Örökké ütközőzóna szerepre van-e kárhoztatva, vagy fontos összekötő kapoccsá, nélkülözhetetlen lánccá válhat Európa és Ázsia összekötésében tágabb értelemben vett hazánk, Közép-Európa? Erre keresték a választ a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány konferenciájának résztvevői.

Fotó: geopolitika.hu

Túl kell lépni a Kelet-Nyugat megosztottságon, fontos lenne az észak-déli irányú folyosó megnyitása, ehhez fejleszteni kell a visegrádi együttműködést, akár a V6 felé is el lehetne mozdulni – jelezte Bernek Ágnes, a Magyar Nemzeti Kereskedőház szakértője. Kérdés, hogy tud-e ez az összefogás olyan jelentős gazdasági tartalmat kapni, aminek köszönhetően a régió – és benne hazánk – ki tud lépni az ütközőzóna-szerepből. A kínai beruházások volumene és hatása egyelőre nem látszik, de a szakértő szerint szem előtt kell tartanunk, hogy Kína nem öt-tíz évre tervez, így ezek hosszú távon éreztetik majd hatásukat. Nekünk sem árt végiggondolni, hogy hova juthatunk tíz-húsz év múlva, milyen örökséget hagyunk a következő generációra. 

Kelet-Közép-Európa egy létező, különálló entitás, ráadásul az utóbbi időben szerepe felértékelődött, stabil gazdasági növekedés jellemzi, működő jogállamok alkotják, amelyek egy része EU-tagállam, vagy partnerségi viszony fűzi az unióhoz, ez növeli a beruházások biztonságát, így gazdasági szempontból vonzó terület. Ez alkalmassá teszi a régiót a hídfőszerepre Ázsia és Európa között – értékelt Árok Norbert László, a Századvég Alapítvány kutatója.

Tálas Péter, a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont igazgatója ugyanakkor rámutatott, fontos, hogy reálisan közelítsük meg a kérdést: az, hogy betöltheti-e régiónk a tervezett hídfőszerepet, elsősorban azon fog múlni, hogy partnereink – főleg a nagyhatalmak – annak tekintik-e. Hozzátette, ha le tudjuk győzni azokat a folyamatokat, amelyek a perifériára szorítják a régiót, akkor van esély a sikerre. Azzal mindenképp számolni kell, hogy az összeurópai mezőny nem kiegyenlített, régiónk országainak más stratégiát kell követnie, ha érvényesülni akar, mint a gazdaságilag jóval erősebb Németországnak vagy Franciaországnak, miközben azzal is számolni kell, hogy a nagy nyugat-európai országok – felhasználva az unió intézményrendszerét – igyekeznek elgáncsolni minden olyan törekvést, amely a saját érdekeikkel nem egyeztethető össze. Az Egyesült Államok szemszögéből jelenleg határvidék vagyunk, amelyre biztonsági szempontból érdemes figyelni, ez inkább az ütközőzóna-szerep felé löki a térséget. 

Molnár Tamás Levente, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója pedig figyelmeztetett: a szabadpiac kínai támogatása jó eszköz ahhoz, hogy hozzáférjenek az európai cégekhez; a háttérben nagyon kemény és agresszív felvásárlások zajlanak, ami még komoly konfliktus forrása lehet az unió és Kína között.