A háború rendszerint sokba kerül. Grúziának a 2009-es kaland tényleg nem volt olcsó. Egy amerikai vállalkozó ötletére kezdjünk ki Oroszországgal? Az orosz tankok Tbiliszinél fékeztek.

Porosenko és Soros. A számlát ki kell fizetni (Fotó: strana.ua)

Soros György ki akart próbálni egy háborút. Ezt Ukrajnában majd nagyban játssza le, de először tesztelni kellett. A projekthez Miheil Szaakasvilit hívta fel. Misa – mint tudjuk – jó barátja volt, lehetett rá feladatot bízni. Küldtek amerikai kiképzőket, egyenruhákat, szakértőket. Felszerelték az egész hadsereget. Indulni lehetett Abházia és Dél-Oszétia ellen. A két köztársaság nem jelentett volna önmagában jelentősebb katonai kihívást. A tervben egyet néztek el.

Dmitrij Medvegyev orosz elnököt twitter-lovagnak hívták, imádta a Nyugat, szinte ő volt a hősük. Borisz Jelcin után végre egy orosz demokrata, akivel lehet tárgyalni. Aki a mi emberünk, akire lehet tétet tenni. Soros is ebben bízott. Aztán kiderült, hogy Oroszországnak van egy miniszterelnöke is. Nem a funkció volt a fontos, hanem a neve: Vlagyimir Putyinnak hívták. Ő egyértelmű választ adott Soros György kihívására.


De jött Putyin

Az oroszok nyilvánvalóan tudtak a grúz támadás előkészületeiről. Ők is csapatokat vontak össze a térségben. Putyin személyesen irányított. Nem csak orosz hadosztályok érkeztek, csecsen „önkéntesek” is megjelentek. A kaukázusi történelemben sok a gyűlölet, Moszkva ezt nem először és nem utoljára használta fel.

A grúz támadás augusztus 8-án indult. Ez volt egyébként a pekingi nyári olimpia nyitónapja. A világ arra figyelt, egy kaukázusi „belső viszály” sokadik hír volt a CNN-en is. A grúz hadsereg behatolt Dél-Oszétiába és ostrom alá vette Chinvalit, a köztársaság fővárosát. Még a szovjet időkből visszamaradt Grad rakétákkal lőtték a települést. Putyin ekkor parancsot adott a válaszcsapásra.

A történet nyolc napig tartott, Szaakasvili pánikban volt, már Tbiliszi védelmére mozgósított. Az elnök kivonta csapatait Irakból is, a kétezer katonát amerikai repülőgépek szállították Grúziába. Sokat nem tudtak hozzátenni a történethez, Putyin megállította a hadjáratot.


Ki kezdte a háborút?

Az Európai Unió Heidi Tagliavini svájci diplomatanő által vezetett vizsgálóbizottsága 2009. szeptember 30-án kiadott hivatalos jelentése megállapította: a háborút Grúzia kezdte, a grúz állítások az előzetes orosz támadásról hamisak. Soros a hírek szerint tombolt.

Minek a háború?

Porosenko és Szaakasvili, amikor még barátoknak kellett lenniük (Fotó: gruzinfo.com)

Miért megy neki egy kis ország egy nála nagyságrendileg nagyobb hatalomnak? – a kérdést egy amerikai vitaműsorban tették fel szakértőknek. Egyikük kimondta: ez volt a megrendelés. Soros Györgynek és barátainak tesztelniük kellett, hogy Vlagyimir Putyin miképpen reagál egy konfliktushelyzetre. Mire ugrik, hol a tűréshatára. Milyen katonai és egyéb képességekkel rendelkezik.

Putyin egyébként a grúz történet után rendelte el a hadsereg reformját. Tábornokkal üvöltött: mi tartott nyolc napig?

Soros György hozzá közel állók beszámolói szerint amúgy összességében elégedett volt. Sikerült megvalósítani, amit akart. Szaakasvili pánikban, új hadsereget akar, az újjáépítési pénzeket is fel kell vennie valakinek. Ráadásul „Misa barát” innentől kezdve még inkább mozgósítható. Ukrajnában kap majd új szerepet, amikor a grúz népnek elege lesz belőle. Elegánsan távozik, legalább ötmillió dollárt kérnek majd számon rajta. Ez­után Odessza kormányzója lesz egy ideig, aztán új pártot alapít „az ukrán nép nagy örömére”.


Ukrajnai felvezető

Grúzia kipipálva. Soros így nekivágott a nagy vállalkozásnak. Szerezzük meg Ukrajnát! Ez nem volt könnyű, fel kellett rá készülni. Ki kellett nevelni egy új generációt. Oroszt és ukránt egymás gyűlöletére tanítani a történelmi sérelmek ellenére sem egyszerű. Mi a megoldás? Hozzunk össze egy új nemzedéket! A szokásos recept ment: alapítvány, úgymond iskola, és a „gondolkozást elősegítő támogatás”. A srácok megcsinálták Majdant, aztán kellett egy megbízható vezető.

Grúz katonák Chinvaliban  (Fotó: vlaston.webnode.hu)

Petro Porosenko. Milliárdos csokigyáros, megfelelő ember, aki ismeri az érdekeket. Porosenko cégbirodalmát kakaóbab-kereskedelemmel alapozta meg. Ukrajna ugye, kakaóbab-nagyhatalom, érvényesülni csak úgy tud az ember. Porosenko 1990-ben kisebb édességgyártó üzemeket vásárolt, amelyeket később Roschen néven egyesített, amely néhány év múlva Ukrajna legnagyobb édességgyártó cégévé nőtt.

Az édességipar mellett Porosenko gazdasági érdekeltségei elsősorban a járműgyártáshoz kötődnek. Porosenko részesedéssel bír többek között a Lucki Autógyárban, az autóbuszokat előállító Bohdan Autógyárban, valamint a kijevi Lenyinszka Kuznya Hajógyárban. Gazdasági érdekeltségeit korábban az 1993–2012 között működő Ukrprominveszt fogta össze. Az Ukrajna középső vidékein lévő mezőgazdasági cégei elsősorban cukorrépa-termeléssel foglalkoznak. Médiaérdekeltségei közé tartozik az Ötös csatorna. Ő Ukrajna elnöke. 

(Folytatjuk)

Máté T. Gyula