„Jó a régi”

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

Nem mellékes, hogy honnan indultunk, és mi mindent kellett szinte újrakezdenie ennek a városvezetésnek. Ezeket a tényeket nem lehet elfedni, hiába a nagy igyekezet – mondta a Demokratának Tarlós István, Budapest főpolgármestere, akivel az óév eredményeiről és az új év kihívásairól beszélgettünk.

– Budapest ünnepi díszbe öltözött. A Vörösmarty tér mellett gyönyörű adventi vásár várta a látogatókat a Szent István téren is. Utóbbi a negyedik helyezést érte el az Európa legszebb karácsonyi vásárait megversenyeztető, brüsszeli székhelyű European Best Destinations utazási portál közönségszavazásán. Örül neki?

– Nagyon örülök. Sikerült ragyogóan meglátni és kihasználni a tér adottságait, a háttérben a kivilágított Szent István-bazilika pompás látványával. Külön öröm számomra, hogy már nemcsak a Belvárosban, hanem a külső kerületekben is nagyon szépeket produkáltak, például a Szentlélek téren Óbudán, de más helyszíneken is. A főváros szintén hozzátette a magáét, nagyon nehéz ezeket szétválasztani. Budapest össz­képe valóban szemet gyönyörködtető.

– Elszaladt egy újabb év. Mik voltak az óév legfontosabb eredményei?

– A legmegnyugtatóbb, hogy elindult a legnagyobb projekt, a metrófelújítás, és az árvízvédelem is startra kész az Aranyhegyi-ároknál, ami nagyon nagy lépés. A kisebb, bár látványos beruházásokat nehéz lenne felsorolni, de ezek közül az első helyen a BKV járműveinek cseréjét említeném.

– A metrófelújítás valóban nem várhatott tovább. A munkálatok idejére sűrűn közlekedő pótlóbuszok álltak forgalomba. Az ellenzék igyekezett mindent elkövetni annak érdekében, hogy a közlekedési káosz benyomását keltse, de egyáltalán nem volt komoly fennakadás még a karácsony előtti csúcsforgalomban sem.

– Országosan is furcsa, amit az ellenzék előad, de Budapesten, ahol a baloldali és liberális ellenzéket a legerősebbnek tartják, túllép minden határt, mivel két olyan szószólójuk van, akik rég leszerepeltek már a fővárosiak előtt, olykor egyenesen nevetségessé téve magukat. Egyébként mivel nincs erős ellenzék, gyakorivá vált a nulla és öt-hat százalék közötti támogatottságú pártok embereinek szerepeltetése a tévében, sajtóban. Többük jelen sincs a közgyűlésben, összevissza beszélnek.

– Az egyik fővárosi MSZP-s képviselő a közlekedési káosz vízióját vázolta fel a metrófelújítás első napján.

– Nevezett személy csak megerősítette, hogy nem lehet őt komolyan venni. A sokak által látott felvétel, ahol az üres utcán óriási dugóról beszélt, olyan volt, mint az ingyenes közlekedés ígérete annak idején. A riportert is zavarba hozta, aki akaratlanul is bohócot csinált belőle.

– Valóban nem volt tömeg a járatokon, mert sűrűn közlekednek a pótlóbuszok.

– Pedig egyesek nagyon reménykedtek, hogy nem tud elindulni a metrófelújítás. Fel vagyunk készülve, hogy lesznek dehonesztáló kísérletek a jövőben is egyes napilapokban és folyóiratokban. Önmagában az a tény, hogy megkezdődött a hármas metró évtizedek óta halogatott rekonstrukciója, bizonyos körökben csalódást keltett. Egyesekből ez negatív reakciókat vált ki: elég, ha a felújított metrószerelvények forgalomba állását követő, előre megrendezett botrányokra gondolunk.

– A különös ajtófelnyílásokra gondol?

– Ma már nyilvánvaló, hogy a kisebb rendszerhibákat zömmel külső beavatkozások okozták. Ezt a körülményt megpróbálták az ellenzéki sajtóban elbagatellizálni és szoftverhibának titulálni.

– Ehhez képest az egyik esetben találtak egy, az ajtó becsukódását megakadályozó kockát, az ajtó sínjébe préselve. Ez nem bűncselekmény?

– Az ellenzéki sajtó ennek ellenére mindent megtett azért, hogy a vicc kategóriájába sorolják és csínyként állítsák be mindezt. Nem csak a sokat emlegetett fakockát találták meg: volt fémmel, kaviccsal és több esetben plombával történő manipulálási kísérlet is.

– Ez már szándékos veszélyeztetés, és egyáltalán nem vicces.

– Ám ha komolyan foglalkoznának vele, egy ilyen akciósorozatnak a közvélemény szemében is nagyon rossz hatása lenne, ezért kényszeredetten megpróbálták a kockát és társait a humor kategóriájába sorolni. Őszintén szólva, tényleg ez volt a legtöbb, amit tehettek. A legutóbb egy takarításból ott maradt olajfoltot akartak rozsdának eladni az egyik ellenzéki internetes portálon. Ezek a kísérletek lassan elülnek. Ugyanez a helyzet a metróinfrastruktúra felújításával is.

– Mibe tudnak belekötni?

– Tudományos előadásokat tartanak fontoskodó hangnemben: számonkérik, hogy miért nincs több felszíni rendezés, miért nem tökéletes az akadálymentesítés, miért nincsenek légkondicionáló berendezések. Nem találták fel a meleg vizet, és fantáziahiányról sincs szó. Mindez egyszerűen pénzkérdés. Amennyi forrásunk van, abból tudunk gazdálkodni, fontossági sorrendben végezzük el a munkálatokat.

– A legnagyobb utasforgalmat lebonyolító közlekedési viszonylatról van szó, a felújítás tovább már valóban nem odázható el.

– A hármas metrót évtizedeken át teljesen elhanyagolták. Most azokat a munkálatokat igyekszünk elsőként elvégezni, amelyek az utasbiztonság, illetve a közlekedésbiztonság szempontjából elsődlegesek. Örülnénk a mintaszerű akadálymentesítésnek. Hozzáteszem, hogy nem is olyan régen, amikor az előző vezetés a kettes metrót felújította, amivel azóta is szeretnek dicsekedni, bár a szerelvényeket azon a metróvonalon is nekünk kellett biztosítani, összesen egy liftet építettek a felújítás során. Annak idején senki nem kérte ezt rajtuk számon, ma viszont napi rendszerességgel jelennek meg újságcikkek az akadálymentesítés hiányáról, noha a hármas vonal északi szakaszán egyetlen olyan állomás van, ahol nem lesz lift. Az akadálymentesítés a vonatkozó törvénynek megfelel.

– Rossz lehet nekik. A közlekedési káosz sem jött össze…

– Az ütőkártyák kiestek az ellenzék, illetve az ellenzéki sajtó kezéből.

– Ehhez képest az MSZP az akadálymentesítésről népszavazást kezdeményezett.

– Nem akadályozom, bár a meggondolatlan formában feltett kérdés értelmetlen. Mint említettem, a hivatkozott törvény előírásait a tervek kielégítik, így a megfogalmazott kérés népszavazás nélkül is teljesül.

– A másik nagy projekt a római-parti árvízvédelem. Mivel kezdik?

– Elsőként az Aranyhegyi-árok védelmét építjük ki, hogy a jelentős lélekszámú Pók utcai, más néven Római lakótelep védelméről gondoskodjunk. Ez a beruházás az üzemeltető írásos nyilatkozata szerint biztosítja az öböl védelmét. A Barát-patak védelme északon és a pünkösdfürdői csomópont védműmagasítása is megépül. Erről a pontról már nem tud és valószínűleg nem is akar senki visszalépést kikényszeríteni. Az Aranyhegyi-árok vízjogi engedélyét már ki is adta az illetékes hatóság még karácsony előtt.

– Milyen most a hangulat a Római-parton?

– Még mindig elég feszült, néha furcsa leveleket kapunk. Ritkulnak ugyan, de ezekben a megnyilvánulásokban a megdolgozott és indulatba hozott emberek félelme jelenik meg. Azért meglepő az egész történet, mert remélem, azt nem kell bizonyítani, hogy segíteni akarunk. Most összehoztunk egy komoly szakmai gárdát, részint a tiltakozók, részint a támogatók köréből. Három egyetemi tanszék, az Országos Vízügyi Főigazgatóság, illetve az eddig még egyáltalán nem érintett komoly tervezők, tájépítők és vízépítők részvételével. Összeültek, hogy a parttal párhuzamos védműszakasz nyomvonaláról konzultációt folytassanak. Ez a munkálatokat nem hátráltatja, tehát visszatarthatatlanul elindult a megvalósítás folyamata. Most arra nem akarok kitérni, hogy kik milyen motivációval, milyen akadályokat gördítettek a védmű elé. Szomorúan állapítottam meg, hogy az általam már régebben ismert és komoly emberek is ennek a hangulatnak a hatása alá tudtak kerülni a többéves hercehurca következtében. Tipikus tömegpszichózis, bár hozzáteszem, a kommunikációra mi is több energiát fordíthattunk volna.

– Evezzünk derűsebb vizekre! A nyár legjelentősebb sporteseményének, a vizes világbajnokságnak 2017-ben Budapest adott otthont, bár ellendrukkerekből ott is akadt szép számmal…

– A vizes világbajnokság sikere egyben a kormánnyal való együttműködés sikerét is tükrözi, minden családon belüli tányércsörgés ellenére.

– Nem lehet ráismerni a magyar fővárosra. Ezt visszaigazolja a Budapestre látogató turisták egyre növekvő száma is.

– A felmérések is ezt támasztják alá, és ezek nem a Fidesz holdudvarában és nem az én baráti körömben készülnek.

– Budapest multikulturális nagyváros, sok nemzet fia-lánya ellátogat a fővárosba más kontinensről is, nem csak Európából. Ezt különösen az adventi és a szilveszteri forgatagban tapasztalhattuk.

– Őszintén megmondom, a multikultúra fogalmával szemben ambivalens, sőt kissé hűvös vagyok, de az bizonyos, hogy a budapesti kultúra széles körű lehetőségeket kínál. Itt mindenki megtalálhatja azt, amit keres, még akkor is, ha a kulturális kínálatban olyan elemek is megjelennek, amelyeknek nem feltétlenül kellene itt virítaniuk. De ez is azt bizonyítja, hogy demokrácia van.

– A magántőke is sokat invesztál a fővárosi beruházásaiba, daruk, építkezések mindenfelé. A lakásárak az egekben, ez a konjunktúra biztos jele.

– Régi igazság, hogy az építőipar jó hőmérő: elfogadhatóan tükrözi a gazdaság általános állapotát. A közvéleményt voltaképpen nem az érdekli, hogy egy adott beruházás állami, fővárosi vagy magántőkéből valósul meg, hanem a végeredmény: a város összképe. A külföldön készült felmérések trendje is folyamatosan ezt támasztja alá 2010 óta.

– Ejtsünk szót a Liget-projektről is, ami ugyancsak elindult, benne a Fővárosi Állat- és Növénykert bővítésével. Ez is egy nagy ívű beruházás, ahol ugyancsak meg kellett küzdeni a magukat ligetvédőknek nevező, őszintén szólva rettenetes kinézetű alakok masszív ellenállásával.

– Ez valójában két nagy vállalkozás. Maga a Városliget állami projekt, az állatkert pedig fővárosi. Együttműködés van a kormány és a főváros között, és a kormány jelentős összegekkel támogatja Fővárosi Állat- és Növénykertre vonatkozó terveket is.

– A Liget-projekt kapcsán az ellenzék újra akcióba lendült.

– A zöldek politikájával kapcsolatban ugyancsak ambivalens vagyok. Még ha jóhiszeműséget feltételezek is, arra a következtetésre kell jutnom, hogy nem a kellő komolysággal kezelik a kérdést, azonban nem mindig érhető tetten a jóhiszeműség sem.

– Mire gondol?

– A magyar Greenpeace egyik vezetője környezetvédelmi kérdésekben igazi filantróp képet igyekszik mutatni. Közben általános zavarkeltések receptjeiről szóló, a nemzetközi piacon beszerezhető könyveket fordít magyarra, amelyeket reklámoznak is. Amíg így van, addig nem vagyok meggyőzve a közvéleményt jelentősen befolyásolni igyekvő zöldek feltétlen jóhiszeműségéről.

– Pedig a fővárost nem lehet azzal vádolni, hogy ne tenne sokat az élhető környezet fenntartása érdekében. Miközben a ligetvédők vagy a Római-part felheccelt aktivistái fakivágások ellen demonstrálnak, a városlakók napi szinten tapasztalják például a fásítási program sikerét. Már egy jó ideje folyik a Tízezer új fát Budapestre! program, amelynek keretében jóval több facsemetét ültetnek, mint amennyit ki kellett vágni, részben, mert elkorhadt, balesetveszélyes, részben, mert útban volt. Mit szeretnének a zöldek, ősvadont?

– Annyira gépiesen szervezik a tiltakozásaikat, olyan spontán módon működik az ellenségkép-keresés és az uszítás, hogy amikor arról rendeztünk sajtótájékoztatót, hogy elültetünk tízezer új fát, ez ellen is tüntettek, fütyültek és tiltakoztak.

– Ez viccnek is rossz… Mit akarhattak?

– Nem tudom, mit akartak, de amikor bejelentettük ezt a programot, ott voltak a tűzoltóságtól leselejtezett kereplőkkel és hangosbeszélőkkel, és mindenki legnagyobb ámulatára a faültetés ellen is tiltakoztak.

– Ha épül valami, néhány fa óhatatlanul útban van. Azért kell helyettük újakat ültetni. Ezt nem mondták el nekik?

– Egy árvízvédelmi mű létesítése elképzelhetetlen fák kivágása nélkül. Olyan számháborút folytattak a kivágandó fák számát illetően, hogy az már-már a paródia műfajába illik. Érdekes, hogy 2009-ben, amikor Demszky Gáborék szintén a parti változat mellett döntöttek, sőt, ők tényleg a partélre akartak építkezni, mi több, a határozatuk címében is ez a kifejezés szerepelt, ennek az úgynevezett nyári gátnak a létesítésénél ugyanúgy ki kellett volna vágni a fákat. Akkor senki nem tiltakozott, pedig ott aztán semmiféle társadalmi vita nem volt.

– Virtuális képzetek harcolnak a valósággal. Nem lehet nem észrevenni, hogy mi minden épül, fejlődik, illetve újul meg. Budapest 1934 óta viseli a fürdőváros címet, de most lett igazán méltó rá.

– Felújítottuk a Lukács fürdőt, komoly fejlesztés volt a Rudas fürdőben, a Paskál gyógyfürdőben, a Palatinuson. Óriási fejlesztés zajlik Csillaghegyen: 11 medencés strand és fürdő lesz. A „ne mutogass vissza” című felszólítás azonban újra és újra elhangzik, ha felhívjuk a figyelmet arra, hogy mi a különbség az előző ciklusok és a jelenlegi között. Elég, ha megnézi valaki, mennyi pénzt fordítottak korábban árvízvédelemre, mennyit fürdőfejlesztésekre és -felújításokra vagy a BKV járműcseréire. Szinte semmit.

– A négyes metró kapcsán például joggal mutogathatnának vissza…

– Az valóban tipikus példa. Négy év kemény munkájával és a kormánnyal együttműködve nekünk kellett rendbe tennünk, kibogoznunk a szövevényes, gyanús szerződéseket, és befejeznünk a metrót. Hiába szaladgáltak az átadásnál strandpapucsban, kopott, kék viaszosvászon transzparensekkel a dühödt liberális aktivisták, nekünk kellett azon dolgoznunk, hogy mentsük a menthetőt.

– Mi lesz, ha az EU-nak vissza kell fizetni az OLAF-jelentésben feltárt szabálytalanságok következtében követelhető sok milliárd forintot, ami ugyancsak az előző ciklus keserű öröksége?

– Ezeket a szerződéseket kizárólag 2010, de javarészt 2006 előtt kötötte a főváros, illetve a BKV az MSZP és az SZDSZ regnálása idején. Az esetleges visszafizetési kötelezettség e szerződések következménye. Ők beígértek a 80 milliárdos adósságból ingyenes közlekedést, ránk hagytak hét pert a Bálna-projekt ügyében, egy majdnem teljesen lepusztult BKV-járműállományt. Folytathatnám a sort. Nem mellékes, hogy honnan indultunk, és mi mindent kellett szinte újrakezdenie ennek a városvezetésnek. Ezeket a tényeket nem lehet elfedni, hiába a nagy igyekezet. A hármas metróhoz hozzá sem nyúltak, a négyest felibe-harmadába hagyták, a már említett kettes felújításával is hiába dicsekednek, mert nem végeztek akadálymentesítést, a szerelvényeket is nekünk kellett beszereznünk, és csak részleges felújítás történt. Ami a kommunikáció terén zajlik, sok esetben köszönőviszonyban sincs a valós tényekkel. „Nézzünk előre!” – hajtogatják. Ez rendben is lehetne, ha nem akarnák tagadni a mi eredményeinket, és elismernék a saját hibáikat.

– Ha már a kommunikációt említette, az ellenzék másik vesszőparipája a korrupció. A négyes metró feltárt visszaélései után mintha azt akarnák mindenáron elhitetni, hogy a Fidesz is korrupt. De önnel nem tudnak mit kezdeni, mert köztudott, hogy tiszta a tevékenysége és az életvitele.

– Abban biztos vagyok, hogy azt az üzemszerű korrupciót, ami 2010, de talán már 2006 előtt is a fővárost részben jellemezte, megszüntettük. Ami személy szerint engem illet, a magánéletemben képviselt alapelvekhez igyekszem tartani magam a főváros vezetőjeként is, ebből a szempontból is figyelembe véve a főpolgármesteri címmel járó felelősséget.

– Budapest az egyik legbiztonságosabb európai nagyváros.

– Köszönet elsősorban a belügyminiszter úr szemléletének és hatékonyságának. A főváros a saját mozgásterében és eszközeivel maga is igyekszik hozzájárulni a közbiztonság javulásához, de az eredmény elsősorban a belügyminiszter és a rendőrség érdeme.

– Ha már itt tartunk, mennyire igazak azok az állítások, hogy feszült lenne a kormány és a főváros viszonya?

– Ez nem igaz, mert a legfontosabb politikai kérdésekben nagyon egyetértünk. Igaz, hogy Budapesttel kapcsolatban voltak csattanások, és lehet, hogy ezeket túl nyíltan kommunikáltuk, de nem bánom, és azt hiszem, a kormány azon tagjai sem bánják, akik ebben érintettek voltak. A viták előbbre vittek. Azt, hogy ez a kormány és ez a városvezetés sokkal többet produkált, mint az előtte lévő kormányok és városvezetések, nem hiszem, hogy ép ítélőképességű ember tagadhatná.

– Tavasszal országgyűlési választások lesznek. Mit vár ettől?

– Azt nem mondom, hogy a Fideszben mindenkivel mindenben egyetértek, de leteszem a voksom továbbra is a Fidesz mellett, mert ami a veszedelmes migráció kezelését, a nemzetállami érdekek, a természetes családok és a keresztény értékek védelmét, a határon túli magyarság érdekeit illeti, ebben nagy az egyetértés a Fidesz vezetése és köztem. Amit a kormány ezen a vonalon végrehajt, annak nincs alternatívája.

– Mit vár az ellenzéktől?

– Amit a jelenlegi ellenzék bemutat, az paródia. Vannak közöttük, akiket tulajdonképpen kedvelek emberileg, mint például Szél Bernadettet, de nem lehet komolyan venni sem a miniszterelnök-jelöltségét, sem a programját. Ami pedig az MSZP-t illeti, most már az a kérdés, hogy önállóan bekerülnek-e egyáltalán a parlamentbe. Vannak emberek, akiken csodálkozom. Sokáig konstruktívnak láttam és nem tartottam rosszindulatú embernek Karácsony Gergelyt, de amit az utóbbi hetekben előadott, nemcsak hogy a miniszterelnök-jelöltségét teszi komolytalanná, de alighanem várospolitikai terveit is eljátssza, amint lassan teljesen megváltoztatja a bölcs, mosolygós, szép beszédű, türelmes, szolid ember képét. Politikai gondolkodás és politikai taktika szempontjából is meglepő számomra, amit bemutat. Elmondtam ezt nemrégiben, és azonnal meg is érkezett a bosszú Jávor Benedek és Szabó Tímea árvízvédelemmel kapcsolatos közleményei formájában.

– Mit kíván az új évre?

– Sok minden változik a világban, és e változások közül nem kevés kedvezőtlen. Az ember benyomásai ennek megfelelőek, ami a jövőre, az elképzelésekre is kihat. Van néhány dolog, modell, szokás, minta, amik személy szerint nem szeretném, ha végleg átalakulnának. Sokan vannak még így. Ahogy Kodály mondta egyszer Rákosinak a Himnuszról, „jó a régi”. A budapestieknek és köztük a Demokrata olvasóinak ezúton kívánok nagyon boldog új évet.

Hernádi Zsuzsa

Lapszám: