A magyar állam színvallásra kényszerítette George Sorost, aki nyílt támadást indított Magyarország ellen, kétséget sem hagyva afelől, hogy aktívan beavatkozik hazánk belügyeibe. Ezzel a nemzetközi tőzsdespekuláns és a mögötte álló hálózat maga bizonyította oly sokáig elszántan tagadott felforgató tevékenységét.

A közéletet felületesen követő polgárokban az a kép él, hogy a politikát eszmei alapon szerveződött, a társadalom egyes rétegeinek érdekeit képviselő pártok művelik, amelyek kedélyesen vagy épp vérmesen véget nem érő vitákat folytatnak az Országházban. E felfogás a parlamentarizmus hajnalától sokáig valóban igaz volt, ám az önazonosságot nyílt sisakkal vállaló politikai küzdelmeket már több mint száz évvel ezelőtt olyan háttérerők igyekeztek a maguk érdekei szerint befolyásolni, melyek tervszerűen húzódtak a sötétbe, és fedésként gyakran hoztak létre karitatívnak, jótékony profilúnak látszó egyesületeket. Raffay Ernő történész alaposan dokumentált tematikus munkáiban kétségbevonhatatlan bizonyítékát adta a szabadkőművesség – nevezzük nevén – ez irányú politikabefolyásoló aktivitásának, arra is rámutatva, hogy az efféle homályban sompolygó szerveződések elleni védekezés leghatékonyabb módja, ha a társadalom fénycsóvát vet rájuk.

Napjaink „sorosozó” közéleti háborújában pontosan ez történik. Ezért irritáló az elefántcsonttoronyban üldögélő, politikailag örök vesztes széplelkek fanyalgása a kormányzati plakátkampány és a Soros-terv ügyében lezajlott nemzeti konzultáció kapcsán. Mert kétségtelen ugyan, hogy ezek kevés intellektuális izgalmat rejtenek, de nem is ez a céljuk. Soros személye jelkép, egy, a nemzeti lét kereteit felszámolni akaró nemzetközi politikai hálózat sűrítménye, melyen keresztül láthatóvá és érthetővé válik a fénytől irtózó háttérerő működése.

A magyar kormány vitathatatlanul provokálta Sorost – helyesen, sikerrel. A milliárdos az elmúlt hetekben több videoüzenetet tett közzé a világhálón. Ezekben képtelen volt türtőztetni magát, és hadat üzent Magyarországnak, leleplezve ezzel a nevével fémjelzett rendszert és bizonyítva a magyar kormány álláspontjának helyességét.

A felvételek felettébb tanulságosak. Egy olyan öregembert látunk rajtuk, aki szemlátomást nehezen formálja a szavakat. Szinte hihetetlen, hogy ez az ember a világ egyik legbefolyásosabb politikai szereplője. Bár az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker a Honecker–Brezsnyev-randevúkról ismert drúzsba-csókkal köszöntötte Brüsszelben, Soros nem önmagában veszélyes, hanem az általa megteremtett háttérhatalmi hálózat jelent komoly fenyegetést a normális nemzeti létre. E maffiaszerű rendszer legfőbb hazugsága, hogy egymástól látszólag független, az élet legkülönfélébb területein tevékenykedő, destruktív céljaikat elsőre tetszetősnek tűnő szlogenekkel leplező szervezetei magukat civileknek hazudják – holott ideológiai alapú politikai harcot folytatnak a nemzetállamok ellen. Ez az említett szabadkőműves modell – ami azt illeti, a legkevésbé sem lehetne csodálkozni, ha Sorosról és nemzetközi politikai hálózatának emblematikus alakjairól kiderülne, hogy vakolókötényt viselnek…

De mit is mond Soros?

A nemzetközi felforgató az RTL Klub november 21-i híradójában szólalt meg először, felütésként állítva: „Tragédia Magyarországnak, hogy jelenlegi kormánya a valóság kiforgatásával és a lakosság félrevezetésével próbálja magát hatalmon tartani.” Ismerős tétel, ugyanezt hangoztatja a magyarországi formális, pártszerű politikai ellenzék egésze is a Jobbiktól a Demokratikus Koalícióig. És ez az, ami roppant kellemetlen az ellenzék egészének. Később ugyanis Soros így nyilatkozik: „az, hogy egyáltalán ennyire mocskolódnak ellenem, és nem reagálok, az rosszulesik a civil society intézményeknek és az egyéneknek, akik azokban dolgoznak, és nagy rizikót vállalnak. Úgyhogy, úgy érzem, nekem most meg kell szólalnom, hogy megvédjem őket. Én nagyon aggódok Magyarországgal kapcsolatban, nagyon sokat gondolok Magyarországra, és akarom, hogy a magyar nép tudja, hogy én továbbra is meg fogok tenni mindent, hogy a magyar népet támogassam.”

Mit mond tehát a tőzsdespekuláns? Nem kevesebbet, mint hogy Soros egyenlő „civil society intézmények és egyének.” Vagyis – szándékával ellentétesen – igazolja a magyar kormány vonatkozó állításainak lényegét.

November 30-án újabb, háromrészes videoüzenetet tett közzé, ebben fölelevenítette gyerekkorát és az 1984-ben megkezdett magyarországi tevékenységét, büszkén említve egy ingyenes iskolai tej­osztóakciót és egy szamizdatkészítéshez juttatott fénymásoló esetét. Figyelemre méltó, hogy szóba hozta Ukrajnát is: „Én nagyon angazsálva vagyok más országokban, ahol a demokrácia, a nyílt társadalom alakul ki, most például Ukrajna az, amelyik ilyen irányba nagyon aktív, és az alapítvány nagyon nagy szerepet visel ott.”

Lám, Soros maga ismeri be, hogy hálózata főszerepet játszott a 2013 őszén végrehajtott véres államcsínyben, és azóta is aktívan befolyásolja az ukrajnai folyamatokat.

A tejben-vérben utazó tőzsdespekuláns ezután ráfordult Magyarországra, és személyesen Orbán Viktort támadta: „A kapcsolatunk megromlott, mert ő megromlott. (…) Átalakította a demokráciát egy demokrataellenes rendszerre, egy maffiaországot teremtett, amikor kihasználják a vezető pozíciójukat arra, hogy uralmon tartsák magukat és személyesen meggazdagodjanak. Ez a rendszer létezik Magyarországon, ami teljesen az ellenzéke annak, amit mi akartunk előresegíteni. (…) El akar távolítani minket Magyarországról, ki akar minket irtani. Én személyesen nem vagyok Magyarországon, de az emberek, akiket én támogatok, azok ott vannak… (…) Az én megítélésem szerint a rendszer most jobban elnyomja az embereket, mint az orosz megszállás alatt. Ott sikeresebben tudtuk támogatni a társadalmat… (…) A CEU egy világsiker. Orbán elkerget minket onnan. Az egyetemet fenn fogom tartani száműzetésben is, és amikor Orbán eltűnik, az egyetem ott lesz.”

Mit mond itt Soros? Egyfelől az unásig ismert korrupciós váddal hozakodik elő, és az ellenfél erkölcsi diszkreditálását célzó, a történelemből jól ismert atrocitáspropagandával támad („ki akar minket irtani”), hiszen a kiirtás fizikai megsemmisítést jelent. Ugyanakkor óvatlanul kifecseg valamit: „én személyesen nem vagyok Magyarországon, de az emberek, akiket én támogatok, azok ott vannak…”

E mondattal Soros ismét azt igazolja, hogy a magyar államnak igaza van, amikor a Soros-hálózat politikai aktivitására figyelmeztet. Ezzel pedig kihúzta a szőnyeget a háttérhatalmi szerveződések és a nekik tercelő ellenzéki pártok alól, akik minden erejükkel tagadni, bagatellizálni igyekeznek e hálózat létét.

Soros elővigyázatlanul lerántotta a leplet a nevével-arcával fémjelzett politikai konglomerátumról. És még komolyan vehetetlenné is teszi magát, amikor a mai demokratikus többpártrendszert az „orosz” (valójában szovjet) megszálláshoz képest súlyos elnyomásnak tételezi.

Soros hibázott. A hajtás eredményesnek bizonyult, a róka – nem bírván ellenállni zsigeri ösztöneinek – ráugrott a guminyúlra, és ezzel megmutatta magát. Ennek jelentőségét nem lehet eléggé nagyra becsülni, hiszen ilyképp cáfolhatatlan bizonyítékát adta annak, hogy hálózatán keresztül valóban és nyíltan beavatkozik a magyar belpolitikába. („Mindent meg fogok tenni”, mondja, és ennek megfelelően a Nyílt Társadalom Alapítvány hamarosan janicsárképző irodát nyit Debrecenben és Pécsett, hogy aknamunkáját vidékre is kiterjessze.)

Ezek után kifejezetten derűt keltő tény, hogy – mint december elején kiderült – még november 6-án, tehát az önleleplező videoüzeneteket megelőzően a neoprotestáns Magyar Evangéliumi Testvérközösség nevű felekezet által fenntartott Wesley János Lelkészképző Főiskola néhány tanára (köztük az intézmény rektora, a turult egy 2008-as balliberális szeánszon dülledt szemű tojószárnyasként gyalázó korábbi SZDSZ-es országgyűlési képviselő, Iványi Gábor, vagy a Szent Koronát tökfödőnek, a Szent Jobbot pedig tetemcafatnak minősítő Majsai Tamás) Nobel-békedíjra terjesztette föl Sorost. Az oslói döntnöki bizottságnak címzett levél aláírói többek között azt írják: „Az általa elnökölt Open Society Institutes mindenütt a világon támogatja a békés demokratikus átalakulás ügyét. Az általa finanszírozott Central European University magas akadémiai színvonalú, nemzetközi és a demokrácia iránt elkötelezett diákok ezreit bocsájtotta ki. Az antidemokratikus aktivitásukról elhíresült kormányok – mint a fehérorosz, vagy a 2014 utáni magyar – Soros György személyét központba helyező propagandakampányukkal csak megerősítik a demokratikus oldal meggyőződését Soros személyének szimbolikus súlyáról. 2016. július 19-én a Foreign Policy című folyóiratban részletesen kifejtette véleményét az európai migrációs válságról, mely a legkomplexebb elképzelés napjaink egyik legnagyobb krízisének megoldására.”

A Soros által támogatott (Iványi Gábor a 168 Óra 2017. május 9-i számában: „Tőle is kaptunk már támogatást. Isten áldja őt érte!”) magyarellenes aktivisták tehát Sorost jelölik Nobel-békedíjra. Lám, a hála időnként mégis politikai kategória – bár a kitartottak érvelése személye szimbolikus súlyáról és hivatkozásuk a migránsok Európába telepítését szorgalmazó cikkre újfent leleplezi Sorost. Úgy tűnik, a hálózat megpöckölése zavaros kommunikációs turbulenciákat váltott ki a rendszerből, amely ezáltal láthatóvá és beazonosíthatóvá vált.

Ágoston Balázs