Rekordot hozott a tavaszi nemzeti konzultáció, a kérdőíveket minden eddiginél többen, egymillió-hatszáznyolcvanezren küldték vissza. Az „Állítsuk meg Brüsszelt” című konzultációs kérdőívvel immár hatodik alkalommal kérte ki a kormány az emberek véleményét, és bár a konzultáció nem azonos egy népszavazással, tehát eredménye jogilag nem kötelezi a döntéshozókat, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a törvényalkotás során rendre figyelembe veszik a válaszokat.

A számok azt mutatják, hogy soha ekkora visszhangot nem keltett a nemzeti konzultáció. Az áprilisban kiküldött Állítsuk meg Brüsszelt című konzultációs kérdőívekből egymillió-hatszáznyolcvanezer érkezett vissza, amelyben arra várt választ a kormány, továbbra is fellépjen-e az illegális bevándorlás ellen, illetve magyar kézben maradjon-e az adók, a bérek és a rezsi meghatározása (Demokrata, 2017/14). A migrációra vonatkozó kérdések időközben rendkívüli aktualitást nyertek, ugyanis fokozódik a brüsszeli nyomás a migránsok szétosztására, egyebek mellett a kormány ehhez a harchoz is erős felhatalmazást akart a választóktól, egyúttal ennek is tudható be, hogy minden korábbinál többen érezték úgy, hallatni akarják a hangjukat a kérdőív kitöltésével. Összehasonlításképp, az első, 2010-es nemzeti konzultációban kétszázezren vettek részt, 2011-ben az Alaptörvényre vonatkozó kérdőívet kilencszázhúszezren, a 2012-es „Gazdasági konzultáció” nevű kérdőívet hétszázezren, a 2015-ös bevándorlásról és terrorizmusról szóló konzultációt kicsivel több mint egymillióan küldték vissza. A jelenlegi egymillió hatszáznyolcvanezer válaszadó közel hatvan százalékkal több, mint ahányan az eddigi rekordot tartó bevándorlási konzultációban vettek részt, emellett csaknem négyszázezerrel több, mint ahányan 2014-ben baloldali pártokra szavaztak, és majdnem hétszázezerrel több, mint akik a Jobbikot választották.

Ráadásul most, hogy lezárult a beérkezett kérdőívek kiértékelése, kiderült, hogy a válaszadók kilencvenkilenc százaléka, azaz a döntő többsége támogatja a kormány álláspontját. Ennek pedig kétségkívül meglesz az eredménye, még akkor is, ha a nemzeti konzultáció jogilag nem egyenértékű egy népszavazással, ám a korábbi példák azt mutatják, hogy a válaszok hatással vannak a döntéshozók munkájára. A korábbi szociális konzultáció eredményezte például a rezsik befagyasztását vagy a közmunkaprogramot, amely segély helyett munkát ad a rászorulóknak. A nyugdíjasokra vonatkozó kérdőívek kiértékelése után vezették be a védett kor intézményét, a bevándorlásról és a terrorizmusról szóló nemzeti konzultációs kérdőív eredménye pedig a megerősített határvédelem, a kerítés és a jogi határzár, amelyek következtében megszűnt a migránsok átvonulása Magyarországon.


Híd a döntéshozók felé

2010-es kormányváltás óta hatszor indult nemzeti konzultáció, de maga a program már jóval korábban megszületett. Orbán Viktor 2005-ben – akkor még ellenzéki vezetőként – először februári országértékelő beszédében szólt arról, hogy nemzeti konzultációt indít annak érdekében, hogy a közélet újra az emberekről szóljon. A kezdeményezés még abban az évben megvalósult, március 9-én létrehozták a nemzeti konzultációs testületet, majd az ezt követő országjáró rendezvénysorozat keretében több mint másfél millió emberhez jutottak el a Fidesz politikusai közéleti témákkal foglalkozó kérdések, nyilvános rendezvényeken folytatott személyes beszélgetések, telefonos kérdezés vagy levelek útján.

A második kérdőívet 2010-ben, már miniszterelnökként jelentette be Orbán Viktor, változtak a keretek is, a kérdések immár kizárólag levél formájában jutottak el a címzettekhez, a cél pedig már az volt, hogy közvetlenebbé tegye a kapcsolatot az ország vezetői és a választópolgárok között. Az első körben a nyugdíjasok kaptak kérdőíveket, összesen 1,7 millióan, közülük kétszázezren küldték vissza válaszaikat. Egy év sem telt el, máris elindult a következő konzultáció, Szájer József és Szili Katalin 2011. február 13-án jelentette be, hogy tizenkét kérdésből álló kérdőívet állít össze, ezúttal minden választókorú állampolgárnak a nemzeti konzultációs testület. Az emberek arról mondhattak véleményt, hogy az új alkotmány csak az állampolgári jogokat vagy a kötelezettségeket is deklarálja-e; korlátozza-e az állam eladósodását; vegyen-e védelem alá olyan közös értékeket, mint a család, a munka, az otthon, a rend és az egészség. A kérdőívet több mint kilencszázezren töltötték ki és küldték vissza a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának.


Szociálpolitika, adó,  Willkommenskultur

2011 márciusában Orbán Viktor bejelentette, az alkotmányozási után szociális konzultáció következik. Ebben arról kérdezték meg az embereket, hogy támogatnák-e a védett kor intézményét, azaz kapjanak-e védelmet az ötvenöt éven felüliek; szerepelt benne az is, hogy szervezzék-e úgy az oktatást, hogy igazodjon a gazdaság igényeihez; de arról is elmondhatták véleményüket a választók, hogy segély helyett inkább munkalehetőséget adjanak-e az állástalanoknak, vagy pedig úgy jó a segélyezési rendszer, ahogy addig volt. A kérdésekre közel egymillióan válaszoltak, kilencvenhét százalékuk értett egyet azzal, hogy az állam segélyezés helyett munkalehetőséggel támogassa a munkanélkülieket, míg kilencvenegy százalék a védett kor bevezetését is jónak találta. A kormányfő a konzultáció után úgy nyilatkozott, kiderült, hogy a magyarok nem ingyen sörre, potyázásra, hanem munkára akarják építeni a jövőjüket, a válaszadók pedig így hozzájárultak többek között a közmunkaprogram elindításához. Kétharmados támogatást kapott az a kérdés is, hogy támogassa-e az állam a bajba jutott devizahiteleseket, és a válaszadók közel száz százaléka gondolta úgy, hogy korlátozni kell a közüzemi szolgáltató magáncégeket.

2012-ben szám szerint tizenhat gazdaságot érintő kérdéssel fordult a kormány az emberekhez, szerepelt köztük a 20-nál kevesebb főt foglalkoztató magyar vállalkozások átalányadózási lehetősége, a nyugdíjas korú, de tovább dolgozó emberek bérének adó- és járulékmentessége. Véleményt mondhattak az állampolgárok a méltányos köztehermegosztásról, a minimálbérről, a fiatalok elhelyezkedésének támogatásáról, az áfaszabályok érzékenyebbé tételéről, és arról is, hogy az alacsonyabb jövedelműek a cafeteriajuttatást készpénzben kapják-e meg. Hosszabb szünet után 2015-ben postáztak újra nemzeti konzultációs kérdőíveket, méghozzá a migrációs krízishez kapcsolódó kérdésekben. A válaszokból feketén-fehéren kiderült, hogy a magyarok jelentős többsége – kis híján kilencven százaléka – nem akar magyar Willkommenskulturt, és szigorú bevándorláspolitikát látna szívesen. A kormány figyelembe vette a konzultáció eredményét, és részben ennek is köszönhető, hogy megépült a déli határzár, és szigorítottak a bevándorlási szabályokon.


Öncélú ellenzék

Az ellenzéki erők szinte a kezdetektől támadják a nemzeti konzultáció intézményét. Az MSZP 2011-ben bojkottra szólította fel az embereket, a Jobbik pedig demagógnak nevezte a kezdeményezést (hogy aztán később maga is előálljon egyfajta konzultáció ötletével, amit igaziként hirdet). „Az ellenzék a liberális demokrácia szellemében veti el a kezdeményezést, mondván, hogy a döntések előkészítésének a helye a parlament. A kormány viszont nem annyira az intézményekre, mint inkább az állampolgári közösség tagjainak összetartozás-tudatára kívánja alapozni a demokráciát, (…) arra törekszik, hogy az állampolgárokban olyan érzést alakítson ki: számára fontos az egyszerű emberek véleménye, szemben az előző Gyurcsány– és Bajnai-kormányokkal, amelyek a szakértőiségnek biztosítottak előnyt” – nyilatkozta akkor egy elemző.

Az élet ugyanakkor a kormány álláspontjának helyességét igazolta vissza, erre pedig a közmunkaprogram a legjobb példa. Ezt, a munkalehetőségekről szóló pontos információk híján, 2014-ben célkeresztjükbe vették az ellenzéki pártok, és több olyan politikusuk is akadt, aki a program megszüntetésének ígéretétől várt tömeges szavazatokat. Az országgyűlési választásokon azonban ismét kétharmados győzelmet aratott a Fidesz, részben azért is, mert megkapta a közmunkások szavazatait is, akiknek eszük ágában sem volt visszatérni az alacsonyabb összegű segélyhez. Ugyanez ismétlődött meg a migrációhoz kötődő konzultáció esetében is: az ellenzék már a kérdések felvetése ellen is kampányolt, majd az eredmények dacára is folytatta saját programját, a befogadás népszerűsítését. Ugyanakkor a mérések ismételten azt igazolták, hogy a kormány érezte meg jobban, mit várnak el az emberek, elvégre a konzultáció megmozdított egymillió választót, és nőtt a Fidesz szavazótábora.

Kovács Dániel