti meg, hogy nem írja ki a népszavazást. Vajon a Momentum miért ragaszkodik egy meglátásuk szerint értelmetlen népszavazáshoz?

Megtudtuk még, a Momentum indulni szeretne a 2018-as választásokon, ezért országos szervezet kiépítésébe fognak. Negyvenöt napos országjárásuk során minden megyébe eljutnak, „feltérképezik a helyi problémákat, sikertörténeteket.”

– Politikai kultúrát fogunk váltani – összegezte röviden a célokat.

Németh Ádám, a Momentum szegedi tagja is az ellenzéket bírálta, amely nem hajlandó kilépni elefántcsonttornyából, nem merészkedik a pesti Nagykörúton kívülre. Alapvető célként jelölte meg, hogy a Momentum „minden településen hallatni tudja a hangját”.

– A helyi problémák feltárása nem elég, megoldásokat is kell találni. Szeged nagy lehetőségeket tartogat – jelentette ki, ami után mi arra számítottunk, hogy sorolni kezdi a város problémáit, vagy hogy a Momentum miként irányítaná Szegedet, esetleg mit tennének másképp, mint a jelenlegi városvezetés. Erről azonban nemcsak ő, de az este folyamán egyetlen momentumos sem beszélt. A hallgatóságnak be kellett érnie egy faék egyszerűségű helyzetértékeléssel, miszerint Szegeden van egy 14 éve „bebetonozott” városvezetés, valamint egy „önmagát nevetségessé tevő Fidesz”, amelyekkel szemben ők lesznek a „cselekvő alternatíva.”

Pökhendi budapestiek

Eme nagy ívű gondolatok után elsőként egy fiatalember kért szót, aki elmondta, képmutatásnak érzi, hogy a Momentum vidéken is szervezkedik, majd felolvasta Mécs János Vidékiek című írásának kezdő sorait: „Istenkém, hogy rühellem a vidékieket, pedig nem kellene szegényeket, mert liberális vagyok meg minden, szóval melegek, cigányok, hajléktalanok, meg egyébként mindenki okés, na de a vidékieket nem tudom megszokni.”

A jelenlévők bekiabálásokkal, pfujolásokkal próbálták belé fojtani a szót, („Ezt ironikusan értette, te barom!”), közben egy idős férfi Mécs János írását kezdte osztogatni, egy középkorú hölgy pedig egy szórólapot, amin a Momentum tagjainak fotója alá ezt írták: „Ők azok, akik minden cselekvés nélkül, minden alternatíva nélkül lerombolták több millió magyar ember álmát: a budapesti olimpiát. Nekik csak eszköz, ami sokunknak szent: a sport, az ifjúság, a nemzet, Magyarország! Ők azok, akik utálják a vidéket, a vidékieket, és csak a nemet tudják mondani. Szégyellhetik magukat!”

Voltak, akik elkezdték olvasni, de a többség teátrális mozdulatokkal tépte szét. Egy férfi felállt, papírrepülőt hajtogatott a szóróanyagból, és a felszólaló felé hajította, miközben azt kiáltotta: „Húzz el innen gyorsan, ez nem a te rendezvényed!” A hozzászólót azonban nem lehetett kizökkenteni, higgadtan tette fel lényegbe vágó kérdését a momentumosoknak:

– Hogyan tudtok a vidékiek elé kiállni, miközben a vezetőtök ilyeneket mond?

Németh Ádám azt válaszolta, Mécs János írása stílusparódia volt.

– Csak azt próbálta kifigurázni, hogy egyes emberek hogyan gondolkodnak Budapesten a vidékiekről. Az emberek humora különbözik. Valaki ezt viccesnek találja, valaki nem.

– Én ezt egyáltalán nem találom viccesnek – jegyezte meg a fiatalember, mire Orosz Anna vette át a szót:

– Mécs János írása kemény kritika azokról a pökhendi budapestiekről, akiket nem érdekel a vidék. Ez egy szatíra – Szavait hatalmas tapsvihar követte. A fórum első tetszésnyilvánítására több mint fél órát kellett várni.

Ezután a szórólapot osztogató férfi vonta kérdőre Orosz Anna kijelentését a giccsbe hajló nemzetieskedésről. Kijelentette, ő nem szégyelli magyarságát, és azt, hogy édesapja 1944-ben hősi halált halt Erdélyben, de csak a rendszerváltás után lett hősi halottá nyilvánítva. Beszéde közben egyre erősebb lett a hangzavar, az új politikai kultúrát áhító közönség próbálta őt széttapsolni, többen nevetgéltek, valaki bekiabálta, hogy a férfinak pszichológusra van szüksége. A felszólaló rátért arra, hogy szerinte a fiatalok nem reményt kaptak a Momentumtól, hanem „hátba lettek döfve.”

– Tőlem, egy 73 éves embertől is elvették a reményt, hogy megéljek egy magyar olimpiát – tette hozzá, mire a hallgatóság nevetésben tört ki.

Lám, az emberek humorérzéke tényleg különbözik.

Orosz Anna úgy reagált, a férfi élettörténete olyan, amit „érdemes átbeszélni.” Szerinte a Momentum mozgalom pontosan arról szól, hogy „üljünk egy asztalhoz, és beszélgessünk ezekről a történetekről.”

– Az ön családjának története hihetetlen érték – tette hozzá, mire a férfi megjegyezte, neki nem úgy tűnt, hogy az itt levők értékelnék a történetét. Orosz Anna azzal próbálta meggyőzni őt, hogy a Momentum nem azt mondta, ne legyen olimpia, hanem azt, hogy legyen erről társadalmi vita és népszavazás, mert a budapesti olimpia „veszélybe sodorta volna az ország és a gyerekeink jövőjét.”

A férfi erre elmondta, három gyereke és hét unokája van, így olimpiapártolóként neki is fontos a fiatalság jövője. Majd hozzátette, „az országot a gyerekeinktől kaptuk kölcsön, és arra kell törekedni, hogy jobb állapotban adjuk vissza, mint amilyenben átvettük.”

Pottyondi Edina, a Momentum mozgalom vidéki turnét szervező tagja azzal próbálta csitítani az elszabadulni látszó indulatokat, hogy szerinte a politikai elit felelőssége a teremben kialakult feszült hangulat.

A továbbiakban egy középkorú nő kért szót, aki azt kérdezte, ha a Momentum szerint is fontos a nemzeti öntudat, abba miért nem fér bele egy olyan nemzetközi esemény, amely szerinte felemelné az országot. Úgy látja, sokkal nagyobb hozadéka lenne az olimpiának, mint amennyi pénzt az ország elköltene rá.

A közönség a bekiabálásokkal ismét megmutatta, mennyire nyitott az Orosz Anna által említett társadalmi vitára:

– Hová emelné fel az országot? Fizesse ki maga az olimpiát!

Pottyondi Edina úgy reagált, Magyarország a jelenlegi politikai, gazdasági és korrupciós helyzetében nem engedheti meg magának az olimpiát.

Ezt nem igazán értettük, hiszen a budapesti olimpia nem idén, hanem 2024-ben lett volna, a 2022-es választások után, amikor akár Momentum-kormány is lehet Magyarországon. Vagy a momentumosok is csak beszélnek arról, hogy a jelenlegi kormány leváltható, de ők sem bíznak benne?

Elfogyott a levegő

Töprengésünket egy hang szakította félbe:

– Elnézést, én is szeretnék kérdést feltenni, de kényelmetlenül érzem magam, mert senkitől nem kapok ezért pénzt.

A terem hatalmas üdvrivalgásban tört ki. A momentumosok csak mosolyogtak, de ha belegondolunk, elég komoly kritikai töltete van annak, hogy az est legnagyobb közönségsikerét az a mondat aratta, amely fizetett bérenceknek titulálja az ellenvéleményen lévőket. A férfi úgy folytatta, apja partizánként harcolt, ezért nem biztos abban, hogy magyarnak számít. Ezzel a megjegyzéssel újabb tapsot aratott. A Momentum szimpatizánsai felszabadultan nevetgéltek, végre megszűntek a kínos kérdések. A jóízű hahotázás közben azonban senki nem számított arra, hogy ilyen felvezető után hősük olyan kérdést fog feltenni, hogy mindenkinek meghűl a vér az ereiben. A kérdező Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnökének szavait idézte, aki keményen bírálta az olimpia ellenzőit.

– Thomas Bach azt mondta rólatok, hogy politikai haszonszerzésre cseréltétek a nemzeti érdekeket. Szerintetek ez Thomas Bach saját véleménye volt, vagy attól fél, hogy olyan precedenst teremtetettek, amely a jövőben sok olimpiai pályázatot ellehetetleníthet?

Néhány másodperc síri csend, majd Pottyondi Edina, ha némi határozatlansággal is, de közölte, „ez így nem hangzott el”, Thomas Bach szavait az MTI „eltorzította”.

– Az MTI nem velünk van – szűrte le a konklúziót.

A hallgatóság elégedetten tapsolt, mi pedig kíváncsian vártuk a folytatást, hogy mit mondott eredetileg a NOB elnöke, de sajnos a momentumosoktól nem tudtuk meg.

Thomas Bach az AP hírügynökségnek nyilatkozva szó szerint a következőket mondta a Momentum akciójáról:

– A népszavazás egyértelműen jó eszköz arra, hogy feltegyék magukat Magyarország politikai térképére. A szervezet nevet akart szerezni magának.

Ez jelent meg az MTI tudósításában is, így nem értjük, mi volt a Momentum problémája az MTI-vel.

– Hogyan fogjátok garantálni, hogy a jövőben a nemzet által kontrollált és nyomon követhető legyen a munkátok? – hangozott az újabb kérdés.

Erre az volt a válasz, hogy az aláírásgyűjtést a beérkezett adományokból finanszírozták, amelynek adatai tételesen megtekinthetők a honlapjukon. A szervezet 30 nap alatt 18 millió forint gyűjtött össze.

A kínos kérdések után érkezett néhány jóindulatú, konkrét tennivalóval kapcsolatos kérdés is, a környezetvédelemmel és az oktatással kapcsolatban:

– Mi az a három lépés, amit tennétek, hogy jobb legyen az oktatás?

Orosz Anna minden konkrétum nélkül csak annyit mondott, szerinte óriási problémák vannak az oktatással, mert az iskola „bebetonozza a társadalmi különbségeket.” Pottyondi Edina hozzátette, „mondhatjuk, hogy a Klikket eltöröljük a föld színéről, de ennél sokkal mélyebb problémák vannak.” De hogy mik ezek, az nem derült ki. Talán nem is csoda, hogy a fórum – és ezzel a Momentum mondanivalója – itt véget ért.

A Momentum érdemi mondanivaló nélkül érkezett Szegedre. Hangzatos szólamokat pufogtatott valami új politikai kultúráról, és olyan nemzeti öntudatról, amibe nem fér bele egy olimpia. Szeretnének különbözni az ellenzéki pártoktól, de eddig ők is csak a tagadásra építenek. Úgy gondoljuk, egy 2018-as választásokon induló pártnak mondani kellene valamit arról, hogyan képzelik el az ország vezetését, az egészségügy és az oktatás rendbetételét, mi az álláspontjuk a bevándorlásról. Ami a nagyobb hiba, hogy nemcsak az országos vezetőknek, de a szegedi tagoknak sem volt semmilyen mondanivalójuk a szegedi közönség számára. Jelképes volt egy beszólás Orosz Anna előadása közben, amikor azt mondta, igyekszik rövidre fogni, mert mindjárt elfogy a teremben a levegő. Egy férfi odavetette: „már el is fogyott”.

Lass Gábor

A Demokrata korábban ifj. Lomnici Zoltánt és Fricz Tamást is megszólaltatta a Momentum kapcsán. A beszélgetések videón is láthatók: